A hiánycsökkentési céljait idén várhatóan elbukó Párizsra veti majd vigyázó szemeit fél Európa, amikor a Bizottság pénteken közzéteszi „téli” gazdasági előrejelzéseit. A Magyarországgal szemben folyó deficiteljárás megszüntetése szempontjából sem közömbös, mihez kezd Brüsszel a franciákkal.
Még sokak emlékezetében élénken él a 2003-as év, amikor Németország és Franciaország együttes erővel megfúrta a stabilitási és növekedési paktumot, hogy megmeneküljön a pénzügyi szankciók elől. Tíz év múltán az EU időközben alaposan megszigorított költségvetési szabályrendszere újabb nagy kihívás előtt áll, amikor az Európai Bizottságnak el kell döntenie, hogy mihez kezd Franciaországgal. Az EU-ban már jó ideje beszéd tárgya, hogy az elmúlt években versenyképességéből rengeteget veszítő Franciaország lehet az euróövezet gyenge láncszeme és egyúttal a nemrég elfogadott gazdaságkormányzási reformok első igazi hitelességi vizsgája.
Az aggodalmakat csak fokozta Jean-Marc Ayrault miniszterelnök beismerő vallomásnak is beillő múlt heti nyilatkozata, miszerint Párizs vállalásainak dacára nem lesz képes a 2013-as határidőre a GDP-arányosan 3 százalékos referenciaérték alá leszorítani az államháztartás hiányát. A bejelentés valódi fordulat jele a francia politikában, mert Francois Hollande köztársasági elnök eddig következetesen kiállt az ország által tett hiánycsökkentési célok határidőre történő teljesítése mellett.
És bár az ország az elmúlt hónapokban több, a gazdaság versenyképességének javítását célzó figyelemreméltó szerkezeti reformot is elfogadott, így egy foglalkoztatási és versenyképességi paktumot, amit hamarosan nyugdíjreform is követhet, a növekedési fronton 2011-óta látványosan romlott a helyzet. Az Eurostat múlt héten közzétett adatai szerint 2012 negyedik negyedévében 0,3 százalékkal csökkent a gazdaság az előző negyedévhez képest, ami azt jelenti, hogy tavaly összességében stagnált a gazdaság.
A Bizottság már novemberi előrejelzésében 0,4 százalékos növekedéssel számolva 2013-ra 3,5 százalékos deficitet jósolt, vagyis azt, hogy ha csak nem hoz újabb egyensúlyjavító intézkedéseket, Franciaország nem fogja tudni az előírt 2013 végi határidőre a 3 százalékos küszöbérték alá leszorítani a hiányt. Mivel a francia kormány 2013-ban még 0,8 százalékos növekedéssel számolt, ez az új növekedési adatok fényében teljesen irreálisnak bizonyult és felül kell majd vizsgálni.
Ilyen szempontból is nagy várakozás előzi meg február 22-ét, amikor az Európai Bizottság közzéteszi a 27 uniós tagállamra vonatkozó „téli” makrogazdasági előrejelzéseit. De még ennél is élénkebb figyelemmel kísérik majd az uniós tagállamok fővárosaiban Berlintől Budapestig, hogy Brüsszel miként reagál majd a francia kihívásra.
Párizs azt szeretné, ha a Bizottság az ország eddigi fiskális erőfeszítéseit elismerve egy év haladékot adna a deficit 3 százalékos szint alá csökkentésére, úgy, ahogy tavaly Portugáliának, Spanyolországnak és Görögországnak. A három említett tagállamnak ugyanakkor pénzügyi mentőövet kellett dobnia az EU-nak és az IMF-nek, és az ő esetükben a hosszabbítás nagyrészt összefügg a növekedésre rövid távon mindenképp hátrányosan ható kiigazító programokkal.
Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos korábban már több ízben is elmondta, hogy a Bizottság nem dogmatikus módon viszonyul a stabilitási és gazdasági paktum alkalmazásához. Ennek jegyében nem kizárólag és nem elsősorban a nominális hiánycélok elérésére koncentrál, amikor egy ország megfelelését vizsgálja, hanem arra, hogy a kiigazításban mekkora hangsúlyt kapott a hiány strukturális csökkentése, ami tartósan is javulást idézhet elő. Ebből a szempontból megfigyelők szerint már nem áll olyan rosszul Párizs szénája, amely tavaly és idén számos szerkezeti reformot elfogadott már, bár ez nyilvánvalóan nem elég.
A franciák optimizmusát növelhette egy mondat, amit Olli Rehn múlt héten a pénzügyminisztereknek a fiskális konszolidációról küldött levelében írt. „Ha a növekedés váratlanul visszaesik, egy ország haladékot kaphat a túlzott mértékű hiány kiigazítására, feltéve, hogy a tőle elvárt költségvetési erőfeszítéseket hozni tudta” – szögezte le a biztos. Ebből kiindulva a Le Monde szerint a Bizottság válasza elsősorban két tényezőtől függ majd. Először is a gazdaság visszaesésének (a recessziónak) a mértékétől. Másodszor az idei költségvetésen tátongó lyuk mértékétől. Rehn korábban már jelezte, hogy elnézőbb lehet, ha az eltérés nem jelentős és a strukturális kiigazítás meghozza a gyümölcseit.
Bár a Bizottság normális esetben február 22-i előrejelzésében csak előrejelzéseket (számokat) közöl, és nem von le azokból a deficiteljárás következő állomásaira vonatkozó konklúziókat. „Kivéve, ha ez egyes országok esetében nem sürgető és nem indokolt” – teszik hozzá a Bizottságnál, mindenekelőtt Franciaországra és az ugyancsak problematikussá váló Belgiumra gondolva.
Olli Rehnnek elvileg két lehetősége van. Az egyik, hogy plusz egy évet javasol Párizsnak a túlzott mértékű hiány megszüntetésére. A másik pedig az, hogy kitart a 2013-as határidő mellett és pótlólagos intézkedésekre szólítja fel a francia kormányt. Az előbbi lépés azért lehet kockázatos, mert rossz vért szülhet és elégedetlenséget válthat ki azoknak a kisebb országoknak a körében (közéjük tartozik Magyarország), amelyekkel szemben a Bizottság erélyesen lépett fel hasonló, vagy megközelítőleg hasonló helyzetben. Valahol tehát hitelességi kérdésről van szó.
A másik megközelítésnek pedig az lehet a hátulütője, hogy Franciaország további megszorításokra való sarkallásával a növekedési helyzet még tovább romolhat, és még távolabb kerülhet a céloktól. Hozzá kell tenni, hogy az Európai Bizottság egyáltalán nem húz egyenlőségjelet a megszorítások és a megfontolt fiskális konszolidáció között, ami szerinte nem zárja ki a növekedésbarát megoldásokat sem.
Akárhogyan is foglaljon állást a Bizottság, a francia államháztartáson tátongó nagy lyuk befoltozására mindenképpen pontos, lépésekre bemutatott terveket vár majd a kormánytól, amelyeket annak az április közepéig benyújtandó aktualizált stabilitási programban kell majd ismertetnie. Ha az ebben felvázolt szerkezeti és egyéb reformok Brüsszel számára nem hitelesek, nem vezetnek el a hiánycélok hiteles eléréséhez, akkor a Bizottság június környékén akár pénzügyi szankciókat is javasolhat Párizzsal szemben.
Ám egy ilyen javaslatot az új, szigorúbb szabályok értelmében már sokkal nehezebb lenne elhárítani, mint tíz évvel ezelőtt. Részben azért, mert a tagállamok minősített (kétharmados) többségét kell felvonultatni a javaslattal szemben, részben pedig azért, mert Németország – ahol tíz év alatt rengeteget változott a helyzet – ma már nem lenne cinkos egy ilyen akcióban.