Az EU már 2007-ben igyekezett a „közös jelzáloghitelezés” alapjait lerakni, amikor elfogadták a Bizottság fehér könyvét az Európai Unió jelzálogpiacának integrálásáról.
Célkitűzései között szerepelt a határokon átnyúló jelzáloghitel-kínálat és – finanszírozás elősegítése, a termékkínálat bővítése, a fogyasztói bizalom serkentése és az ügyfelek mobilitásának elősegítése. Az ezt követően bekövetkezett gazdasági válság azonban alapjaiban változatta meg a jelzálog piacot, emiatt ismét szükségessé vált a szabályok revízió alá vétele.
A probléma azonban nem egyoldalú megoldást kíván, tény, hogy a bankok felelősségén túl, sokan úgy vettek fel felelőtlenül jelzáloghiteleket, hogy már az elején nyilvánvaló volt, hogy nem tudják majd őket visszafizetni.
Ezzel összefüggésben az új szabályozás keretében az Európai Parlament szeretné, hogy ha a hitelhez folyamodók alaposan tájékoztatást kapjanak a hitelintézetektől a hitelezés kockázatairól és feltételeiről.
Az EP javaslatai szerint alaposabban kell ellenőrizni a hitelfelvevők hitelképességét, hogy csak azok kaphassanak hitelt, akik azt később vissza is tudják fizetni, ezenfelül az ügyfelek 14 nap gondolkodási időt kapnának arra, hogy meggondolják magukat a hitellel kapcsolatban, a kockázatokat a banknak is közösen viselnie kellene az ügyféllel és lehetőséget kellene nyújtani, hogy a hiteltartozást az ügyfelek meghatározott szabályok mellett idő előtt visszafizethessék.
Arra az esetre amennyiben az adós nem tudná törleszteni a részleteket, a lakóingatlan szolgálna fedezetül,de ezen felül további követelése nem lehetne banknak. Az ilyen konstrukciókról viszont előre meg kellene egyeznie az ügyfélnek és a hitelintézetnek.
Antolín Sanchez Presedo parlementi képviselő szerint a túlzott eladósodottság a válság fontos kiváltó oka volt, ezért a jelzáloghitel-piac szabályozása fontos lépés.
„Először a kockázatos termékeket kell azonosítani, és hatáskört kell biztosítani a felügyelőhatóságoknak arra, hogy például az ügyfelek figyelmeztetésével és a szigorúbb prudenciális követelmények bevezetésével azok fizessék meg a túlzott kockázat árát, akik a kockázatot vállalják.”
Az EU adatai szerint 2009-ben a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelezés a 27 tagállamban elérte a 6000 milliárd eurót, ami az uniós GDP 52% ának felel meg. Az lakóingatlant tulajdonlók aránya 70%.