Megelégelte az Európai Bizottság elnöke a brit tory-k kárörömét a valutaunió problémái felett és védelmébe vette Görögországot, illetve a közös európai segélyprogramot, valamint szembesítette a konzervatívokat, hogy maga London fordította a legtöbb adófontot a bankszektora megsegítésére.
Kikelt a brit konzervatívok ellen José Manuel Barroso az Európai Parlament strasbourgi ülésén, azzal vádolva őket, hogy örömüket lelik a valutaunió bajaiban. A Bizottság elnökének felszólalása az Európai Konzervatívok és Reformistákat (ECR, European Conservatives and Reformists) vezető brit konzervatív Martin Callanan beszédét követte, amely az eurózóna bankszektorának segélyprogramjait támadta. Az euroszkeptikus politikus szerint a valutauniónak kevesebb tagot kellene számlálnia, így a közös pénzt elhagyó országok „olcsóbban” nyerhetik vissza relatív versenyképességüket. Hozzátette: a közösségnek hagynia kellene, hogy Görögország kilépjen soraiból.
Az ország, amely eddig a legtöbb pénzt költött a bankszektorára, Nagy-Britannia – emelte ki Barroso, aki megdöbbenésének adott hangot, hogy a konzervatívok Athén kilépését sürgetik, miközben David Cameron brit miniszterelnök a G8 csúcson úgy fogalmazott, hogy a görögök benntartása az ő nemzeti érdekük is. A Bizottság elnöke érvei között tételesen felsorolta, hogy London 2008 óta mennyit fordított a bankszektorára: feltőkésítésre a GDP mintegy 4,9 százalékát, garanciákra közel 9 százalékát.
Habár Cameron decemberben vétót emelt az ellen, hogy a pénzügyi megállapodás uniós szerződésekben szerves részét képezzék, Nick Clegg liberális demokrata miniszterelnök-helyettesével együtt támogatta az eurózóna integrációjának mélyítését és az eurókötvények bevezetését. Mindez annak ellenére történt, hogy London nem mentesülhetett az EU pénzügyi szabályai alól. Nagy-Britannia EU-hoz fűződő viszonyának kérdése próbára teheti a kormánykoalíciót is: a Liberális Demokrata Párt a leginkább Európa-párti politikai platform az országban, és Nick Clegg is erősen elkötelezett az integráció irányába; ő maga még a valutaunióhoz való csatlakozást is támogatta. Mindeközben egyre növekszik a nyomás a brit miniszterelnökön a saját pártja részéről is: száz konzervatív képviselő a miniszterelnöknek írt levelében követelte a brit uniós tagság újratárgyalását. Cameron elutasította, hogy a kilépésről azonnal referendumot tartsanak, ám nyitottságot tanusított egy olyan szavazásra, amely az EU-hoz fűződő viszony újrafogalmazásáról döntene. Ezzel párhuzamosan az euroszkeptikus érzelműek száma folyamatosan növekszik, akik úgy tekintenek a szóban forgó válságra, mint a közösség elhagyásának egyik lehetőségére.
Amennyiben a britek a kilépés vagy a Brüsszelhez fűződő kapcsolat lazítása mellett döntenének, azzal London pénzügyi szerepét kockáztatnák. Az Economist Nagy-Britanniával foglalkozó blogja szerint minden eddiginél nagyobb az esélye annak, hogy az ország kilépjen a közösségből. A britek sosem voltak oda Európáért, mindig a tagsággal járó költségeket és a tagság révén megszerzett gazdasági előnyöket mérlegelték. Amennyiben az eurózóna a mélyebb integráció felé indulna el és ez a közös piacot darabolná szét, úgy London tagsága alapjaiban véve rendülne meg.
Angela Merkel német kancellár már korábban jelezte, hogy nem fog engedni a zsarolásnak. Németország tisztában van vele, hogy amennyiben új intézményeket hoznak létre a valutaunión belül, akkor a brit parlament támogatásának megnyerése érdekében engedményeket kell adni David Cameronnak. Az ilyen jellegű reformokat ugyanis a nemzeti parlamenteknek is jóvá kell hagyniuk. A németek már előre felkészültek a britek akadékoskodására és elhúzták a mézes madzagot: azt ígérték nekik, hogy néhány kisebb döntési jogkör visszakerülhet nemzeti szintre minden tagállam esetében – emlékeztetett az Economist.