Több hibát, sőt bűnt tudok felsorolni, mint leheletnyi félsikert az RMDSZ elmúlt négy évének mérlegéből. Most mégis elmegyek, és rányomom a pecsétet erre a hervadt tulipánra.
Azt mondja a kolléga, hogy nem kell elmenni szavazni, mert a politikusok undorítóak, hazudnak, és a tiltakozás legjobb formája az, ha az ember távol marad az urnáktól, templomba megy, gyerekezik, vagy kurvázik.
Kedves ez az állázadás, de én inkább a valódi asztalracsapást választom. Politikusaink nem genetikailag módosult zombik, gonosz erők által közénk küldött torz idegenek, hanem olyanok, sőt olyanabbak, mint mi. Mint bármelyikünk. Pont úgy hazudnak, és pont annyira undorítóak, mint a szavazóik (vagy nem szavazóik). A választó vagy nem választó kreatúrái.
Ringathatjuk magunkat abba az illúzióba,
hogy mi, nem politikusok, de sui generis jobbak, fölülállóbbak vagyunk, de attól tartok, nem több ez, mint önámító hiúság.
A kollégával szemben én azt gondolom, a politikai közösségben való részvétel nem helyettesíthető a templomba járással. A templom ugyanis – bármennyire is elfeledkeztek erről az idei kampányban (az RMDSZ mellett) állást foglaló püspökeink: az isten háza, nem az országé. A magán- és nem a közemberé.
A politikai közéletben való részvétel nem helyettesíthető a gyermeksétáltatással sem. A gyerekkel is csak a közös térre lehet kimenni, aki nem viseli a lelkén a köztér sorsát, ne legyen felelőtlen a gyerekével, zárja magára az ajtót, és kushadjon magánvackán, mert csak afölött gyakorolhat hatalmat.
És pláne nem helyettesíthető a politikai részvétel a „kurvázással”, mert a prostitúció embertelen és törvénytelen, a nők lekurvázása pedig több, mint sértés: gazemberség. Tehát én nem engedem ki a gyeplőt a kezemből, vasárnap elmegyek szavazni, és az RMDSZ-re nyomom – fenyegetően – a pecsétemet.
Miért nem a román pártokra?
Évekig a román baloldalra szavaztam, mert baloldali emberként nem fogadom el az etnikai alapú szavazást, az én politikai döntésemet nem az határozza meg, melyik etnikai gettóba vagyok beszorulva. De be kell látnom, a román baloldal képtelen talpra állni. Az elmúlt fél év féktelen hatalmi harcaiban lenullázta, lejáratta magát. Olyan választási programmal merészkedett az állampolgárok elé, amely nyomokban sem tartalmaz baloldali javaslatokat. Nem tudott szembenézni sötét múltjával, korrupt, hiteltelen és kiszámíthatatlan.
Szavazhatnék a liberálisokra is, mert fontosak nekem nagyon a szabadságjogok. De az utóbbi hónapokban a legnagyobb lendülettel a román liberális párt taposta két lábbal ezeket a jogokat. Sértő volt, kirekesztő és nacionalista. Méltatlan a saját nevére.
Adott még a román jobboldal, amelynek egyik erényét el kell ismerni. A válság idején kormánypártként kevesebb populista kompromisszumot kötött, mint a kelet-európai kormányok zöme, ezért mérsékelni tudta a gazdasági zuhanást. A mérsékléshez, amit megszorításnak neveztünk, azonban nem társult védelem: kiszolgáltatta, megnyomorította, magára hagyta saját állampolgárait. Leginkább a legrászorultabbakat. Elfogadhatatlan.
Szavazhatnék az Erdélyi Magyar Néppártra,
mert üdítő volt, hogy politikai mentalitásváltást és frissítést ígért. De ígéretét nemcsak hogy nem tartotta be, mélyebbre sodorta a válságba az erdélyi magyar közösséget annál, amit az ország általános és a magyar kisebbség egyedi, saját hibáiból eredő krízise indokolt.
Megbocsáthatatlan bűne ennek a pártnak, hogy kiüresítette, tartalmatlanná tette az autonómia fogalmát. Hogy nem használta ki azt a behozhatatlan előnyt, amit a magyar kormánytól a pártalapításhoz és a kampányhoz kapott. Generáció- és mentalitásváltás nélkül nem tett másra kísérletet, mint egy lejárt szavatosságú, zsugorított RMDSZ-klónszervezet létrehozása.
Ugyanannak a megismétlésére, kisebb és gyengébb kivitelben. Alkut kötött továbbá a szélsőjobbal, a zilált és hasadt magyar közösség még ziláltabb és még hasadtabb, mióta az EMNP beszállt a versenybe. Megbocsáthatatlan.
Mit kezdhetek – kizárásos alapon – az RMDSZ-el?
Nem tudom elfogadni, hogy kisebbségpolitikája elavult, szakszerűtlen, és éppen ezért erőtlen. Zavar, hogy szervezeti működése átláthatatlan, nem szövetség, hanem egymás ellen lobbizó klikkek társulása. Ezeket a klikkekeket pedig nem az elvek, nem a politikai program tartja össze, hanem a legnagyobb közös haszon és a legkisebb közös többszörös elszomorító, kiábrándító képlete.
El kell mondani azt is most, a mérlegvonásnál, hogy politikusai között több a kisebbségellenes, kirekesztő, vállalhatatlan mandátumleső.
Van néhány olyan szakterület, ahol az RMDSZ a román pártok közül messze kimagasló eredményt ért el. Ez nem túl sok, azt jelenti, hogy van mondanivalója az egészségügyről, oktatásügyről, nyugdíjreformról, kultúrpolitikáról. Sajnos azok, akik ezekbe a szakágakba beleásták magukat, még mindig a szervezet perifériáján vannak: drukkolok nekik.
De bármennyire is csírázik bennem az előbbiek miatt a bizalom, nem feledhetem, hogy a Szövetség cserbenhagyta a romániai környezetvédelmet, a szakágat, amelynek képviseletére a legtöbb eszközt és lehetőséget kapta. Mindezeknek a fényében miért szavazok vasárnap mindenképp, és
miért szavazok az RMDSZ-re?
Nem azért, mert magyar vagyok, voksom nem etnikai voks. Nem azért, mert ez a legkisebb rossz. Azért megyek el szavazni, mert nem hiszek a „büntető” szavazásban. Ha csak azért szavaznék más pártra, mert kiábrándultam az RMDSZ-ből, akkor nem a szövetség ellen szavaznék, hanem másokat, elfogadhatatlanokat és megbocsáthatatlanokat támogatnék.
Ha nem mennék el szavazni, hozzájárulnék ahhoz, hogy az eddiginél is kiszámíthatatlabbá váljék a romániai politikai élet, helyettem pedig rólam más ne döntsön.
Az elmúlt hónapok politikai válsága egyértelművé tette, hogy ha nincs erős fegyelmező erő a román törvényhozásban, akkor a kormányra és erős ellenzéki szerepre készülő erők gátlástalanul felhasználnak minden eszközt az öncélú hatalmi versengésben.
Azért szavazok, mert tiltakozom az elmúlt hónapok gazdaság- és társadalomellenes politikai gyakorlata ellen. Az ellen, hogy megbénuljon a román közigazgatás, hogy az uniós felzárkózás helyett a perifériára, sőt azon is túlra sodorjuk önmagunkat.
Azt várom az RMDSZ-től, az RMDSZ komolyan vehető szakpolitikusaitól, hogy tartsanak ellent. Ez az egyetlen olyan politikai szervezet ma Romániában, amelynek esélye van olyan arányban jelen lenni a törvényhozásban, ami elegendő lehet ehhez a fegyelmező erőhöz. Itt egy vagy két mandátum nem elég.
Az „alternatív küszöb” elérése nem teljesítmény. Túl nagy a kockázat: az eddigieknél sokkal mélyebb válságba sodorhatja az országot a román bal- és jobboldal, 2012 egész éven át tartó politikai cirkuszának főszereplői, ha nincs, aki szembeforduljon velük. Ezért aztán igen, minden szavazat számít.
Az RMDSZ-re fogok szavazni vasárnap. És ezzel megszerzem a jogot magamnak arra, hogy a következő négy évben a szervezet minden mulasztását, hibáját és bűnét nagyon pontosan számon tartsam, és számon kérjem. És számon fogom tartani, és számon fogom kérni.
A cikk szerzője Parászka Boróka, a Manna.ro publicistája.