Kizza Besigye, a legnagyobb ugandai ellenzéki párt elnöke úgy döntött, hogy még pártelnöki mandátumának lejárta előtt lemond tisztségéről. A sokat megélt ellenzéki vezető abban reménykedik, hogy utódjának így lehetősége lesz befolyásának növelésére és a választók bizalmának megnyerésére.
Elég volt
Dr. Kizza Besigye már decemberben beszélt arról, hogy szeretne lemondani a Fórum a Demokratikus Változásban (Forum for Democratic Change, FDC) betöltött vezető tisztségéről, és ennek most eleget is tett: elnöki mandátumának lejárta előtt távozott a párt éléről. Lemondása hátterében többen is azt a már Yoweri Museveni által megfogalmazott üzenetet sejtik, hogy politikusoknak nem volna szabad túl sokáig ragaszkodniuk a hatalomhoz. Ennél valamivel gyakorlatiasabb vetülete is van az eseményeknek: az FDC-nek így lehetősége nyílik arra, hogy a következő, 2016-os választások előtt újabb karizmatikus ellenzéki vezetőt találhasson.
Erre az időre valószínűleg szükség is lesz, mert már a decemberi bejelentést követően is több jelentkező akadt Besigye posztjára. A lehetségesként felmerült párttagok viszont akár etnikai ellentétekhez is vezethetnek az FDC-n belül. A párt több magas beosztású tagja ugyanis megfogadta, hogy nem lesznek hajlandók egy, a Museveni elnök vezette Nemzeti Ellenállási Mozgalom (National Resistance Movement, NRM) bázisát adó, Nyugat-Ugandából származó jelöltet elismerni vezetőnek.
Kalandban nem volt hiány
Az biztos, hogy Besigye még korai visszavonulásával is mozgalmas politikai karriert tudhat maga mögött. Neve először az 1981 és 1986 között zajló ugandai polgárháború alatt kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor a Nemzeti Ellenállási Hadsereg (National Resistance Army, NRA) tagjaként Yoweri Museveni egészségéért volt felelős. Museveni hatalomra jutása után katonai és politikai pályája egészen a 2001-es választásokig felívelőben volt – ekkor viszont a vezető NRM kormányzási módszerei ellen megfogalmazott kritikái miatt Museveni szövetségeséből pillanatok alatt elsőszámú ellenfelévé vált.
A 2001-es elnökválasztási vereségét követően a letartóztatása után őt ért életveszélyes fenyegetések miatt először az Egyesült Államokba, majd pedig Dél-Afrikába távozott, ahonnan csak a 2006-ban tért vissza, hogy újra megmérettesse magát Museveni ellen. Második veresége után úgy döntött, hogy a 2011-es választásokon is indul, de ismét sikertelenül.
Ekkor viszont már nem elégedett meg az eredmény hivatalos úton történő megtámadásával – először az arab tavaszból ihletet merítve egy, az egyiptomihoz hasonló forradalmat képzelt el Ugandába, de később beérte a csendesebb tiltakozással is. A magas benzinárak miatti tiltakozásként indított „Sétálj a munkába!” kezdeményezést viszont nem nézte jó szemmel az ország vezetése, a tömegoszlatásoknak halálos áldozatai is voltak, Besigyét pedig saját autójában fújták le jelentős mennyiségű könnygázzal, majd kirángatták onnan. A brutális letartóztatás követő külföldi kórházi kezelés után sem hagytak neki nyugalmat, többször letartóztatták, házi őrizetbe helyezték, illetve egyszer a kormány által felbérelt támadók rontottak a házára.
A brutális bánásmód viszont nem törte le Besigye és az FDC lelkesedését: ugyan a pártelnök újabb és újabb egészségi problémákkal küszködik – tavaly novemberben például az Egyesült Államokba utazott gyógykezelésre –, a párt újabb tiltakozóakciók elindítását tervezi a hónap második felében.
Ugyan többen is úgy vélik, hogy Besigye nélkül a korábbiakkal ellentétben ezeknek az akcióknak már nem lesz akkora hatása, Angelo Izama politikai elemző úgy véli, hogy nem kell ahhoz pártelnöknek lennie, hogy tovább folytassa Museveni elleni harcát, illetve békés távozásával egyben üzenetet is küld az elnöknek, hogy így is lehet ezt csinálni.