Kolozsvárott egyeztetett Kelemen Hunor (RMDSZ) és Izsák Balázs (SZNT) a kisebbségek jogainak védelméért indítandó európai polgári kezdeményezésekről. A két elnök szerint egymás komplementere lehet a két szervezet által indítandó kezdeményezés.
Mint arról korábban írtunk, az erdélyi magyar politikai paletta három színfoltja egyaránt nagy lehetőséget lát a Lisszaboni Szerződés által tavaly életbe léptetett európai polgári kezdeményezésben – legalábbis ami az őshonos kisebbségek jogainak európai szintű elismertetését illeti. Az RMDSZ, az SZNT és az EMNT-EMNP ugyanakkor különböző oldalról közelítené meg a kérdést és – ennek következményeképp – önálló kezdeményezéssel áll elő. Ezek közül azonban Kelemen Hunor és Izsák Balázs szerint az RMDSZ és az SZNT akciója jól kiegészíti egymást.
A tettek mezején
Az egymásnak történő üzengetésen kívül azonban – már-már meglepő módon – az egyes szervezetek a tettek mezejére léptek. Az európai polgári kezdeményezést ugyanis legalább 1 millió uniós állampolgárnak kell aláírásával támogatnia, legalább 7 különböző tagországból.
Mindeközben az SZNT is nemzetközi kampánytevékenységet folytat: Izsák Balázs a tavalyi év során Dél-Tirolban, Baszkföldön, Katalóniában, Walesben és Skóciában tárgyalt, ez év elején pedig a Svédországban élő magyar közösség szimpátiájának elnyerését célozta meg.
Szigorú előírások
A polgári kezdeményezésre egyéb szigorú előírások is vonatkoznak: a célkitűzések részletes ismertetése mellett az uniós jogra történő hivatkozások tételes felsorolása is szükséges ahhoz, hogy az Európai Bizottság jóváhagyását adja az aláírásgyűjtés megkezdéséhez.
Voltaképp ebből következik egy igen kényes kérdés: mint arról korábban beszámoltunk, az RMDSZ, az SZNT és az EMNP-EMNT különböző aspektusokból kívánja az őshonos kisebbségek jogainak biztosítását európai szintre vinni. Míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a nyelvi és kulturális jogok kérdésén, a diszkrimináció tilalmán keresztül közelítené meg a kérdést, addig az SZNT regionális alapon, a kohéziós politika eszközeit használná fel az érintett etnikai kisebbségek fennmaradásának biztosításához. Az EMNT javaslatáról egyelőre annyit tudni, hogy minden olyan eszközt felhasználna, ami nincs kizárva az uniós határkörök közül.
Egymást kiegészítve vagy egymással versenyben?
A kérdés tehát az, hogy bele lehet-e préselni minden, fentebb felsorolt aspektust egy kezdeményezésbe, vagy célszerű több akció keretében több oldalról ,,bebiztosítani” a kérdéses témát. Mint az Tőkés Lászlóleveléből kiderült, az EP-képviselő, aki jelenleg a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnöke is, az – oly kényes, sőt sok esetben lehetetlennek tűnő – összefogást sürgetné. Mindeközben az RMDSZ és az SZNT – elnökeinek találkozója után nyilvánvalóvá vált – a több frontos támadás híve.
Kelemen és Izsák szerint ugyanis a két kezdeményezés egymás komplementerének tekinthető. Cél, hogy mindkettő átjusson a Bizottság kontrollján, megszerezze a kellő mennyiségű támogató aláírást és a kisebbségi jogok minél szélesebb palettáját lefedje. Mindkettő aktuális a határon túli magyarság szempontjából, hiszen mind a kulturális jogok és a diszkrimináció tilalma, mind pedig a regionális fejlődés lehetősége csorbát szenved – gondoljunk csak székely zászló vagy a legújabb romániai régiós átszervezés körüli vitákra.
Ugyanakkor Tőkés László gondolatai sem alaptalanok: ha három erdélyi szervezet legalább 2, de akár 3 különböző kezdeményezést indít ugyanazért a célért, az egész akció hitelessége foroghat kockán. Hogyan magyarázhatjuk meg a nyugatnak, hogy mindháromnak van létjogosultsága? Hogyan fogjuk rávenni magukat az érintetteket, hogy mindhármat támogassák?
Az eddigi fejlemények ugyanakkor biztatóak: a kezdeményezés sajátosságának hála úgy tűnik, hogy mindegyik félnek vannak konkrét javaslatai, meghatározott szövetségesei és akcióterve. Már csak össze kell hangolni mindezt, adott esetben pedig összefogni.