Magyarország állandó EU-képviselője jó esélyt lát arra, hogy a valutaövezeten kívüli uniós tagállamok statisztaszerep helyett a javasolt egységes bankfelügyeleti mechanizmusnak de facto alakítói lehetnek. „Akkor döntünk majd a csatlakozásunkról, amikor minden körülmény világos lesz”– hangsúlyozta a BruxInfónak és a Népszabadságnak adott interjúban Györkös Péter nagykövet.
Magyarország állandó brüsszeli képviseletének vezetője több kérdésben is kedvező elmozdulást lát a leendő egységes bankfelügyeleti mechanizmus paramétereiről szóló vitában, aminek éppen a sűrűjében vannak a tagállamok és az uniós intézmények. Györkös Péter úgy véli, hogy az Európai Bizottság szeptember 12-i javaslata Nagy-Britannia kivételével nem fordított túl nagy figyelmet az eurózónán kívüli országok sajátos szempontjaira, úgy is mondható, hogy egy „17+1”-es logikát követő javaslat volt.
Az azóta eltelt időben azonban az Európai Bizottságnál és az eurózóna-tagok többségénél is tudatosult, hogy egy nem eléggé kiegyensúlyozott megközelítésnek a belső piac egysége láthatja a kárát. „Az elmúlt hónapokban világossá vált, hogy bár az egységes felügyelet látszólag az euróövezet problémáira kíván választ adni, olyan módon érinti a belső piacot, hogy például a fiskális paktumnál alkalmazott kliséket itt nem lehet alkalmazni” – mutatott rá a BruxInfónak és a Népszabadságnak adott interjúban a nagykövet. Hozzátette, hogy a fő kihívás ezzel összefüggésben annak elkerülése, hogy a belső piacon működő hitelintézetek két teljesen külön kategóriába kerüljenek.
A diplomata arra is felhívta a figyelmet, hogy egy komoly filozófiai kérdés is meghúzódik a majdani bankunió első lépcsőfokának tekintett felügyeleti rendszerről szóló vita mögött, jelesül az, hogy ki, hogyan közelít az adósságválság megoldásához.
Györkös Péter rendkívül fontosnak nevezte, hogy a gazdasági és pénzügyi unió mélyítését, és annak első lépcsőfokát, a bankuniót egységében szemléljük („az egész képet lássuk”), és ne az egyes fázisokat elszigetelten szemlélve hozzuk majd meg a döntést a részvételről. Amíg például csak a felügyeletről van szó, a nagykövet szerint majdnem mindegy, hogy részei vagyunk-e vagy sem, ez a piacok hozzáállásán olyan nagyon nem változtat. Ám ha a felügyeleti rendszer mögött már egy pénzügyi alap (bankszanálási alap) is áll, ahogy a legutóbbi EU-csúcson megvitatott időközi jelentés az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) átmenetileg ilyen szerepet is szánna, akkor már egészen más a helyzet. Hiszen ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus hatálya alá tartozó bankok egy része hozzáférhetne az ESM forrásaihoz, míg mások nem, ami nyilvánvalóan hatással lenne a bankok és a betétesek magatartására.
„Kialakulhat egy kétszintű világ. Herman Van Rompuy-től, az Európai Tanács elnökétől várjuk, hogy reflektáljon erről a problémáról” – jelentette ki a diplomata, aki rámutat, hogy a legutóbbi csúcstalálkozón elfogadott záróközlemény is bő teret szentel a belső piac kettészakadása veszélyének.
Bankunió: a magyar igények
Hazánk állandó EU-képviselője hangsúlyozta, hogy hazánk akkor fog dönteni az egységes bankfelügyeleti mechanizmushoz történő csatlakozásról, ha már minden feltétel világossá vált. A magyar érdekekről szólva rendkívül fontosnak nevezte azt, hogy ne jöjjön létre kétszintű bankrendszer Európában; az Európai Központi Bank ernyője alá kerülő felügyeleti mechanizmusban a nemzeti felügyeletek is kellő hatáskörrel rendelkezzenek és az új struktúra felállítása során a sebesség ne menjen a minőség rovására.
További meghatározó szempont, hogy milyen jogosítványok társulnak majd a részvételhez. Györkös itt kedvező elmozdulást lát, mert bár a Bizottság eredeti javaslata tulajdonképpen statisztaszerepet osztott volna az eurózónán kívüli, de a rendszerbe belépni kívánó országok felügyeleteinek, a jelenleg tárgyalt elképzelések már de facto aktív részvételről szólnak. Az Európai Központi Bank kormányzótanácsában ugyan csak a 17 tagállam jegybankelnökei foglalhatnak helyet, de a „tényleges munkavégzés” a majdani felügyelő testületben történhet majd, ahol tehát várhatóan nem lesz különbség az országok hangja között attól függően, hogy egységes valutát használnak-e vagy sem.
„Megdőlt az a tétel, hogy ne lehessen a külsősöknek jogosítványokat adni” – mutatott rá a magyar EU-nagykövet.
Úgy tűnik, hogy már az a magyar javaslat is nyitott fülekre talál, amely egy monitoring- és felülvizsgálati rendszer beiktatásával kívánná elkerülni, hogy az új felügyeleti rendszer előre nem látható zavarokat idézzen elő a belső piacon és a nem eurózóna-beli országok bankrendszerében. Ilyen lenne például az, ha az anyabankok tömegesen fiókká kezdenék átalakítani a valutaövezeten kívüli leánybankjaikat, teljesen megfosztva ezzel a fogadó ország hatóságait a felügyelet lehetőségétől.
A teljes körű gazdasági és pénzügyi unió második pillérének gondolt költségvetési unióval kapcsolatban a magyar diplomata szerint szinte teljes a konszenzus arról, hogy mielőtt továbblépnének, előbb azokat az új jogszabályokat kell a gyakorlatban is alkalmazni, amelyeket az utóbbi két évben fogadott el az EU, és ami Györkös véleménye szerint „minőségi előrelépést” hozott a gazdasági kormányzás terén.
A harmadik pillérnek számító gazdaságpolitikai unió kapcsán Van Rompuy időközi jelentése mellett néhány kormány is bedobott ötleteket. Utóbbiak között figyelemreméltó Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter javaslata egy olyan pénzügyi szuperbiztosra, aki a versenypolitikai biztossal azonos hatásköröket élvezne, és önállóan döntéseket hozhatna. Ennél azonban pillanatnyilag több realitása lehet annak az elképzelésnek, amely azzal tenné ütősebbé országspecifikus gazdaságpolitikai ajánlásokat, hogy a tagállamok „szerződéses jellegű megállapodásokat” kötnének az uniós intézményekkel. Ebben szerződéses garanciát vállalnának az országspecifikus ajánlások végrehajtására, és ezért cserébe még anyagi ösztönzőként támogatást is kaphatnának abból a „pénzügyi alapból” (hivatalos nevén fiskális kapacitásból), aminek másik funkciója a tervek szerint az lenne, hogy egyfajta konjunktúra alapként működne, és támogatná a tagállamokat a külső sokkhatásokkal szemben.
A költségvetési képesség kapcsán azonban rögtön felmerül, hogy miként viszonyul majd a jelenleg tárgyalás alatt álló többéves pénzügyi kerethez? A magyar diplomácia is kockázatot lát ebben, nem utolsó sorban azért, mert Nagy-Britannia például szívesen látná, ha az euróövezetnek és a több uniós tagállamnak külön költségvetése lenne. „Nincs probléma, ha novemberben megállapodunk a következő többéves keretköltségvetésről. De mi történik, hogy ha nem?” – mutat rá a potenciális veszélyekre hazánk állandó EU-képviseletének vezetője.
A 2014 és 2020 közötti keretköltségvetésről
A 2014 és 2020 közötti többéves keretköltségvetésről november 22-23-i ülésén dönthet az Európai Tanács. Herman van Rompuy mindenképpen azt szeretné, ha a csúcson pont kerülne a vita végére, ezért kilátásba helyezte, hogy a csütörtökön kezdődő tanácskozás kompromisszum hiányában akár a hétvégén is folytatódhat.
„A helyzet egyszerre bonyolult és pofonegyszerű” – közölte Györkös Péter, aki még a már számokat is tartalmazó legújabb tárgyalási keret közzététele előtt nyilatkozott a BruxInfónak és a Népszabadságnak. Úgy vélekedett, hogy egyfelől valamennyi tagállamnak van legalább 3-4 olyan „tiltótáblája”, amelyek kioltják egymást. Másfelől összegszerűen kicsi a pozíciók közötti különbség, ezért a nagykövet szerint politikai akarat kérdése a megállapodás. Hozzátette, hogy nagyon rossz politikai üzenete lenne annak, ha nem sikerülne megállapodni november végén.
A Magyarországgal szemben folyó deficiteljárásról
A magyar nagykövet minőségi különbséget lát aközött, ahogy Magyarország tavaly és idén viszonyult a túlzott mértékű hiány miatt indult eljárás során történt fejleményekhez. Miközben egy évvel ezelőtt Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos figyelmeztető levelére sem történt magyar részről érdemi intézkedés, ami miatt márciusban szankcionálták az országot, addig idén a november hetedikei őszi gazdasági előrejelzést megelőzően már három lépcsőben is sor került intézkedésre (az októberben bejelentett két egyenlegjavító csomag, és az Orbán Viktor által az októberi EU-csúcson előrejelzett további intézkedés, amennyiben szükség lesz rá).
Györkös szerint ez is annak a jele, hogy „sokkal komolyabban vesszük a folyamatot”. Azt is megemlítette ugyanakkor, hogy az Európai Bizottságtól igazságos és méltányos hozzáállást várunk, és Magyarország arra is oda fog figyelni, hogy a többi uniós tagállammal szemben hogyan jár el Brüsszel, ugyanis – tette hozzá – „ma nem hazánk jelenti költségvetési szempontból a fő problémát”.
A nagykövet felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon talán túlzott, olykor irracionális várakozások előzik meg november 7-ét. Kitért rá, hogy Brüsszel aznap két dokumentumot fog elfogadni. Egyfelől a gazdasági és pénzügyi főigazgatóság őszi előrejelzését az uniós és tagállami makrogazdasági folyamatok alakulásáról 2012 és 2014 között; másodszor pedig egy nem publikus munkadokumentumot (staff working paper), ami értékeli az EU egészének és az egyes tagállamoknak az erőfeszítéseit a hiány csökkentése érdekében. Ezt a dokumentumot aztán megvitatják majd a különböző tanácsi fórumokon.
Ezen kívül más nem várható november 7-én, így új bizottsági ajánlás, vagy a kohéziós források felfüggesztésére irányuló javaslat sem, ahogy odahaza egyes lapok írták. A nagykövet ehelyett arra számít, hogy a számok alapján egy folyamat veszi kezdetét, ami várhatóan jövő júniusig eltart (ez lehet az időpont a deficiteljárás megszüntetésére – a szerk.)