Lassan két év eltelt azóta, hogy azt halljuk az Európai Unió gazdasága válságban van, elindult a recesszió felé és nem találja a féket. Az ezekre adott válasz, mint ismeretes a bankmentő csomagokon túl a lejtőre került államok gazdaságainak reformja és kedvezményes hitelfelvétel lehetősége volt. Görögország mellett azonban már más déli államok is jelentkeztek segítségért. Azonban az azt adó németek már megunták a segítségnyújtást.
Már több éve tart az a gazdasági válság, ami még 2009-ben robbant ki. Az amerikai Lehman Brothers csődje után az átlagpolgár még bele sem gondolhatott milyen hosszan fogja hallani az elkövetkezendő években, hogy Európa csődben van, válságban a közös európai fizetőeszköz, csökken a fizetések reálértéke, nő az államadósság és így tovább. Lassan két év eltelt azóta, hogy azt halljuk, az Európai Unió gazdasága válságban van, elindult a recesszió felé és nem találja a féket. Más elemzők és cikkek arra mutatnak rá, hogy az Európai Unió egyes tagállamait túl korán, felkészületlenül vették fel, illetve az Eurozóna elitklubjába felvettek között is akad olyan ország, amely nem készült fel az euró bevezetésével kapcsolatosan felmerülő akadályokra és nehézségekre. Mindezen felkészületlenség és elhamarkodott tagság eredményezhette leginkább a déli tagállamokat sújtó recessziót, kilátástalanul emelkedő adósságállományt és munkanélküliséget. Az ezekre adott válasz, mint ismeretes a bankmentő csomagokon túl a lejtőre került államok gazdaságainak reformja és kedvezményes hitelfelvétel lehetősége volt.
Az Európai Unió helyzete folyamatosan romlik, jelenleg mindenhol forrást keresnek. Az aktuális ciprusi elnökség alatt jelentették be, hogy a nettó befizető államok 200-300 milliárd euróval kevesebb pénzt szeretnének szétosztani a tagállamok között. Új számítási módot vezetnek be a kohéziós támogatások elosztásában, amellyel jelentős megtakarítást remélnek Brüsszelben. Magyarország mintegy 4-5 milliárd eurót veszíthet ezzel. Horvátország csatlakozása tovább nehezíti a kohéziós pénzek elosztását, hiszen abból a bizonyos tortából még egy szeletet kell vágni a horvátok számára. Heves vita folyik Brüsszelben a következő költségvetési tervezési időszakról, vagyis a 2014-2020 közötti költségvetésről. Ebben a vitában a képzeletbeli pénzeszsákot Németország tartja a kezében.
Németország már 2009-ben sem zárta ki, hogy segítséget adjon az akkor még hivatalosan csak nehéz helyzetben lévő Görögországnak, amely ekkor már két éve küzdött a nehéz pénzügyi helyzetével. Mindezt a segítséget Berlin már akkor is igen szigorú feltételek teljesítéséhez kötötte. Ilyen a szigorú fiskális politika betartása, a költségvetési egyensúly megteremtése, az államadósság csökkentése és a munkahelyteremtés és a pénzügyi stabilitás.
Kritika
Jacques Delors, aki 1985 és 1995 között volt a Bizottság elnöke, még 2009-ben aggodalmának adott hangot ezügyben. Kijelentette, hogy az eurózóna nagyon nehezen fogja átvészelni a válságot, mivel számos tagállam nagyon komoly strukturális problémákkal és hatalmas államadóssággal küzd. Nagyfokú együttműködésre és konzultációra van szükség, a föderális Németországnak kellene nagyobb fokú együttműködést elfogadnia, mondta Delors. Szerinte az EU válságkezelési technikája annyira rossz és hatástalan, hogy az alááshatja az ő munkáját is, amelyet a Bizottságon belül, a monetáris unió előkészítésében és bevezetésében végzett. Akkori nyilatkozatában figyelmeztetett, hogy az egyes tagállamok könnyen protekcionista eszközökhöz fordulhatnak. Napjainkban erre láthatunk példát számos európai államban, így hazánkban is.
Ahogy a válság tovább gyűrűzött, 2010-ben Görögország bejelentette, hogy gazdasági nehézségei miatt támogatást kér. Németország eleget tett az akkori miniszterelnök Jéorjiosz Papandreu kérésének és Görögország megkapta az első ún. mentőcsomagot 110 milliárd euró összegben. A teljes összeget az Európai Központi Bank és az IMF utalta át a görög központi banknak. Azonban Németország, mint az Európai Központi Bank legnagyobb részvényese követelte a korábban kialkudott szigorú feltételek betartását, hiszen ez volt a feltétele a kölcsön folyósításának. A német vezetés már ekkor is komoly elvi akadályát látta a fedezet és ellenszolgáltatás nélküli segítségnyújtásnak. Az Európai Tanács elnöke, Herman van Rompuy is támogatta a bajba került államok megsegítését, ámde ő is a németek által meghatározott feltételek következetes betartását kérte. Az európai tagállamok 2010-ben talán még úgy gondolták, hogy a görögök megsegítésével és a feltételek betartatásával sikeresen leküzdhető a válság és annak negatív hatásai nem lesznek érezhetőek az Európai Unió más államaiban és az eurózóna tagállamaiban. 2010-ben még csak Görögország esetében láttunk nyilvánvaló strukturális problémákat, mint például az egészségbiztosítási kassza túlköltekezését, az egyre csökkenő adóbevételeket, a korábban felvett kölcsönök kamatainak növekedését stb.
A helyzet akkori rendezetlenségét jól példázza, hogy amíg a vezető európai politikusok úgy nyilatkoztak, hogy az egyes államoknak saját maguknak kell megoldani a pénzügyi gondjaikat és az EKB nem nyújt segítséget ebben, addig más politikusok, köztük Angela Merkel is kijelentette, hogy az EKB és annak részvényesei, vagyis minden európai uniós tagállam segítséget nyújthat az eurózóna tagállamai számára a közös valuta megőrzése érdekében.
Eközben Görögország 2010-ben megkezdte a spórolást. A közszféra béreinek csökkentésétől kezdve az állami tulajdonban lévő kikötők privatizációján át a honvédelmi kiadások csökkentéséig számos intézkedést hozott a görög kormány. A sok reform és kiadáscsökkentő intézkedés ellenére Görögország a mai napig nem tudta helyzetét megnyugtatóan rendezni, a helyzet mondhatni változatlan.
Újabb görög megszorítás
A görög parlament a minap fogadott el egy újabb reformcsomagot, vagy ahogyan a görög polgárok fogalmaztak egy utcai tüntetésen, egy újabb sarcot kaptak az egyszerű emberek, akik nem is tehetnek az ország helyzetéről, hiszen a korábbi makrogazdasági elhibázott döntéseket nem ők hozták. A görög parlament november elején csekély többséggel megszavazta a költségvetési megszorító csomagot, amelynek keretében csökkentik a nyugdíjakat és az állami alkalmazottak bérét, lefaragják az egészségügyi kiadásokat és több munkavállalói jogot és kedvezményt megvonnak. A nemzetközi piacokon az éjszakai órák óta nem volt hangulatjavulás a görög döntés ellenére sem, ez pedig nem túl jó előjel. Az azonban sikerként értékelhető, hogy a görög szavazás eredményével elhárult a közvetlen veszélye a görögök euró zónából való kilépésének, hiszen az megnyitja az utat azelőtt, hogy az ország rövidesen megkapja az újabb nemzetközi hitelrészletet.
Egy igen fontos mérföldkő, a következő parlamenti szavazás még hátravan, amelyen a 2013-as büdzsét kell elfogadni. A szavazás előtt rendőrségi adatok szerint mintegy százezren tüntettek az újabb megszorító intézkedések ellen a parlamentnél. Az este békésen indult megmozdulás később ezúttal is erőszakos cselekményekbe torkollott. A tüntetők egy része megpróbálta áttörni a teljes készültségbe helyezett rendőrök kordonját, benzines palackokat és köveket dobtak a rendfenntartókra, akik könnygázt és vízágyúkat vetettek be, megpróbálva féken tartani a tömeget. A békés tüntetők emiatt tömegesen hagyták ott a belvárosi Szintagma teret, de így is mintegy 70 ezren várták meg a szavazást.
Kattintson és tudja meg, milyen megszorításokat vezetett be a görög kormány!
A most elfogadott szükségprogram 2014 végéig 13,5 milliárd euróval csökkenti a költségvetés terheit, 2016 végéig azonban további 3,4 milliárd eurót kell megtakarítani. A csomag elfogadása a legfontosabb előfeltétele volt a nemzetközi hitelezőkkel való megállapodásnak, és a második, 130 milliárd eurós mentőcsomag 31,5 milliárd eurós részletének folyósításához. Enélkül a görög állam már novemberben fizetésképtelenné válna. A nyugdíjkifizetések összege összességében 4,8 milliárd euróval csökken. Az 1000 eurót meghaladó nyugdíjakat 5-15 százalék közötti mértékben csökkentik, eltörlik a 400 eurós „karácsonyi ajándékot” és a nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre emelkedik. A szakszervezetek szerint az intézkedések átlagban évi 2000 eurót faragnak le a nyugdíjasok jövedelméből. Az állami alkalmazottak esetében is megszűnik a 400 eurós karácsonyi juttatás és a szabadságpénz. A béreket és fizetéseket az esetek többségében 6-20 százalékkal leszállítják. 2012 végéig 2000 állami alkalmazottat küldenek idő előtt nyugdíjba, ők a nyugdíjkorhatár eléréséig utolsó fizetésük hatvan százalékát is megkapják. A közüzemek és közszolgálati intézmények dolgozóinak fizetését az állami alkalmazottak fizetéséhez igazítják, ami – szintén a szakszervezetek számítása szerint – 30 százalékos jövedelemcsökkenést jelent. A végkielégítéseket és a felmondási időt csökkentik. A munkáltatóknak jogukban áll majd minden egyes munkavállalóval külön munkaszerződést kötni, ezzel gyakorlatilag kikerülhetők a kollektív bértárgyalások. Az egészségügyben 1,5 milliárd eurót kell megtakarítani. Többek közt csökkentik a gyógyszerár-támogatást, sok kórházat megszüntetnek, másokat összevonnak. Megszűnik a gyermekek után járó családi pótlék azoknak a családoknak az esetében, amelyeknek éves jövedelme meghaladja a 18 000 eurót. A görög gazdaság immár ötödik éve van recesszióban. A hazai össztermék (GDP) azóta 20 százalékkal csökkent, a munkanélküliség meghaladja a 25 százalékot és az üzleti csődök száma rekordot döntött. A segélyprogramok fejében követelt megszorító intézkedések elmélyítették a recessziót és a befizetések csökkenése miatt a kormánynak egyre többet kellett költenie a szociális biztonsági rendszerekre.
Újabb jelentkezők
A görögök válságához csatlakoztak a spanyolok, portugálok és az olaszok is. Ezen országok is sorban jelentették be, hogy segítségre szorulnak, egyedül nem képesek rendezni pénzügyi helyzetüket, nem képesek tartani a három százalékos költségvetési hiányt, amelyet Magyarország az idén tartani tud. Az EU déli államai hasonló makrogazdasági adatokkal rendelkeznek, mint Görögország. Emellett kedvezményes hitelekre van szükségük, hogy finanszírozni tudják működésüket. A válságban lévő déli eurózóna-államoknak rendbe kellene tenniük büdzséiket, mert óriási a kiadásokkal való pazarlás és az adóeltitkolás miatti bevételkiesés. A görög, olasz, spanyol és portugál munkaerőpiacok rugalmatlanságát is oldani kell, mert enélkül a feltőkésített bankokból nem megy ki a pénz a vállalkozásokhoz, így magas marad a munkanélküliség. Az EU döntően a költségvetési hiányok lefaragására összpontosító politikája hibás, mert a kisebb kiadás miatt állandósul a recesszió, így csökken a költségvetés bevétele és tovább nő az államadósság.
A hasonló helyzetben lévő államok megsegítésére a német Bundestag és az alkotmánybíróság támogatásával Brüsszelben korábban elfogadták az ESM létrehozását. A német alkotmánybíróság korábban nem találta az alaptörvénybe ütközőnek a németek által erősen támogatott ESM rendszer létrehozását, ezért októberben megindulhatott az újabb 31,5 milliárd eurós hitel folyósítása Görögország számára. Mint Martin Schulz az Európai Parlament elnöke a Rheinischen Post című német lapnak adott interjújában rávilágított, a német alkotmánybíróság azért vizsgálja az ESM rendszerét- amely az euró zóna tartós válságkezelő alapja lenne – mivel felmerült a gyanú, hogy a német alaptörvénybe ütközően magas kockázatot vállalna Németország az ESM rendszer beindításával. Németország szerepe azért is elengedhetetlen az ESM-ben, mert a tagállamok az Európai Központi Bankban lévő törzstőkéjük alapján vesznek részt a létrehozásában. A német szerepvállalás így 22 milliárd eurós hozzájárulást jelentene az EKB törzstőkéjéhez, valamint 170 milliárd eurót a garanciaalaphoz. Minden további német szerepvállaláshoz azonban a Bundestagnak kell hozzájárulnia. Ez a segítségnyújtási folyamat jelentős lassulását fogja eredményezni.
Szaporodó kritikák Merkel ellen
Eközben azonban egyre több eurót használó tagállam emelte fel szavát az Angela Merkel által szorgalmazott tartós válságkezelő alap ellen, mivel azt többen túl szigorúnak és a nemzeti monetáris és fiskális politikába történő még mélyebb szupranacionális beavatkozásnak értelmezik. Egyik legújabb ellenzője Finnország, amely sokban különbözik a szomszédos Svédországtól, ahol nem vezették be az eurót, mint hivatalos fizetőeszközt, és megtartották a több száz éve sikeres nemzeti valutát a koronát. A svéd gazdaság nem is sínylette meg a görög válságot és egészében az euró válsága sem érinti komolyan. A finn gazdaság az egyik legjobb mutatókkal rendelkezik, hiszen GDP-hez viszonyított államadóssága 50 százalék körül mozog, míg adósságbesorolása AAA, hitelfelvételi lehetőségei Németországéval azonosak. Azonban Finnországban az elmúlt évtizedek szovjet fenyegetettsége után az euró kiemelkedő identifikációs erő, amely szoros kapcsolatot jelent az európai kontinens többi államával.
Mario Draghi az Európai Központi Bank elnöke is ellenzi a ESM létrehozását és továbbra is a kötvény felvásárlásban hisz. Mintahogyan azt a Die Zeit augusztus 29-i számában kifejezte az Európai Központi Banknak és az Európai Unió intézményeinek nem egy Európai Egyesült Államok kiépítése a célja, hanem az eurózóna és ezzel együtt az egész Európai Unió hosszú távú stabilitásának megteremtése. Mindezzel szemben a José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kimondta azt a szót, amelyet hosszú évek óta senki sem mert, ez pedig a föderáció volt. Véleménye szerint a hatékony válságkezelés és a későbbi fejlődés kulcsa az európai föderáció kialakítása. Európa-szerte heves tiltakozások és éljenzések kísérték ezt a bejelentést, azonban azt biztosnak vehetjük, hogy az ESM és az egyre szigorodó fiskális és monetáris politika a kezdő lépés a föderáció felé.
Kritikát fogalmazott meg Jean-Claude Trichet is, az EKB korábbi elnöke is, aki szintén nem tartja megfelelőnek a jelenlegi válságkezelési mechanizmust.
Merkel eközben üdvözölte a legújabb reformcsomag elfogadását, hiszen ez is a sikeres válságból történő kilábalást segíti. Németország már korábban felvetette és ma is kitart elképzelése mellett, mely szerint tovább kell folytatni az uniós belső piac liberalizációját, – amelyből az erősen exportorientált Németország jelentősen profitálna -, valamint fenn kell tartani a monetáris status quot és tovább kell erősíteni az EKB eszközeit és lehetőségeit. Merkel nemrégiben egy az Európai Parlamentben elmondott beszédében kiemelte, hogy az EU-nak le kellene vonnia a tanúságot az elmúlt évek eseményeiből és bele kellene szólnia az egyes tagállamok nemzeti költségvetési politikájába, ha az adott ország nem tartja be a stabilitási és növekedési paktum irányadó rendelkezéseit. Az európai intézményeket olyan irányban kell megerősíteni, hogy azoknak a jövőben jogi alapjuk és megfelelő eszközeik legyenek a beavatkozásra a téves magatartást és a szabályok megsértését véghezvivő tagállamok belső szuverenitását is érintő kérdésekben, mint a munkaerőpiac szabályozása, vagy éppen az adózás. Merkel kiemelte, hogy nagyon óvatosan kell eljárniuk, hogy tiszteletben tartsák a szubszidiaritás és a nemzeti demokratikus eljárás elvét.
Németországban már korábban is hoztak olyan döntéseket, amelynek célja a pénzügyi stabilizáció volt. Átvettek olyan hiteleket, amelyek rossz kondícióval kötöttek, megtiltották a shortolást, a kormányzat pedig jelentős támogatást nyújtott olyan szektoroknak, amelyek fejlesztéseket, bővítéseket hajtottak végre a gazdaságban. Infrastrukturális beruházásokat, telekommunikációs, egészségügyi, oktatási és zöldmezős beruházásokat támogatott leginkább a német állam. Németországnak emellett elemzők szerint eurókötvények bevezetésével a gyengébb államok mögé kellene állnia, vállalva a magasabb inflációt.
Mit gondolnak a többiek? A folytatásból megtudhatja!
Az Európai Unió egyik renitens állama, Nagy-Britannia ezzel szemben a következő uniós költségvetés elutasításával fenyeget, illetve vezető brit politikusok felvetették Nagy-Britannia kilépését az EU-ból. Erre Merkel azonban csak azt tudja válaszolni, amit már korábban is megtett Nagy-Brittaniával és Görögországgal kapcsolatban is, hogy a britek nélkül nem tudja elképzelni az uniót, csakis egy erős és stabil Nagy-Brittaniával.
Európa másik vezető hatalma, Franciaország nem támogatja ez EKB németesítését, hanem az EKB európaizálását javasolja, mely alapján lehetővé kell tenni az egyes tagállamok pénzügyi konszolidációját és a stabilitás megteremtését. Francois Hollande elnök kijelentette, hogy mindenben együttműködnek a Bizottsággal és Németországgal is, az euró és az egész Európai Unió megmentése érdekében.
Eközben Soros György is kritizálta az EU és Németország válságkezelési technikáját. Soros szerint az euróválságot többek között az is mélyítette, hogy Németország, mint Európa vezető hatalma folyamatosan csak a minimális segítséget volt hajlandó megadni a bajban lévő államoknak. Nem tudott nagyban gondolkodni, nem járult hozzá nagyobb mértékű európai reformokhoz, Merkel megszorító politikája pedig meghozta gyümölcsét.
A bajban lévő országoknak növekedésre lenne szüksége, nem pedig megszorításra, amelyet Merkel vár el tőlük. Európa szerte egyre több ország szorul nemzetközi mentőcsomagra, a már évek óta segélyezett Görögország mellé most más déli országok is felsorakoztak. A problémákat nem sikerült orvosolni, a feszültség egyre nő nemcsak a segélyezett országokban, hanem a segély legnagyobb részét nyújtó Németországban is. A német állampolgárok már nem akarják más országok adósságát fizetni, hiszen nekik ahhoz semmi közük. Soros véleménye szerint az európai közvélemény Németországot idővel imperialista elnyomó hatalomnak fogja tekinteni, amely csak,,keres” a más nehézségén, „Németország gyűlölet tárgyává válik, és ellenállás alakul ki vele szemben, mivel elnyomó hatalomnak tekintik” – állítja a pénzügyi guru.
Régi/új szerep?
De valójában mit jelent az a német vezető szerep, amit Merkelnek vállalnia kellene és amit vállalt eddig is? Egyes elemzők és közgazdászok szerint a német versenyképességen alapuló kereskedelmi többletnek az eurózóna déli perifériájára való visszaáramoltatását, az antiinflációs politika drasztikus lazítását, az adósságok elengedését – a német adófizetőkre háruló többletköltségek árán is meg kell tennie Berlinnek. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e Németország olyan erős, hogy magára vállalja a déli államok további terheit? A gazdasági válság azonban, ha nem is olyan erős mértékben mint délen, de Németországban is megjelent. A demográfiai problémákkal már évtizedek óta küzdő ország lassuló növekedéssel és csökkenő fogyasztással néz szembe, a német polgárok jobban meggondolják, hogy mire adják ki euróikat. Mindezek már ma is versenyképességének csökkenését jelzik. A születések számának tartós visszaesése a jövőben az adófizetők számának csökkenéséhez vezet. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy Merkel képes-e a politikai kultúrájában mélyen meggyökerezett és eddig sikeresnek bizonyult, a visszafogottságon alapuló gyakorlatától megszabadulni? Tud-e egy német kormány a 2013-as választások előtt többletterheket vállalni anélkül, hogy ne kellene számolnia a választók bizalmának elvesztésével vagy az euroszkepticizmus növekedésével, esetleg egy euroszkeptikus német párt felemelkedésének veszélyével?
Németország szövetségesei sem tudják, pontosan mit várjanak el Berlintől. A német Európa-politikával szemben a lengyel, a görög, vagy az olasz magatartás is állandóan változó. A skála a német dominanciától való félelemtől a német vezetés sürgetéséig terjed – abban a meggyőződésben, hogy az az egyetlen esély az Unió jobb működőképességének elérésére. Ezzel együtt, ebből a nézőpontból az európai intézmények erősítése a német pozíció kiegyensúlyozására is szolgál. Mario Monti a CNN-nek nemrégiben adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy az EU-ban közös vezetés van. A közösség tagállamokból áll, és ebből 17 az euró-övezetnek is a tagja. Természetesen egyik vagy másik állam erősebb lehet – sorolta az olasz miniszterelnök –, de Németország vezető szerepe szívesen látott, különösen akkor, ha ezzel egyidejűleg a német politikai vezetés képes megértetni saját közvéleményével, hogy Berlinnek Európa egészéért kell felelősséget vállalnia.