Bár az uniós torta kisebb lesz, a Magyarország számára 2014 és 2020 között elérhető EU-források volumene nem sokkal marad el a jelenlegi időszaktól. Az ország nettó pozíciója még javulni is fog, még úgy is, hogy a kohéziós támogatások folyó áron több mint két milliárd euróval csökkennek.
Megkezdődött a számolgatás azt követően, hogy az állam- és kormányfők péntek délután megállapodást értek el az EU következő, 2014-től induló keretköltségvetéséről, annak főösszegéről és az egyes fejezetekre jutó összegekről.
Magyarország a hét év alatt minimum 35,5 milliárd euró támogatáshoz juthat az uniós büdzséből, a mezőgazdasági és a kohéziós politikai „pénzes boríték” legalábbis folyó áron együttesen ekkora összeget tartalmaz. A valóságban ennél nagyobb lesz a pénzügyi transzfer, hiszen más jogcímeken is juthat pénz az országnak, cégeinek és állampolgárainak, de ezekre pályázni kell, csak saccolni lehet az összeget.
Ez az összeg becsléseink szerint csak néhány százmillióval marad el a 2007 és 2013-as időszakban megszerezhető pénzek volumenétől. A nettó pozíció ennek ellenére jobb lesz, mint jelenleg, valamivel több, mint 25 milliárd euró a hét év alatt. Vagyis ennyivel haladják meg a potenciális kifizetések a magyar költségvetési befizetéseket. A jelenség egyik lehetséges magyarázata, hogy a teljes hétéves kiadási főösszeg csökkentése miatt a magyar befizetés is alacsonyabb lesz.
A kormány szakértőinek első számításai szerint folyó áron 23,2 milliárd euró felzárkóztatási támogatást tesznek elérhetővé az ország számára, ami körülbelül 2,5 milliárd euróval kevesebb a 2007 és 2013-as támogatási összeghez képest (25,7 milliárd euró folyó áron). Folyó áron a mostani egyezség alapján 8,4 százalékos a csökkenés, de korábban még 30 százalékos veszteségre is volt esély, az Európai Bizottság javaslata alapján.
Itt egy pillanatra érdemes megállni. Némi zavart kelt a számokban, hogy hol a bázis árat (jelen esetben 2011-es árat), hol a folyó árat számolják. Mivel a ténylegesen elérhető összegeket majd a folyó áron tartják nyílván (megszorozva a 2 százalékos inflációs értékkel az éves előirányzatokat), ezért célszerűbbnek látszik ezzel kalkulálni. 2005-ben például Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök az akkori megállapodás után 22,6 milliárd eurónyi felzárkóztatási forrásról beszélt, amit az akkori, bázis áron számoltak. Ehhez képest a programozás megkezdésekor már 24,9 milliárdra módosult az összeg, ami végül 25,7 milliárd lett folyó áron.
A tárgyalások végjátékában a kormány a Bizottság javaslatához képest két javulást tudott elérni a magyar pozícióban, már ami a kohéziós borítékot illeti. Egyfelől azzal, hogy hazánk esetében a kohéziós támogatások felső határa a GDP 2,35 százaléka helyett 2,59 százalékra módosult, ami körülbelül 700-720 millió euró pótlólagos forrást jelentett. A csúcson további 1,56 milliárd eurót szavaztak meg a legszegényebb kategóriába tartozó hat hazai régió számára. Így tehát összesen 2,2 milliárd euróval javult a pozíció, amihez ha hozzáadjuk a most létrehozott ifjúsági foglalkoztatási alapból ránk eső körülbelül 50 millió eurót, mindent egybevéve 2,3 milliárd euróval sikerült javítani a Bizottság eredeti javaslatához képest a pozíciót. (Mivel ez korábbi hírek szerint 18,3 milliárd euró volt, így 20,6 milliárd euróról van szó, ám ez 2011-es és nem folyó áron értendő).
A két időszak közötti különbség alapvetően két okra vezethető vissza. Egyfelől az egyes országokra jutó rész kiszámításának módjára. Miután hazánk esetében 2008 és 2010 között erőteljes gazdasági visszaesést regisztráltak, és az alacsony növekedési előrejelzés ezen alapult, így eleve kedvezőtlenebb helyzetből indultunk. A második, hogy Közép-Magyarország időközben átkerült a fejlettebb régiók kategóriájába, ahol kevesebb pénz jár már (körülbelül 1,5 milliárd euróval).
A közös agrárpolitika két pillérjéből (direkt jövedelemtámogatások és piaci intézkedések, illetve vidékfejlesztés) 2014 és 2020 között értesülésünk szerint 12,3 milliárd euró érkezik Magyarországra, ami 1,9 milliárd euróval több, mint 2007 és 2013 között (10,4 milliárd euró). A források növekedésének fő oka, hogy míg a mostani időszak elején a magyar gazdák a régieknek járó közvetlen kifizetések 25 százalékáról indultak és csak 2013-ban értek el a 100 százalékos szintre, addig a 2014-től induló keretköltségvetésben már egyenlő feltételek lesznek. Ezért fordulhat elő az, hogy bár a direkt támogatások volumene uniós szinten csökkenni fog a következő hét évben, a magyar gazdák által elérhető támogatások növekedni fognak.
A vidékfejlesztés esetében ugyanakkor várhatóan csökkennek majd a források, főleg azért, mert a kompromisszumos javaslat eleve kevesebb pénzt ajánlott meg erre a területre, ráadásul részben ezt használta fel Herman Van Rompuy a tagállamok külön igényeinek a kielégítésére. A magyar vidékfejlesztési boríték éves szinten 490 millió euró, hét évre kivetítve pedig 3,43 milliárd euró lehet. (A direkt támogatásokat tartalmazó boríték pedig 8,9 milliárd euró körül).
Magyarország számára ugyancsak kedvező fejlemény, hogy a fejlesztési beruházások maximális uniós társfinanszírozási rátája 85 (és nem 75) százalék lesz, és a közhatalmi intézmények (minisztériumok) által eszközölt beruházások kivételével az uniós források terhére költségként elszámolható lesz a vissza nem igényelhető áfa, akárcsak a jelenlegi pénzügyi időszakban. Ez becslések szerint a hét év alatt GDP-arányosan 0,7 százalékos (közel 5 milliárd eurós) megtakarítást jelenthet a magyar költségvetésnek. Ez a két lehetőség egyébként a jelenlegi időszakban is rendelkezésre áll, ám a Bizottság eredeti javaslata ezt most megvonta volna, ezért tehát a kohéziós barátai nevű országcsoportnak lobbiznia kellett.
Orbán Viktor szerint összességében a nettó pozíció tekintetében (25 milliárd euró) Magyarország Lengyelország és Románia mögött a harmadik helyen zárta a tárgyalásokat. Ugyanez a nemzeti össztermék százalékos arányában a GNI 3,6 százaléka, amivel Bulgária után és Litvánia előtt a másodikak vagyunk. Az egy főre jutó támogatás mértékét illetően pedig a litvánok után a magyaroké a második pozíció. Minden magyar állampolgárra 2512 euró (712 ezer forint) jut.
Az egy főre jutó kohéziós allokációban csak Észtország és Szlovákia előz meg minket, miközben a csehek mögénk kerültek.