Az éppen ma zajló orosz elnökválasztások eldöntik az ország sorsát a következő hat, vagy akár tizenkét évre. Bár már a választások kezdetén világos volt, hogy a 1999-2008 között elnöki posztot betöltő Vlagyimir Putyin esélyei jóval magasabbak, mint a választási versenyben induló négy másik jelöltnek, senki nem adta fel, és változatos kampányokkal és technikákkal próbálták elcsábítani az orosz választókat. Összeállításunkban megnéztük, melyek voltak az orosz elnökjelöltek legjellemzőbb és legérdekesebb plakátjai és reklámvideói, és hogyan reagált rájuk az orosz lakosság.
Az egyik legnehezebb dolog, amivel egy elnökjelöltnek szembe kell találkoznia, az az országos ismertsége. Hatalmas országról van szó, a világ legnagyobb országáról. Nehéz elterjeszteni a saját kampány anyagokat ekkora területeken, így Kalinyingrádtól Kamcsatkáig a forrás, amiből a legtöbb lakos értesül az országban zajló dolgokról, az a televízió – és az orosz állami televízió szinte az ország minden pontját lefedi. Az állami televízió azonban a hatalomé, és bár az elnökjelöltek is kaphattak időt, ez elhanyagolható volt Vlagyimir Putyin szerepléséhez képest.
A Gazeta.ru médiafigyelési adatai szerint január eleje óta egészen a február végi kampánycsendig a sajtóban 340 737 alkalommal volt szó Vlagyimir Putyinról. 21 676 alkalommal szerepelt Mihail Prohorov, 18 911 alkalommal a Kommunista Párt vezetője Gennagyij Zjuganov, 16 585 alkalommal a Liberális-Demokrata Párt vezére Vlagyimir Zsirinovszkij, és 13 666 alkalommal az Igazságos Oroszország párt vezetője Szergej Mironov. Mindez azt jelenti, hogy az összes média megjelenés 82,79 százalékát Vlagyimir Putyin birtokolta, míg 17,21 százalék jutott négy másik elnökjelöltnek együttvéve. Persze ebben benne van az is, hogy Putyin kormányfőként így is sokat szerepel a médiában, de a választási kampány idején jól láthatóan még jobban rákapcsolt.
Na és hogyan kampányolt Putyin? Saját arcképe nélkül. Azt már a választási kampány legelején tudni lehetett, hogy Vlagyimir Putyin nem fog szerepelni a választási plakátokban, sem a kampány videókban. Ennek két oka van: az egyik, hogy Putyin már több mint 12 éve jelen van az orosz politikai porondon, így őt az egész ország jól ismeri, nem volt szüksége arra, hogy a kampány idején is mindenhol kint legyen az arcképe. A másik ok, az az elmúlt hónapokban megtépázott tekintélye: Putyin népszerűsége rohamosan csökkent (bár még így is 40 százalék fölött maradt a mélyponton, 2011 decemberében), így valóban helyes döntés volt, hogy kevésbé tette a saját személyét láthatóvá, hanem más indokokkal és szlogenekkel operált.
Így a választási plakátjain leginkább csak szöveg volt olvasható: „Vlagyimir Putyin. Nagy országnak erős vezetőt.” Vagy „Együtt a Nagy Oroszország felé”. Ezzel egyben főleg az idősebb lakosság körében uralkodó nosztalgia szólamokat tudta megszólaltatni az egykori Szovjetunióról (és a szovjet örökség feltámasztásáról).
A televízióban közben a reklám videókon más ismert személyiségek voltak láthatóak, akik Putyin mellett kampányoltak: ismert művészek, sportolók vagy más politikusok. Így például a megszólaló Rendkívüli Ügyek minisztere, Szergej Sojgu a következőket mondja:
„Ezt az ember ismerem, rá fogok szavazni. Megbízható, alapos. Különböző helyzetekben különböző helyeken láttam. Örömben, bánatban, és láttam őt a háborúban is. Ez egy megbízható ember, akire szavazni fogok, és erre szólítom fel másokat is.”
Egy héttel a választási kampány vége előtt Putyin új, szexuális tartalmú videókat indított, amelyek élénk reakciókat váltottak ki az európai szociológusok és médiakutatók körében is. A videókon fiatal lányok szerepeltek, akik orvosi látogatás során az orvosuknak tettek vallomást: „Értse meg doktor úr, nagyon félek, habár a választásomat szerelmi alapon tettem.” „Persze, ez érthető, elsőre mindenki fél” – mondja az orvos – „A lényeg, hogy bízzunk abban, akit választunk. Mert a bizalom – az a szerelem. És a maga választottjának lehet hinni.” Ezekre a szavakra a kamera a lány táskájára vetődik, amelyből egy 2007-es Time magazin lóg ki, Putyinnal a címlapján.
Emellett más jellegű agitáció is zajlott, ami nem közvetlenül Putyint reklámozta, hanem úgy volt beállítva, mintha aggódó orosz hazafiak, aktivisták szervezkednének, bár többször is kiderült az orosz bloggerek nyomozásával, hogy a kormány áll a háttérben. Interneten és a médiában terjesztett videókon a legfőbb kérdést így tették fel: „Ki, ha nem Putyin?” Közben gondosan egy ellenségképet próbáltak felállítani: USA, és vele együtt a NATO és Nyugat-Európa, akik csak arra várnak, hogy lecsaphassanak Oroszországra, és darabokra szedjék azt. Putyin az egyetlen, aki erős kézzel meg tudja őket állítani – állították a videók.
Egészen más taktikát választott kampányához Vlagyimir Zsirinovszkij. Szélsőséges kijelentéseiről ismert, nagyon jó szónoki képességekkel rendelkező Zsirinovszkij minden plakátján rajta van: például a legjellemzőbb: fekete alapon a felirat – „Zsirinovszkij – vagy rosszabb lesz!” vagy – „Zsirinovszkij – és jobb lesz”.
Hasonlóan beszédesek – és nagyon jól felépítettek a kampány videói is. Az egyiken például Zsirinovszkij sakkot játszik. „Úgy tartják, hogy a fehér a jó. Azonban éppen a fehér bábúk azok, amelyek elsőként támadnak. A feketék – az ellenzék – mindig védekezésre kényszerülnek” – ezekkel a szavakkal kezdi Zsirinovszkij a kampány videóját.
A Kommunista Párt vezetője Gennagyij Zjuganov a szovjet szimbólumokra építette a kampányát. A plakátok a mosolygós Zjuganovot mutatják a sztálini magasházak, vízerőmű és a „Munkás és paraszt lány” szobra előtt, a szlogen pedig így szól: „A hatalmat és a tulajdont a Népnek!” és „Március 4-én Zjuganovot választjuk”.
Az ő választási videói sikerültek a leglátványosabban, mintha egy egész hollywoodi csapat dolgozott volna rajtuk. „Mindig van más választás” szól Zjuganov szlogenje a videókon, ahol megvillantják Oroszország ipari, mezőgazdasági és természeti kincseit.
Szergej Mironov plakátjait a többi jelölttel ellentétben nem nagyon lehetett látni az utcákon, inkább az volt a benyomás, hogy a minden bizonnyal nem túl nagy költségvetéssel dolgozó „Igazságos Oroszország” minden forrást a televíziós videókra költötte volna.
A videókban kizárólag a nyugdíjasokra mentek rá: szerencsétlen, létminimumon élő idős embereket mutatnak, akik gyakorlatilag a túlélésükért küzdenek a mai Oroszországban, és nekik ígér változásokat Mironov. Az egyik videón például egy nyugdíjas asszony látható, aki takarékpénztárban kapja a nyugdíját, és örül annak, hogy – ígéretekhez híven – valamivel több pénzt kapott mind addig. De a történetnek nincs happy endje: a takarékpénztárban közlik vele – fizesse a rezsit, amit közben még jobban megemelték, így a nyugdíjának a nagy része erre megy rá. Mironov választási ígérete pedig így hangzik: egyetlen család sem szabad, hogy többet fizessen rezsire, mind jövedelmének a tíz százalékát.
Személyes plakátokra építette a kampányát az orosz milliárdos, Mihail Prohorov is. Választási plakátjai fehér alapon készültek (a tisztaságot és a megújulást jelképezve), rajtuk maga Prohorov és a szlogen: „Új elnök – új Oroszország”, vagy egy másik szlogen: „Követeljen többet!”
Érdekes, hogy Prohorov választási kampánya nehézkesen indult, és a kezdeti képeiért rengeteg kritikát kapott az orosz bloggerektől: a decemberi aláírásgyűjtés idején Prohorovot reklámozó plakát-fotók mogorvák és mosolytalanok voltak, amivel nem nagyon volt esélye begyűjteni a választói szimpátiákat. Prohorov azonban hallgatott az internetes közösségre, és gyakorlatilag online csinált szavazást azokról a képekről, amelyek a választási kampányában kell, hogy szerepeljenek.
Prohorov milliárdos lévén megtehette azt, hogy országszerte indít nagyszabású kampányt, így plakátjait valóban szinte mindenhol az országban látni lehetett. El tudta érni azt, hogy Putyin után ő szerepelt a legtöbbet a médiában (de ez így is csak a megjelenések 5,27 százalékát jelentette a putyini 82,79 százalékkal szemben). Azonban számos botrány robbant ki Prohorov vidéki plakátjai körül, amelyeket a helyi önkormányzatok különböző okokra hivatkozva egyszerűen leszereltették.
Érdekes taktikát választott Prohorov az internetes kampányában: ebben két oszlopba szedte a programját: a fekete színű bal oszlopban Putyin képe volt, és az ő megvalósított vagy éppen meg nem valósított tettei. A jobb oldali, fehér színű oszlopban maga Prohorov, és mindaz, amit Putyinnal szemben ígér.
Igen találékonyak Prohorov televíziós videói is: a reklámvideó egy híradós bejátszást mutat, ahol a műsorvezető elmondja a nap legfontosabb híreit, amelyek Prohorov elnök valamilyen eredményéről szólnak. Így az egyiken például a hír – „Orosz emigránsok folyama tíz év után először állt meg. A hazájukba visszatért több száz ezer tanuló, tudós és szakképzett munkaerő.”
A változatos és érdekes kampányok ellenére azonban Zjuganovnak, Zsirinovszkijnak, Mironovnak és Prohorovnak nem sok esélye van megszorongatni Vlagyimir Putyint, és úgy néz ki, hogy még a második fordulóra sem fog sor kerülni. A három legnagyobb orosz közvélemény kutató intézet 58,7, 59,9, illetve 66 százalékkal Putyint hozta ki győztesnek a vasárnapi választásokon. A valódi eredményeket órákon belül mi is megtudjuk majd.