Silvio Berlusconinak a múlt szombaton egy másfél órás sajtótájékoztató is elég volt ahhoz, hogy felforgassa a már eddig is megannyi problémával küszködő Szabadság népét és az egész olasz politikai életet. A volt miniszterelnök pártjának helyzete tovább romlik, politikusként visszalépésre kényszerült, magánemberként per folyik ellene egy kiskorú marokkói lánnyal folytatott állítólagos viszonya miatt, üzletemberként pedig épp a múlt héten ítélték négy év börtönbüntetésre adócsalás vádjával. Az ítélet meghozatalát követő napon azonban „a sebzett vad” minden eddiginél vérmesebb támadást indított a jelenlegi olasz miniszterelnök, az államfő, a német kancellár, az igazságszolgáltatás, sőt, saját párttársai ellen. Kis túlzással kijelenthető: Berlusconi jelenleg harcban áll az egész világgal.
Igaza volt Pier Ferdinando Casininek, a jobbközép Kereszténydemokrata Unió (UDC) vezetőjének, amikor Berlusconi visszalépésének meglebegtetése kapcsán kételyét fejezte ki a politikus hirtelen véleményváltozásaival kapcsolatban. Bár a volt kormányfő megerősítette, hogy nem indul pártjának miniszterelnök-jelöltjeként a következő parlamenti választásokon, elementáris erővel robbant be újra a politika színterére. „Én visszaléptem, azonban Monti és Napolitano inkább a sorsomra hagytak. Most jogomban áll megvédeni magam, börtönbe akarnak juttatni, így nincs vesztegetni való időm” – idézi Berlusconit a La Repubblica balközép irányultságú olasz napilap. Szomorkodhatnak az AC Milan szurkolói, akik azt remélték, hogy a klub tulajdonosa visszavonulását követően több figyelmet szentel majd futballcsapatára. Berlusconi ugyanis most kijelentette: semmi esetre sem vonul háttérbe, továbbra is fontos politikai szereplő marad, sőt, ő kívánja meghatározni a párt irányvonalát.
Az új „politikai kiáltvány”
„Nem tudnám megmondani, hogy egy vígjátéknak vagy egy tragédiának vagyunk-e szemtanúi. Az biztos, hogy egyszerre groteszk és aggasztó teljesen eszét vesztve látni azt az embert, aki az elmúlt húsz év során az olasz politikai élet főszereplője volt” – írta ezzel összefüggésben a La Repubblica egyik újságírója. Az olasz sajtó valóságos „politikai kiáltványként” emlegeti azt a másfélórás előadást, amelyet a volt kormányfő az ítéletet követő napon tartott. Berlusconi programjának főbb pontjai érdekes módon azokon a területeken változtatnának, amelyekkel a politikusnak meggyűlt a baja: az adócsökkentés, az igazságszolgáltatás megreformálása, a lehallgatások korlátozása, az alkotmány módosítása annak érdekében, hogy a miniszterelnöknek több hatalma legyen.
Berlusconi: Olaszország bírói diktatúrává vált
A volt miniszterelnök legkeményebb támadása a bíróságra zúdult. Berlusconi szerint Olaszország „nem igazi demokrácia”, hanem inkább „bírói diktatúra”. A milánói törvényszék ítéletét nevetségesnek titulálja, mondván „a büntetés helyett inkább a legkiválóbb olasz adófizetők aranyérme járt volna” nekik. Az áldozat szerepe után Berlusconi az igazság harcosának képét ölti magára: hogy másoknak ne kelljen elszenvedni olyan igazságtalanságokat, mint amelyet a bírók vele megtettek, kötelességének érzi, hogy minden szükséges politikai lépést megtegyen az igazságszolgáltatás megreformálásának érdekében.
Merkel és Sarkozy Berlusconi-ellenes merénylete
A célkeresztbe került az, amelyet Mario Monti az olaszok és a volt kormányfő szemében képvisel: a válságkezelés keretében megszorításokat sürgető Európa. Berlusconi a hegemón Németországot egoistának titulálja, mivel szerinte egyáltalán nem gyakorolt szolidaritást a többi ország irányába és ráerőltette akaratát az európai kormányokra. Franciaország pedig szerinte szomszédja passzív követője maradt. Berlusconi ismét alaposan kiosztotta Angela Merkel német kancellárt és ezúttal Franciaország volt elnökét, Nicolas Sarkozyt is. Emlékeztetett arra a bizonyos sajtótájékoztatóra, amely során a két vezető sokatmondóan összemosolygott, amikor Berlusconiról kérdezték őket. A „Merkozy”-párost nem kevesebbel, mint az ő „nemzetközi hitelessége elleni politikai merénylet elkövetésével” vádolja az exkormányfő.
Nyílt támadás a kormányfő ellen?
Silvio Berlusconi egy éve bizalmat szavazott a lemondása után őt követő Mario Montinak és szakértői kormányának. Azóta ugyan sokat kritizálta utódját, ám pár napja még egyáltalán nem zárta ki, hogy Monti vezesse a következő kormányt is. Az ítéletet követően azonban megindította eddigi legkeményebb Monti-ellenes támadását: kijelentette, kész megvonni tőle pártja bizalmát és így megbuktatni a jelenlegi miniszterelnököt és kormányát. Berlusconi szerint a szakértői kormány „a gazdaság tekintetében is száz százalékban átvette a hegemón Németország iránymutatásait. A bevezetett intézkedések az olasz gazdaságban egy olyan recessziós spirált eredményeztek, amelynek úgy tűik, nem szakad vége”. Példának okáért az adóemelést, szavaival élve „az adók kicsikarását” említi, amely egy „pénzügyi rendőrállam” kialakulását eredményezte. Bár elismeri, észlelhetők pozitív jelek az olasz gazdaságban, ezek nem Montiék intézkedéseinek köszönhetők. Berlusconi épp ezért úgy döntött, hogy a következő napokban kollégáival mérlegeli annak lehetőségét, hogy azonnali hatállyal megvonja a bizalmat a Monti-kabinettől.
Berlusconi aláaknázza saját pártját?
A Szabadság népének (PdL) eddig is épp elég bajt okoztak a korrupciós botrányok és a belső ellentétek. Berlusconi kijelentése alapjában rengette meg annak lehetőségét, hogy a PdL szövetségesre találjon a Monti-párti jobbközép formációk személyében.Berlusconi szavait egyedül Roberto Maroni, a régebben szélsőséges nézeteket hirdető Északi Liga vezetője üdvözli, aki kilátásba helyezi a két párt közötti összefogás lehetőségét, amennyiben a PdL vezetője hajlandó végigvinni Monti-ellenes lépéseit. A képviselőház elnöke, Gianfranco Fini szerint a mérsékeltek uniója helyett Berlusconi programja nem más, mint egy „Európa ellenes és autoritárius politikai kiáltvány”. Casini sem mulasztott el véleményt nyilvánítani az ügyben: a volt kormányfő szemére veti, hogy tönkretette a mérsékeltek egységét és helyette egy jobbközép populista pártot hozott létre, amelynek semmi közé az Európai Néppárthoz. „Berlusconi 24 óra alatt eljutott a dicséretektől a támadásig és a fenyegetésekig. Ha így folytatja, a végén magára marad” – idézi az UDC vezetőjének nyilatkozatát a Corriere della Sera olasz napilap”.
Berlusconi után a vízözön?
A PdL-ből is záporoznak a negatív vélemények a pártvezető fejére; a legtöbben azért kritizálják, amiért tönkretette a Szabadság népe utolsó esélyét arra, hogy szövetségest találjon a mérsékelt pártok közül, így vereségre ítélve a PdL-t a választásokon. A frissen lezajlott szicíliai tartományi választások nem sok bizakodásra adnak okot; a PdL jelöltje alulmaradt a Demokrata Párt (PD) és az UDC közös jelöltjével szemben. A szomorú eredményben a Szabadság népe egyes tagjai Berlusconi kirohanásának hatását vélik felfedezni. Ami a „vádlottat” illeti, terítékére került Angelino Alfano is, aki sok tekintetben (így Lombardia kérdésében és Monti támogatásában) nem ért egyet a vezetővel, azonban a perek tekintetében egyértelműen kiállt Berlusconi mellett. A főtitkárt érzékenyen érintette a szicíliai választásokon elszenvedett vereség, szóba került lemondása is. Alfano azonban marad, sőt, bizakodóan tekint előre és kijelentette, indul a párt miniszterelnök-jelöltségéért.
Kettészakadhat a pártja
Angelino Alfano továbbra is támogatásáról biztosította Mario Montit. Berlusconi „aranyos srácnak” nevezte párttársát, aki azonban képtelen átlátni az ország érdekeit. A főtitkárt választás elé állította: az adók kormányát vagy az igazság oldalán álló Berlusconit kívánja támogatni. A „velem vagy nélkülem?” kérdés mentén erőteljesen körvonalazódik a párton belüli legélesebb törésvonal. „A párt 80 százaléka Alfano mellett áll, Berlusconi kisebbségbe került” – nyilatkozta a PdL képviselőházi alelnöke. Monti mellett foglal állást Franco Frattini volt külügyminiszter is, és kilátásba helyezi a Berlusconival való szakítást, amennyiben a vezető továbbra is a populista irányvonalat erőlteti. Ám mit szól mindehhez Alfano? Miután Berlusconi gyakorlatilag megkérdőjelezte politikai hozzáértését, ő mégis nyugodt maradt, sőt, tagadja és nevetségesnek titulálja azt a híresztelést, hogy a PdL Monti-párti és a Berlusconi vezette Monti-ellenes csoportok mentén kettészakadna. Kihangsúlyozta, szó sincs arról, hogy hátat fordítanának a jelenlegi kabinetnek. Továbbra is kitart Berlusconi mellett, aki nélkül nem tudja elképzelni a párt jövőjét.
Az ellenfelek nem kérnek többet a magányos lovagból
Többségben vannak viszont azok, akik nem hullatnának könnycseppet, ha Berlusconi eltűnne a színtérről. A balközép Demokrata Párt aggodalommal figyeli a PdL vezetőjének lépéseit. Ők már lezárták a csaknem két évtizedes Berlusconi-uralmat, előre tekintenek, szerintük Olaszország mást érdemel, mint a rekord ideig hatalmon lévő politikust, aki jelenleg csak privát érdekeit képviseli. A magát „polgárok szabad egyesületeként” definiáló Movimento 5 Stelle nevű politikai párt vezetője, Beppe Grillo a maga szarkasztikus hangnemében kommentálta a történteket: „még három nap sem telt el és máris kimászott a sírjából” – írja Berlusconiról. „Miután a nemzet érdekében egy lépést tett hátra, a pszichotörpe hármat lépett előre” az ítéletet követően.
A miniszterelnök és az államfő reakciói
Bár Mario Monti kijelentette, nem jelentenek fenyegetést Berlusconi szavai, mégis aggódni látszik egyrészt elődje támadásának a pénzpiacokra gyakorolt hatása miatt, másrészt amiatt is, hogy a PdL-ben kitört káosz blokkolhatja kormányának munkáját egészen a választásokig – véli a La Repubblica. Ezt igazolja a miniszterelnök „segélykiáltó” nyilatkozata is, amelyben kiemeli, bár kormánya sok fájó lépés meghozatalára kényszerült, az olasz gazdaság érdekében a reformokat folytatni kell, máskülönben az eddigi áldozatok feleslegessé válnak. Az Északi Ligával szövetkezve Berlusconi megakadályozhatja az új választási törvény elfogadását is. Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök a problémák tisztázása céljából kihallgatásra hívta a volt kormányfőt.
Újabb meglepetést tartogat?
Sokan azt is tudni vélik, hogy a PdL vezetője újabb meglepő fordulatra készül: e szerint azt tervezi, hogy a december 16-ra kitűzött miniszterelnök-jelölt választást követően egy régi-új politikai formációt kíván életre hívni, amelynek ismét a Hajrá Olaszország (Forza Italia) nevet adná. Azonban mindezt nem vehetjük biztosra, amíg Berlusconi nem nyilatkozik az ügyben. Sőt, a jelek szerint utána sem.