Az Európai Központi Bank véleménye szerint a szigetország helyzete súlyos: Ciprus megmentéséről még március folyamán dönteni kell, ellenkező esetben összeomlik az európai közös valuta. Ciprusi helyzetkép, az elnökválastás után.
Az új vezető az 545 ezer választópolgár által idén februárban, két fordulóban megválasztott 66 éves Nikosz Anasztasziadisz, a legnagyobb ellenzéki párt, a konzervatív Demokratikus Tömörülés első embere lett, aki Sztavrosz Malasz függetlenként induló, de a Ciprusi Nép Haladó kormánypárt támogatását maga mögött tudó volt egészségügyi minisztert győzte le.
Anasztasziadisz Dimítrisz Hrisztofiasz korábbi elnököt váltotta, aki 2008. február 28-a óta irányította az országot. A választásokon a korábbi elnök nem szállt küzdelembe az újraválasztásért, de így is tizenegyen indultak harcba az elnöki posztért. Ezzel egy korábbi ígéretének tett eleget, miszerint nem jelölteti magát újra, ha elnöksége alatt nem sikerül megoldásra jutni az Észak-ciprusi Török Köztársasággal a sziget újraegyesítéséről.
Hiába élénkült meg a párbeszéd a sziget területi egységének visszaállításával kapcsolatosan, a kudarc jelei már 2011 folyamán látszódtak. A kormányzó erők széttöredezése a jobbközép koalíciós partner, a DIKO kormányból való kiválásával egyértelművé vált.
Anasztasziadisz feladata lesz tehát a gazdaság rendbetétele, amelyre a görög és külföldi tőke egyaránt benne látja a legfőbb biztosítékot, olyannyira hogy Angela Merkel német kancellár személyesen is kampányolt mellette. Ennek oka, hogy korábban ígéretet tett: megválasztása esetén egy újabb gazdasági mentőcsomagról szóló megállapodást köt az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ciprusnak saját állítása szerint nagyjából 17 -18 milliárd eurós mentőövre lenne szüksége.
Elképzelései szerint karcsúsítanák a közszolgálati szférát, valamint nagyobb betekintést biztosítana az új kabinet az ország finoman szólva is zavaros pénzügyeibe a korábbi és újdonsült hitelezők számára. Ezek után pedig a sziget folyamatosan napirenden lévő újraegyesítésével pörgetné fel a hazai belső keresletet.
Ezeknek a lépéseknek az oka, hogy a szigetország gyakorlatilag nem rendelkezik iparral. A nemzeti jövedelem első számú bevételi forrását a – mesterségesen hatalmas méretűre duzzasztott – bankszektor képezi, s csak ez után következik a turizmus. Márpedig ha a kormány – Berlin és Brüsszel nyomásának engedve – fölemelné az adókulcsokat, így az Európában páratlanul alacsony társasági adót, annak hatására nemcsak az orosz oligarchák, valamint a görögországi kiigazítások elől ide menekülő görög vagyonok kezdenék elhagyni Ciprust, hanem szinte minden külföldi befektető is. Ez pedig értelemszerűen csődhelyzetet vonna maga után a szigetország számára. Kérdés, milyen más alternatíva marad az újonnan megválasztott elnök kezében a gazdasági csőd elkerüléséhez.
A válság belpolitikai kiéleződése
A komoly problémák szőnyeg alá söprésének politikája 2012 májusára beköszöntött nyílt bankválsággal ért véget, ekkora már a kommunikációs mezőkben is eszkalálódott a helyzet. A korábbi jegybankelnök Atanasziosz Orfanidesz – aki már 2011 derekán felhívta a figyelmet a katasztrofális helyzetre – és Hrisztofiasz akkor már egy éve nem volt beszélő viszonyban egymással. Ezt tetézte Hrisztofiasz azon döntése, amely szerint nem hosszabbította meg a központi bank elnökének 2012. áprilisában lejáró mandátumát, mert őt hibáztatta a ciprusi bankok rossz üzletpolitikájáért.
Éppen 2012. április 30-án, egy nappal azelőtt, hogy az újonnan kinevezett jegybankelnök hivatalba lépett, és ezzel elfoglalta volna helyét az Európai Központi Banknak az eurózónával foglalkozó kormányzótanácsában, Ciprus két legnagyobb bankja, a Bank of Cyprus és a Cyprus Popular Bank közzétette 2011-es végleges mutatóit. Döbbenetes adatok kerültek napvilágra: a megközelítőleg 5 milliárd eurós veszteséget nagyrészt a görög állampapírok nem teljesítése, és a korábbiakban a görög vállalatoknak és fogyasztóknak nyújtott hitelek bedőlése idézte elő. Továbbá igen erős riadalomra adott okot a görög belpolitikai életben napirenden tartott kérdés, vagyis az égei állam euróövezetből történő kiválása, amelynek visszafordíthatatlanul súlyos hatásai lettek volna a ciprusi nemzetgazdaságra.
A ciprusi kommunista vezető azonban kizárta az erős privatizációs hullámot és kormányzati megszorításokat cserébe elindítani kívánó nyugat-európai hitelcsomagra vonatkozó megállapodás lehetőségét. Ehelyett régi-új partneréhez, Moszkvához fordult segítségkéréssel, amire az orosz fél rendelkezésre is bocsátott egy hozzávetőlegesen 2,5 milliárd eurós stabilizációs pakettet. Ám ez kevésnek bizonyult a problémák orvoslására. A ciprusi kormánynak kell pénzügyi segítséget nyújtania, ez azonban az államadósság terhek finanszírozhatóságát sodorhatja veszélybe.
A legnagyobb hitelminősítő intézetek becslései szerint ugyanis legkevesebb 8 -10 milliárd euróra lenne szüksége a bankoknak tőkéjük pótlására, ehhez jönne még a kormányzat számára szükséges további 7-9 milliárd eurós csomag, ami a ciprusi GDP közel 50 százalékát tenné ki. Egy ilyen mértékű állami tőkeinjekció az államadósságot az olasz szintre emelve 140 százalékos államadósság rátát eredményezne. Azonban önmagában a mentőcsomag lehívása se oldaná meg az ország problémáit, nagy valószínűséggel államadósság törlesztés átütemezésre lesz szükség.
Így most újbóli külső támogatót kell keresnie az ország frissen megválasztott kormányának a görög ciprióta állam működésének biztosításához. Jelentős mértékben felgyorsulhatnak azonban az események az új tárgyalásokon, ahol immáron a frissen kinevezett pénzügyminiszter, Mihalisz Szarrisz képviseli Nicosiát.
Ki finanszírozza Ciprust?
A három nagy hitelintézet, ezáltal a legfontosabb szolgáltató szektor, a ciprusi bankvilág kisegítésére így hát nincs mód belső forrásokból. Súlyos helyzetükből fakadóan más piaci szereplők sem akarnak nekik önszántukból segítséget nyújtani. Az egyetlen megoldás a kormány kényszerű hitelfelvétele, mégpedig nagyon gyorsan.
A pénzpiacokról gyors segítséget tehát nem várhatnak, már csak azért sem, mivel a hosszú lejáratú ciprusi államkötvényeket veszélyesen magas értéken tudják csak értékesíteni. Ezzel párhuzamosan a hitelminősítő intézetek az ország besorolását és a kilátásait is egyre rontják – jelenleg spekulatív adóskockázati kategóriában található Ciprus -, ráadásul a válság miatt egyre csökkennek az állami büdzsé bevételei.
Az unió Európai Stabilitási Mechanizmusának pénzeszközei kínálhatnak megoldást, de ennek nagyon nagy ára lehet, ugyanis piaci elemzők kizártnak tartják, hogy ez alkalommal elegendő lesz ellentételezésként felajánlani és végrehajtani a korábbi ígéreteket. Az egyensúly javításának érdekében többek között az osztalékadó és áfaemelés, a közszféra béreinek befagyasztása merült fel korábban. Emellett új elemként jelenhet meg és központi szerepet játszhat az alkupozíciók alakulásában a nemrég felfedezett szénhidrogén-mezők kitermelésének koncessziós jogai körül fellángoló érdekek, valamint Berlin és Párizs által újból felpörgetett diplomáciai kapcsolatok alakulása a török uniós csatlakozási tárgyalások terén.
A ciprusiak körében azonban máris megjelentek az aggódó hangok az IMF /EU/EKB által rendszeresen, ám igencsak szerény eredményeket produkáló válságrecept alkalmazásának sikerével kapcsolatosan.
Tovább árnyalja a képet, hogy egy esetleges hitelmegállapodást az euróövezet tagországai parlamentjeinek is jóvá kellene hagyniuk, ám igen komoly az ellenállás az unióban Ciprus megsegítésével szemben. Különösen igaz mindez Európa gazdasági vezérének, Németországnak az esetében.
A német ellenzék eddig rendre támogatta a Merkel-kormányt ( CDU-CSU-FDP) az euróövezet bajba jutott államainak megmentését célzó pénzügyi akcióinak végrehajtásában. A hét hónap múlva esedékes szövetségi parlamenti választások közeledtével azonban a kormányváltásra készülő szociáldemokraták, valamint a zöldek is egyre inkább saját pozícióik erősítésére és kibontakozó választási kampányuk elemeként kezdik használni a témát odahaza.
Ennek megfelelően feltételekhez kötik a kormány elképzeléseinek a megszavazásátm miszerint Nicosiának komoly lépéseket kell tennie a pénzmosás ellen. Többek között véget kell vetnie a majdnem adóparadicsomi helyzetnek, emellett karcsúsítania kell a felduzzasztott pénzügyi szektort és be kell vezetnie a – Berlin által már 2010 óta szorgalmazott – tranzakciós adót a pénzügyi műveletekre.
A ZDF kamerája előtt nyilatkozva mind Frank Schäffler, liberális szabaddemokrata képviselő, mind Wolfgang Bosbach ( Kereszténydemokrata Unió – CDU) leszögezte: szó sem lehet arról, hogy megszavazzák a mentőövet, amennyiben a pénzeszközök ellenőrizhetetlenül görög és orosz milliárdosok zsebébe vándorolhatnak.
Schaffler mindemellett hozzátette, túl sok engedményt tett a kollektivizmusnak és a materiális egyenlőség gondolatának pártja, holott a liberális párt szerintük az egyéni szabadság és a joguralom pártja kell, hogy legyen.
Értesülések szerint a pálfordulás fő oka egy tavaly őszi jelentés, amely bizalmas, titkosszolgálati információkat tartalmaz a sziget pénzintézeteiben folyó feketegazdasági folyamatokról. Az anyagot a német hírszerzés (Bundesnachrichtendienst -BND) készítette.
Olli Rehn uniós pénzügyi biztos a hétvégén nyíltan bírálta a német vezetést amiatt, hogy Berlin fenntartással viseltetik a ciprusi mentőcsomag fontosságtá illetően. A finn biztos arra figyelmeztetett, hogy egy fizetésképtelenné váló Ciprus az euróövezet elhagyására kényszerülne. „Még a legnagyobb euróövezeti tagországoknak is tudatában kell lenniük annak, hogy a legkisebb tagok is fontos elemei a rendszernek” – hangsúlyozta ezzel összefüggésben Rehn .