Európa-szerte 23 millió embernek nincs jelenleg munkája, ezzel megközelítőleg 12 százalékra ugrott az eurózónában a munkanélküliségi ráta a legfrissebb jelentések szerint.
Az unióban csak Ausztriában, Hollandiában és Luxemburgban mértek 5 százaléknál alacsonyabb értékeket, ám ezek az országok sem tudják megállítani a térség 2000-es évek eleje óta egyre súlyosabbá váló ide vonatkozó tendenciáinak további romlását. Az adatok tanulsága szerint a legrosszabb helyzetben a 25 éven aluli fiatal munkavállalók vannak – pályakezdők illetve friss diplomások – Az Eurostat adatai alapján jelenleg 22-24 százalékos a fiatalok körében a munkanélküliség, ráadásul nem csak az uniós statisztikákra igaz ez, hanem az OECD adatai szerint a fejlett világ egészét érinti a jelenség.
A térség déli államaiban (PIGS – Portugal-Italy-Greece-Spain) katasztrofálissá vált a helyzet, ezekben az országokban a 15-24 évesek, illetve érintőlegesen a 25-29 évesek körében a munkaképes álláskeresők aránya az 50 százalékos lélektani értékhatárt kezdi ostromolni, de az általános foglalkoztatási helyzet is az európai uniós átlagnál kétszeresen rosszabb helyzetet mutat. Kijelenthető tehát, hogy a több éve válságként aposztrofált pénzpiaci helyzet legnagyobb vesztese a foglalkozáspolitika és a fiatal korosztály, mivel minden nyolcadik munkavállaló európai állampolgár szembesült az állástalanság állapotával rövidebb-hosszabb időre, valamint 2011 vége óta több mint 5 millió fiatalnak nem volt munkából származó állandó jövedelme.
Ennek hatására 2012 februárjában az unió állam- és kormányfőinek informális ülésén megegyeztek abban, hogy korábban fel nem használt uniós forrásokat csoportosítanak át a foglalkoztatást felpörgető intézkedések elősegítésére. Az Európa 2020 növekedési stratégiában foglaltakat kiindulópontként használva egy sor intézkedést hozott Az Európai Bizottság. Ezt összefoglaló néven „foglalkoztatási csomagnak” keresztelték el. Legfontosabb elemei a munkahelyteremtés támogatása az adócsökkentések és a kulcsfontosságú szektorok további felfuttatása révén. Emellett a munkaerő-piaci dinamika helyreállítása a a készségekbe történő befektetés révén, amely a szükségletek jobb előrejelzésének és alakulásának a nyomon követése segítségével érhető el, valamint a munkavállalók szabad mozgásának további motiválása. Az intézkedési csomag végrehajtását az Európai Foglalkoztatási Megfigyelőközpont és a kölcsönös tanulási program segíti.
Az azonnali cselekvés szükségessége vitathatatlan. A recesszió kezdete óta Luxemburg kivételével minden tagállamban jelentősen emelkedett a fiatal munkanélküliek száma. Különösen aggasztó a helyzet az úgynevezett NEET-fiatalok (National Eligibility and Entrance Test) körében. A mozaikszó azokat a felnőttkor küszöbén járó, illetve fiatal felnőttkorú 15-24 éves állampolgárokat takarja, akik nem foglalkoztatottak, ráadásul semmiféle, avagy legalább csekély kompetencia alapú oktatásban, képzésben sem részesülnek. Felmérések alapján számuk 12-14 százalékára tehető – ez 7,5- 8millió fiatalt jelent – az összfiatalok számán belül! Az Eurofound kimutatásai alapján már jelenleg is megközelítőleg 120 milliárd eurós kiesést okoz a NEET-fiatalok munkaerő piaci részvételének hiánya Európának.
A döntéshozók figyelme nem véletlenül irányul erre a kulcsfontosságú kérdésre, hiszen messzemenő politikai-gazdasági következményei lesznek egy a kezdetben az oktatástól, majd a munkától eltávolodó, ezáltal a társadalom legalsó decensébe kényszerülő tömegeknek. A munkanélküliség legnagyobb csapdája az egyéni és társadalmi élet további elemeihez való szoros kapcsolata, ezáltal izolálhatatlansága – ezzel foglalkozik részletesen a Jahoda-féle deprivációs elmélet .
A válságos időszakokat általában jellemzően úgynevezett abszolút munkanélküliség kíséri, tehát több a munkavállaló, mint a lehetőség. A jelen helyzetben azonban erősen mutatkozik a strukturális munkanélküliség állapota, azaz munkaadói oldalon a szakképzett munkaerő hiányát jelölik meg fő problémaként. Ezért is tekintik az EU-27-ek kiemelt jelentőségű kihívásnak a gazdasági fejlődést és struktúraváltást. Az oktatáspolitika terén végrehajtandó változásoknak szorosan kapcsolódniuk kell a gazdaság átalakításának fő folyamataihoz, a munkaerőpiac igényeinek kiszolgálójaként a tervek szerint.
A szóban forgó szerkezeti reform beindítása kulcskérdés Brüsszelben az EU versenyképességének és gondjainak tekintetében, hiszen a magas munkanélküliségi ráták tovább emelik a tagállami költségvetések jóléti, szociálpolitikai kiadásait, párhuzamosan pedig csökkennek az adóbevételek. A direkt költségek mellett a gazdaságoknak számos, főként a fiatal munkanélküliség által okozott indirekt költséggel is szembesülniük kell.
Ezek mellett több, regionálisan jelentkező, specifikus probléma kiszélesedése figyelhető meg. Ilyen például az, hogy Nyugat-Európában és Skandináviában a túl magas minimálbér az alacsony képzettségűek foglalkoztatását gátolja, hiszen a túl magas bérrel a munkaadó ráfizet a munkavállaló alkalmazására, mivel a foglalkoztatott nem hoz annyi hasznot, mint amennyi kiadást jelent a bére. De szintén ide sorolható a posztszovjet térségből az EU-ba felvett országoknál a legértékesebb munkaerők elvándorlásának kérdése is.