A két keleti tagállam polgáraira kivetett korlátozások hatálya az év végével lejár, ami már most heves vitákhoz vezet a brit belpolitikában. Egyesek az országot elözönlő románok rémképével riogatnak és az uniós szabályozásokkal szembemenve tartanák fenn a korlátozásokat. A bevándorlással foglalkozó tanulmányok 50 és 70 ezerre teszik a nettó migráció várható éves mértékét. A brit munkaerőpiac retteg.
2014 január elsejétől szabaddá válik a 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária polgárai előtt a brit munkaerőpiac. A Migration Watch által közzétett elemzés alapján évente 50 000 munkavállaló érkezhet a szigetországba, ami a következő öt évre előrevetítve megközelítőleg 250 000 főt prognosztizál.
A tanulmány – építve a 2004 és 2011 közötti évek tapasztalataira – 50 és 70 ezer közé teszi azok számát, akik Romániából illetve Bulgáriából érkeznek és vállalnak valamilyen formában munkát az Egyesült Királyságban. Az okfejtés kitér arra is, hogy ennek a számnak körülbelül a fele fog csak megjelenni a hivatalos statisztikákban, mivel a bevándorlók nagy hányada feketegazdaságban landol.
Éppen ez képezi – véli a tanulmány – az újonnan érkezők legnagyobb értékét a potenciális munkaadók szemében, ez utóbbiaknak ugyanis nem feltétlenül szükséges biztosítást, betegszabadságot, szülési szabadságot, táppénzt fizetni az ilyen téren igencsak rugalmas, valamint a bevándorlás magas arányát tekintve pozíciójukban helyettesíthető kelet-európai munkavállalóknak. A hivatalos közvetítő-ügynökségek illetve „egyéni vállalkozók” minden bizonnyal kapva kapnak majd a jövedelmező üzletnek számító román és bolgár vendégmunkások importján.
A tanulmány szerint Nagy-Britannia munkaerőpiacainak szabaddá válásával az egyik legfőbb célországgá válhat a román illetve bolgár munkavállalók által ezidáig preferált Spanyolországgal és Olaszországgal szemben. A gazdasági recesszió, valamint a munkanélküliség magas aránya (ez Spanyolországban 56,5, míg Olaszországban 37 százalék) észak felé térítheti a migráció irányát.
A kivándorlást ösztönző legfőbb faktor a keresetekben mutatkozó kirívó egyenlőtlenségekben keresendő: míg az Egyesült Királyságban az egy főre eső GDP 39 038 USD volt 2011-ben, addig ez a szám Romániában és Bulgáriában csupán a brit negyede illetve ötöde. További pozitívum a szigetországba igyekvőknek, hogy az európai átlaghoz képest könnyebb hozzájutni a szociális juttatásokhoz. Azokat az egyéneket, akik életvitelszerűen az Egyesült Királyság területén élnek, ugyanazon eljárásrend illeti meg, mint a brit állampolgárokat.
Félelmek
Eric Pickles a közösségekért felelős államtitkár a BBC vasárnapi műsorában azon aggodalmának adott hangot, hogy a nagy számú román és bolgár bevándorló szociális problémákat idézhet elő, mivel a rendelkezésre álló lakások száma így is korlátozott. „Mivel lakásszűkében vagyunk, bármilyen Romániából és Bulgáriából jövő beáramlás problémákat fog okozni – problémákat fog okozni nem csak a lakáspiacon hanem a szociális lakások piacán is” – nyilatkozta Pickles.
A lakásgondok mellett az újabb bevándorlási hullám élesebbé tenné a munkaerőpiaci versenyt is, mint ahogy azt Sir Andrew Green, a Migration Watch elnöke kifejtette. A Munkáspárt a brit munkavállalók érdekében mindent megtenne azért, hogy a korlátozások továbbra is érvényben maradjanak. Erre azonban Therese May államtitkár kevés esélyt lát, mivel az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé a személyek szabad áramlásának további korlátozását.
A brit Függetlenségi Párt, az UKIP az általános félelmekre ráerősítve egyenesen másfél millió román illetve bolgár bevándorlóval riogatja a brit közvéleményt. David Cameron miniszterelnöknek már eddig is meggyűlt a baja a keményvonalas torykkal – az élükön Philip Hollobone-nal – , akik az UKIP malmára hajtva a vizet a pártot és a közvéleményt az Európai Unió ellen kívánják hangolni. (A brit miniszterelnök szorongatott helyzetéről a Kitekintő korábbi cikkéből tájékozódhat).
Az Európa-ellenes politika továbbá azt a célt is szolgálja, hogy a radikális Függetlenségi Párt vitorlájából kifogják a szelet. Ennek jegyében a Konzervatív Párt is bevándorló-ellenes hangot üthet meg – tudósított az Independent. Stewart Jackson konzervatív képviselő a korlátozások újbóli bevezetését követelte a Parlamenttől: „nem akarjuk ugyan azt a hibát elkövetni, mint 2004-ben, amikor is nagy számú, alacsony bérigényű és képzettségű munkást hívtunk be és a hazai munkaerőt pedig a jóléti rendszerbe ágyaztunk.”
Alaptalan gyanú
A hisztériakeltés közepette hallani mérsékeltebb hangokat is. A Guardian újságírója, Alan Travis például kifejtette, hogy a félelmek alaptalanok, 2014 januárjával ugyanis nem csak a brit, hanem az összes európai ország munkaerőpiaca megnyílik majd a két keleti tagállam előtt és azok a románok, akik eddig is ki akartak menni az Egyesült Királyságba, már rég megtették azt közvetlenül a 2007-es csatlakozást követően. A román migráció egyik fő célországának számító Olaszországban pedig már 2012 januárjában eltöröltek mindenféle korlátozást a román és bolgár munkavállalók előtt. Bár Spanyolországban a magas munkanélküliségnek köszönhetően szigorodtak a külföldiek munkavállalásának feltételei, a korlátozás – amelyet egyébként az Európai Bizottság külön engedélyével vezettek be – 2014 januárjával megszűnik.
A románok nagy része a kulturális rokonság okán választotta második hazájának Spanyol- vagy éppen Olaszországot. Nagy részük már odakint telepedett meg, alapított családot, ami valószerűtlenné teszi, hogy továbbálljanak az Egyesült Királyság, vagy akár Németország, Hollandia felé. A BBC riporterének nyilatkozó román szociológus, Dr Mircea Kivu szerint a kivándorlás fő hulláma már lecsengett. A helyszíni riport rávilágított továbbá arra is, hogy sok román egyáltalán nem vágyik a távoli szigetországba. Sokuk a Spanyol- és Olaszországban megkeresett pénzt otthon forgatták be és a külföldről megteremtett egzisztenciába tértek haza.
A munkaerő szabad áramlása
A 2004-es keleti bővítést követően Nagy-Britannia illetve Svéd- és Írország voltak az egyetlen tagállamok, ahol nem gördítettek akadályt az újonnan csatlakozott országok munkavállalói elé. Látván, hogy a hivatalos becslésekkel ellentétben – amelyek évi 13 000, az ún. A8 országaiból érkező vendégmunkással számoltak – lényegesen többen özönlöttek a brit munkaerőpiacra, a brit kormány a következő csatlakozáskor, 2007-ben már élt a korlátozás lehetőségével.
A korlátozások meghosszabbításának hívei is a 2004-es példára hivatkoznak. A szigetországba vándorlók döntő hányada (60 százaléka) lengyel volt. 2004 és 2011 között a hivatalos statisztikákon nyomon követhető lengyel diaszpóra 93 ezerről 643 ezer főre emelkedett. Az Egyesült Királyság területén jelenleg megközelítőleg 94 ezer román (hivatalosan 85 ezer) és 47 ezer bolgár állampolgár él.