Az adóelkerülés és az adócsalás virágzik Görögországban. Amíg az ország a külföldi mentőcsomagok lélegeztető gépén sínylődik, addig a lakosság és a helyi vállalkozások tömegesen ellenszegülnek a közös érdeknek. Adót fizetni kell, vagy mégsem? A görög társadalmon belül sokan sajátságos módon fogják fel a közös tehervállalás fogalmát: az állam fizesse a szociális támogatásokat, az adók befizetését pedig ne követeljék a helyi rétegen.
Ha én adóellenőr lennék Görögországban, akkor kifejezetten félteném testi épségemet. A hellén ország lakosságának egy jelentős hányada kifejezetten ellentétes véleménnyel rendelkezik a gazdasági körök egyik kedvelt mondásáról, miszerint egy örök tényező létezik az életben: az adófizetés. A közelmúltban Hydra szigete egyedülálló nemzetközi figyelemnek örvendhetett, mégpedig azért mert a helyi görög lakosok adófizetési szokásainak ismertetése az Égei-tenger ezen a kis szigetén történt. Rendőrökkel kellett megvédeni a görög adóhatóság egyik munkatársát, aki eljárást indított az egyik helyi étterem vezetője ellen elmaradt adótartozásai miatt. A sziget lakói erőszakkal próbálták megakadályozni a rendőrséget abban, hogy letartóztassa és elszállítsa a vétkes vállalkozót. Az eddig példátlan rendbontás külföldön és belföldön egyaránt kiverte a biztosítékot – a helyi lakosok kövekkel támadtak az adóellenőrökre, több rendőrt fogságban tartottak és a helyi rendőrkapitányságot is vesztegzár alá vették.
Egy külföldi elképzelhetetlennek találhatja azt, hogy a lakosság egy nyilvánvaló adóelkerülés védelme érdekében fellázadjon a rendvédelmi erők ellen, viszont az ilyen mentalitás szervesen hozzátartozik Görögország kultúrájához. A görög Kathimerini napilap egyszerűen gyökeret vert szokásként írja le az adóelkerülést a nyakig eladósodott országban. A szélsőséges viszonyok gyökerét a késő 70-es és a kora 80-as években kell keresni, amikor a jelenlegi politikai nomenklatúra elődjei kerültek hatalomra. A PASOK és az Új Demokrácia kormányok egyaránt, nyugati szemszögből felfoghatatlan engedékenységgel viszonyultak az ilyen „kis túlkapásokhoz”. A komoly problémák az euró bevezetésének idején jelentkeztek, amikor az állami költségvetés már súlyos pénzhiányt könyvelhetett el az elégtelen adóbevételek miatt. Egyik vezető politikai erőnek sem volt érdeke eddig, hogy hatékonyan fellépjen az adóelkerülés ellen, ugyanis a görög lakosság hatványozottan érzékenyen reagál minden olyan politikai intézkedésre, amely befolyásolná szociális helyzetét.
Halászni a zavarosban: ezzel lehetne legjobban jellemezni a Kommunista Pártot (KKE) és a Szélsőbaloldali Koalíciót (SYRIZA), akik egyedüliként helyeselték a szigetlakók reakcióját. A kormánykoalíció tagjai egyhangúan elítélték és egész Görögországot megszégyenítő magatartásnak bélyegezték a történteket. Ha nem ismernénk a görög eseményeket, akkor talán még politikailag korrekt kiállásnak tekintenénk a kormány álláspontját, viszont a helyzet kialakítóinak szájából bírálatokat hangoztatni kifejezetten képmutató és álszent cselekedet.
„Jelen pillanatban Görögországban teljes káosz uralkodik” – hogy mennyire igaz ez a sokat hangoztatott klisé, azt jól mutatja, hogy a görög kormány élén továbbra is a 90-es évek eleje óta „uralkodó” politikai osztály áll, amely semmi problémamegoldó kompetenciával nem rendelkezik. A görög lakosok elhitték Antonisz Szamarasznak és politikai sleppjének azon ígéreteit a választási fiaskót megelőzően, amelyek bizonyos engedményeket vizionáltak a megszorításoknál. Nos, amint az várható volt, a magánhitelezők hallani sem kívánnak engedményekről és határozottan a falhoz szorították az elmúlt évek vétkes politikusait. Az IMF és társai által követelt 11,5 milliárdos megszorítás garantáltnak tűnik, a kormány már le is tett arról, hogy átütemezést kérjen – nem is tudna, a három pártból álló koalíció recseg-ropog. Kevés annak a valószínűsége, hogy 2014-ig életben marad a kínok kínjával összetákolt Szamarasz-kabinet, viszont semmi jel nem mutat arra, hogy az ellenzék köreiben körvonalazódna egy megbízható és a kellő szakértelemmel rendelkező politikai alternatíva.
A görög kormány a napokban véglegesíti a külföld által követelt megszorítások bevezetését annak érdekében, hogy megkaphassa a mentőcsomag következő, 31,5 milliárd eurós részletét, amelyből 24 milliárd a görög stabilitási és a bankok feltőkésítését biztosító alapba fog kerülni. A Szamarasz-kormány a már szokásosnak mondható leépítések, elbocsátások és lakossági megszorítások mellett az ország történelmének egyik legnagyobb privatizációs hullámát is el kívánja indítani. A bankszektor lesz a privatizáció középpontjában, a Posta Takarékpénztár mellett több kisebb pénzügyi intézmény is a nemzetközi piacra kerül. Athén egy éven belül kívánja összevonni a görög bankszektort, a folyamat végén a négy vezető bank – National Bank of Greece, Alpha Bank, Eurobank, Pireus bank – lassan beolvasztja a többi kevésbé verseny- és életképes intézményt.
Érdekes lesz a kormánykoalíción belül az érdekek összeegyeztetése a három párt között. A Demokratikus Baloldal (DIMAR) és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) elutasítja a további nyugdíj- és bércsökkentéseket valamint a sorozatos elbocsátási hullámokat, viszont nem valószínű, hogy sikerül meggyőzniük az Új Demokráciát ennek helyességéről. Szamarasz pártja a lakossági megszorítások mentén haladna tovább, s ugyan jelentős mértékben csökkentették a politikusok és köztisztviselők állami támogatásait, de ezekkel az intézkedésekkel évente legfeljebb 400 millió eurót spórolnának meg. Kétséges, hogy mennyire vezethet sikerre a kis tételeket jelentő költségek lefaragása, mint például a parlament védelmét biztosító rendőri állomány 120 fővel történő csökkentése, viszont a gazdasági motor beindításának elmaradása annál sokkal nagyobb hiba. A görög kormány a kínai rendszerhez hasonlóan szabad kereskedelmi zónák létrehozását tervezi, amelyek olcsó munkaerőt és kedvező befektetési feltételeket biztosítanának a külföldről érkező vállalkozók számára, viszont Brüsszelből azonnal figyelmeztették Athént, hogy a szabad kereskedelmi értékeknek nem szabad sérülniük.
A belbiztonsági erőknél bevezetett elbocsátási hullám, amely szinte biztos része lesz a megszorítási paktumnak, súlyosan befolyásolhatja szeptemberben az ország közbiztonságát. A SYRIZA már bejelentkezett a tüntetések megszervezésére és szakszervezetek sokasága is csak a megszorítások napvilágra kerülését várja, hogy utcára vihessék embereiket. A legfeszültebb időszak minden bizonnyal szeptember első hete lesz, a trojka képviselői szeptember 5-én érkeznek a hellén államba, hogy ismertessék az ország gazdasági állapotáról alkotott véleményüket. A vélemény minden bizonnyal döntő súllyal fog bírni abból a szempontból, hogy októbertől milyen mértékben támogassák a hitelezők a csődközeli helyzetben lévő Görögországot.
„Ez lesz az utolsó megszorításcsomag, ezek lesznek az utolsó intézkedések, amelyeket a trojka követeléseinek teljesítésére hajtunk végre” – nehéz eldönteni, hogy a görög kormányfő ezekkel a szavakkal mit kívánt elérni, ugyanis az augusztus 30-án mondott beszédében mintha nem is a mai Görögországról beszélt volna. Görögország nem fog kikerülni a válságból ilyen jellegű intézkedésekkel, az egyetlen kiút a termelés beindítása és a kereskedelem felélesztése lenne. Egy olyan Európában, ahol a protekcionizmust inkább negatív jelenségként értékelik, és nem pozitívumként, Görögország kilábalásának nincs sok esélye a gazdasági fellendülés útján.
Visszatérve az adóellenőr történetéhez – a görög társadalom önmaga hibás csődbejutásáért, a külföldi körülmények csak felerősítették a bentről indult erjedési folyamatot.