Ötven éves évfordulóját ünnepelte a francia-német barátság. 1963-ban ezen a napon írták alá az Elysée-szerződést, amely a két európai nagyhatalom együttműködését, és ezzel együtt az egész európai integráció fokozatos mélyülését alapozta meg. De vajon a Merklande-tandem milyen hatékonyan tudja továbbvinni ezt a fél évszázados örökséget?
Az Elysée-szerződéssel 1963. január 22-én Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer német kancellár több éve tartó rendszeres találkozói eredményeképpen pontot tettek a két nemzet között évszázadok óta fennálló ellenségeskedés végére, egyúttal rögzítve elkötelezettségüket az együttműködés iránt. Szándékuk valóra vált: a két nagyhatalom mindenkori vezetőjének bilaterális együttműködése a mai napig alapul szolgál az európai integráció továbbmélyüléséhez. De szintén fontos megemlíteni az 1987-ben megalakult francia-német dandárt, vagy az 1992-ben létrehozott közös tévécsatornát, az Arte-t is.
Az évforduló örömére Francois Hollande francia elnök kedden Berlinbe látogatott, ahol Angela Merkel német kancellárral hétfőn egy televíziós vitában vettek részt mintegy 200 francia és német fiatal közreműködésével. Másnap a közös sajtótájékoztató után szimbolikus gesztusként előbb a Szövetségi Kancellárián rendezett közös minisztertanácsi, majd ezt követően egy francia- német parlamenti alsóházi ülésen jelentek meg a Reichstag épületében a két ország minisztereinek, illetve képviselőinek részvételével. A nap végén pedig Ludwig van Beethoven és Camille Saint-Saens német-francia zeneszerzők műveit hallgatták meg a Berlini Filharmonikusok előadásában.
Ünnepélyes ígéretek
Merkel a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy májusra elkészül egy francia-német javaslat a gazdasági és monetáris unió stabilitásáról és erősítéséről. A kancellár ezzel kapcsolatban az unió költségvetésének szabályozását, a pénzügyi stabilitást, a növekedés biztosítását, a versenyképesség és a társadalmi kohézió erősítését hangsúlyozta, a gazdaságpolitikák összehangoltságának még szorosabbra fűzésével.
A közös minisztertanács keretében két deklarációt tettek közzé: az elsőben a francia-német tengely, mint Európa jövőjének meghatározó tényezőjét hangsúlyozták, a másodikban a két ország közötti, kifejezetten bilaterális együttműködés új területeit fogalmazták meg: az ifjúságpolitika, a kultúra, a versenyképesség, stabilitás, növekedés és társadalmi kohézió elősegítése, a védelem- és biztonságpolitika fejlesztése is szerepel a célkitűzések között.
Véleménykülönbségek
Bár a történelmi barátság és szoros együttműködés a gyakorlatban sok eredményt hozott, az utóbbi időben a két ország álláspontja több meghatározó kérdésben is eltért. Hollande ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy nem szabadna a „francia-német barátságot egy békés útnak tekinteni”:
A jelenlegi mali konfliktusba történő francia katonai beavatkozásban is csak kisebb támogatással álltak szomszédjuk mellé a németek. „Szükségünk van rátok, kedves német barátaink”- mondta a közös parlamenti ülésen egy francia ellenzéki képviselő, Christian Jacob. Hollande ezzel szemben kijelentette: „nem azt várjuk el az európai országoktól, hogy beavatkozzanak, hanem hogy segítsék az afrikaiakat Mali stabilitásának és területi egységének visszaállításában” – megköszönve a német részről tanúsított politikai szolidaritást, illetve a pénzügyi, felszerelésbeli és logisztikai segítséget.
Működőképes-e a Merklande-tandem?
„Legféltettebben őrzött titkunknak kellene lennie, hogy a kémia tényleg működik „- mondta Angela Merkel, megjegyezvén, hogy már hivatalosan is átváltottak tegező formulára Hollande-dal. Német sajtókommentátorok megállapítása szerint is egyre jobb az együttműködés Európa két vezető politikusa között a kezdeti nehézségek után.
A jobboldali ellenzék természetesebn merőben másképp látja a kétoldalú kapcsolatok fejlődését. „Ez sajnos egy szomorú évforduló”- jelentette ki Valérie Pécresse, az UMP (Unió egy Népi Mozgalomért, konzervatív francia párt) titkára az i>Télé francia televíziónak adott interjújában. „Francois Hollande hónapok óta gyengíti a francia-német párost” – tette hozzá a politikus, jelezve, hogy hiányolja a valódi közös akciókat a baráti gesztusok mögül. Jean-Francois Copé, az UMP elnöke Hollande személyes felelősségének nevezte a francia-német tandem megromlását. Egy másik UMP-s politikus, Yannick Favennec szerint az, hogy Franciaország egyedül van jelen Maliban, „szintén jelzi az összehangoltság hiányát Párizs és Berlin között”.