Norvégia összetűzésbe került az EU-val a szabadkereskedelem korlátozása miatt. Mivel az északi ország nem európai uniós tagállam, nehéz lesz kényszerítő lépésekkel meghátrálásra bírni. A különutas szerep lehetővé teszi az európai piacokhoz való hozzájutást, ám megakadályozza a brüsszeli akarat érvényesülését Oslóban. Mindez első látásra ideális konstrukciónak tűnhet az uniós szerepét újraértelmezni kívánó Nagy-Britanniának.
Egy a napokban megjelent, az Európai Gazdasági Térség (EGT) működésének jelenlegi helyzetét felvázoló bizottsági jelentés-tervezet elmarasztalta Norvégiát, amiért a skandináv ország nem tesz eleget EGT-tagságából eredő, a gazdasági liberalizációt erősítő kötelezettségeinek.
A jelentés kitér arra, hogy még 2011 végén is 500 olyan jogi aktus várt átültetésre, amelyek határideje már rég lejárt. „A halogatás lehetősége a gyakorlatban egy olyan eszközt teremt, amellyel a norvég kormányok nem ritkán élnek a vitatott irányelvek esetében, és amely egyfajta biztonsági zárként funkcionál a politikai nyomás enyhítése érdekében” – vallják norvég akadémikusok.
Norvégia továbbá az EU-ból érkező bizonyos élelmiszeripari termékekre külön vámokat vet ki, amely vámokat az EGT-Egyezmény ugyan nem feltétlenül tiltja, de az azok mértékére vonatkozó változtatásokat Norvégia rendre elutasítja. 2012-ben Norvégia 72 százalékkal megemelte az unióból érkező hortenziák árát, ám a drasztikus vámtarifa-emelések később kiterjedtek a húsipari és sajtkészítményekre is.
A fekete bárány
Bendt Bendtsen dán európai néppárti képviselő önzőnek minősítette Norvégia lépését. „A változtatásokat a norvég nemzetgyűlésben fogadták el 2012 december 12-én. Ennek eredményeként az európai sajtkészítőknek, marha és birkahús-exportőröknek egy 227, 344 és 429 százalékos beviteli illetékkel kell számolniuk 2013 január elsejétől” – írta a Bizottsághoz intézett kérdésében Bendtsen.
Az Európai Unió részéről egyre nő az elégedetlenség az északi országgal szemben. Maga a jelentés röviden kitér Izlandra is, ahol azonban az uniós direktívák átvétele semmilyen akadályba nem ütközik. Igaz, Izland tagjelölt státuszt élvez (hivatalosan 2010 óta tagjelölt), és rövidesen csatlakozhatna az EU-hoz.
Bendt Bendtsen Esther de Lange és Daniel Caspary képviselőkkel közösen szólították fel az Európai Bizottságot a szükséges lépések megtételére Norvégiával szemben. Az Európai Unió az EGT-Egyezmény alapján tartja fenn kapcsolatait Oslóval, így a kilátásba helyezett büntetések sem lehetnek ugyanazok, mint az EU-n belül lennének. Bendtsen a norvég halászati ipart venné célkeresztbe: „Egy szó, mint száz, egy nagyon sajnálatos viselkedés mintát tapasztalunk Norvégia részéről fontos Európai Uniós kérdések kapcsán. Ezért felszólítom a Bizottságot a Norvégiával szembeni azonnali lépések megtételére. Egy javaslat lenne az EU-ba importált norvég lazacra kivetett vámok újbóli bevezetése.” – nyilatkozta Bendtsen.
Norvégia éppen az EGT-Egyezményben foglalt kiskapukat használja ki érdekeinek érvényre juttatása céljából. Az egyezmény ugyanis nem rendelkezik a mezőgazdasági és halászati termékek szabad áramlásáról, csupán annyit ír elő, hogy ezen a területen fokozatos liberalizációt kell elérni. Az agrártermékek kereskedelmére vonatkozó szabályozásokat pedig a résztvevő felek közti kétoldali megállapodások rögzítik. Egy valóban kemény büntetésre azonban csekély a kilátás, hiszen az Egyezmény nem tér ki külön a renitens tagállamok megregulázására.
Egy meghasonlott ország
A norvég politikai élet egyik központi kérdése az EU-hoz fűződő viszony, a lakosság és a norvég elit is megosztottak a kérdésben. Az ellenzéki konzervatívok vezetője, Erna Solberg éles kritikával illeti Jens Stoltenberg miniszterelnök és kabinetje Európa-politikáját. Szerinte Norvégia nem elég kezdeményező Európával szemben, és nem használja ki a kínálkozó lehetőségeket európai befolyásának növelésére sem. „Abba a furcsa helyzetbe csöppentünk ahol a legközelebbi partnereink miattunk frusztráltak” – nyilatkozta Solberg.
Ezalatt Stoltenberg és kormánya éppen harmadik turnusára készül. A miniszterelnök koalíciós partnerei – élükön a nyíltan EU-ellenes Centrumpárttal (Senterpartiet) – meglehetősen szkeptikusak az EU-val illetve az EGT-vel szemben, és a jövőre nézve kilátásba is helyezték a szervezethez való viszony új alapokra helyezését. „Csatlakozni az EU-hoz, újratárgyalni az EGT-Egyezményt vagy kilépni a szervezetből. A legelső nem opció” – jelentette ki egyenesen Liv Signe Navarsete, a Centrumpárt vezetője tavaly decemberben.
A harmadik koalíciós partner, a Szocialista Baloldal (Sosialistisk Venstreparti) bár mérsékeltebb húrokat penget, ám így is éles kritikával illette az EGT-t és az EU-t. Stoltenberg Munkáspártja így két tűz közé került, a kormányzás egységességének érdekében engedni kényszerült az EGT-ellenes hangoknak, noha saját maga az egyezmény fontosságáról beszélt. A megállapodás kiszámíthatóságot és biztonságot nyújt a norvég vállalkozásoknak – véli Stoltenberg. „A különböző pártok természetesen különböző véleményeket képviselnek, de a kormánynak egy álláspontja van a kérdésben” – tudósított a www.newsinenglish.no hírportál.
Vigyázó szemetek Oslóra vessétek
Az egykori EFTA-tagállamok, köztük Norvégia egy meglehetősen ambivalens kapcsolatot ápolnak az Európai Unióval. Noha Norvégia lakossága két alkalommal is népszavazáson utasította el a csatlakozást (1972-ben illetve 1994-ben), mégis teljes hozzáférése van az európai piacokhoz. Erre éppen az EGT szabta keretek kínálnak lehetőséget. Az egységes piaci tagság mellett részt vesz számos európai együttműködésben is (Schengeni-megállapodás, Európai Védelmi Ügynökség, Europol stb.), teszi mindezt az európai intézményrendszeren kívül.
Ennek megfelelően nem is esik az európai büntető-eljárások hatálya alá, az EGT biztosította kiskapuk segítségével pedig előnyös helyzetet tud teremteni magának. Az európai joganyagból pedig jóformán csak a neki tetsző paragrafusokat veszi át, anélkül, hogy ezért komoly retorziókkal kellene számolnia.
Ragadós példa
Ez a „bent is, kint is” állapot első pillantásra tökéletes perspektívának tűnik az EU-hoz fűződő kapcsolatok újratárgyalását sürgető brit konzervatív-liberális kormánynak. (A Kitekintő ehhez kapcsolódó korábbi írásait itt és itt találja). Maga az Európai Szabadkereskedelmi Társulás is brit ösztönzésre jött létre, az Európai Gazdasági Közösség riválisaként. Nagy-Britannia számára a tagság kérdése mindig is költség-haszon elemzések eredője volt: a szigetország az egységes piac nyújtotta kereskedelmi lehetőségek miatt csatlakozott az EGK-hoz, a politikai unió kiépítésére vonatkozó terveket mindig is elutasította.
A fokozatosan épülő közös gazdasági kormányzat pedig a nemzetek feletti intézmények erősödését vonja maga után, ami London számára már elfogadhatatlan lesz. Ebben a helyzetben pedig, amikor csak az európai piacokhoz való hozzájutás bír elsődleges fontossággal, Nagy-Britannia számára az EFTA tagság bőven elegendőnek bizonyulhat.
Az érem másik oldala természetesen éppen abban áll, hogy ezáltal a szigetország adott esetben kiesne az unió döntéshozatali folyamatából. Nemzeti érdekeinek közvetlen képviselete nem valósulna meg, így London szerepe pusztán a Brüsszelből érkező döntések, jogi aktusok hazai átültetésére korlátozódna.
Az azonban szinte biztosra vehető, hogy a jelentős presztízsveszteséggel járó másodhegedűs szerepet a brit vezető elit nehezen fogadná el. Nagy-Britannia világpolitikai szerepének megőrzéséhez elengedhetetlen London egyidejű jelenléte Brüsszelben és Washingtonban egyaránt: a mindenkori brit miniszterelnök szava ugyanis nagyobb súllyal esik latba az amerikai fővárosban, ha amögött ott áll a komplett brüsszeli uniós apparátus is. Philip Gordon, az EU-ügyekért felelős helyettes államtitkár a Telegraph hasábjain kifejtette, hogy Nagy-Britannia brüsszeli jelenléte „esszenciális és kritikus jelentőséggel bír az Egyesült Államok számára”. David Cameront beszéde miatt az elmúlt hetekben nem csak a kontinensről érték erős kritikák, de az Atlanti-ócean túlpartjáról is, az Obama-adminisztrációnak ugyanis nem érdeke a „Brexit”, vagyis London szakítása az unióval.