Németországban évente 23 000 és 26 000 között van azoknak a száma, akik sikeres doktori vizsgát tesznek, köztük számos politikus is, akik azonban sok esetben nem a legtisztább módszerekkel tesznek szert tudományos fokozataikra.
Lényegesen többen kezdenek neki a PhD tanulmányoknak, mint ahányan eredményesen el is végzik azokat: körülbelül egyharmaduk nem fejezi be a képzést – írja a egy cikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A kudarc okaként a legtöbben a munkahelyi leterheltséget jelölik meg, hiszen a doktorandusz hallgatók fele teljes állásban dolgozik a tanulmányai mellett. A legnehezebb azoknak a helyzete, akik nem az egyetem berkein belül dolgoznak. „Akinek a felsőoktatás világán kívül van a munkahelye, annak állandóan váltania kell a tudományos és a szakmai témák között” – mondja Norman Weiss, a Thesis Doktoranduszszövetség munkatársa. „A külsős hallgatók ráadásul kiesnek az egyetemi körforgásból, sokan csak évente egyszer-kétszer találkoznak a konzulensükkel.” Nem ritka, hogy hónapokon keresztül teljesen önállóan dolgoznak a disszertációjukon. „És akkor a konzulens kijelenti, hogy az egész úgy, ahogy van, rossz.”
Persze olyan munkahelyek is vannak, ahol támogatják a munkatársakat a tudományos fokozat megszerzésében. Elsősorban a kutatási részleggel rendelkező nagyvállalatok segítik ebben a dolgozóikat, illetve a konszernek, ügyvédi irodák és a tanácsadó cégek szeretik elengedni kollégáikat némi tudományos barangolásra. Egyes helyeken csökkentik a munkaidőt (miközben továbbra is teljes fizetést adnak), és az is előfordul, hogy megteremtik a feltételeit annak, hogy a professzorok „házhoz jöjjenek” a céghez, és ott konzultáljanak a diákokkal.
Az ilyen ideális feltételek azonban Németországban is ritkák. Miért vágnak bele mégis oly sokan a nagy feladatba a nehézségek ellenére is? Mert a doktori cím előnyt jelent a munka világában, főleg a jogi és közgazdasági szakterületen dolgozók számára.
Tudósítás a Koch-Merin botrányról
Előfordul az is, hogy egyesek az „egyszerűbb megoldásokhoz” nyúlnak céljaik elérése érdekében. Pechjükre a modern technikai eszközöknek köszönhetően megnőtt a lebukás veszélye. A Kitekintő korábban több cikkben is beszámolt a Németországban néhány hónappal ezelőtt nagy port felvert plágium-botrányokról. Mint ismeretes, végül lemondott a német védelmi miniszter, a kereszténydemokrata Karl-Theodor zu Guttenberg, aki eleinte tagadta, hogy csalt volna dolgozatának megírása közben. Néhány hónappal később elvették Koch-Merin doktori titulusát, miután a liberálisok üdvöskéje, a szőke, sudár termetű fiatal családanya disszertációjának is nagy része másolatnak bizonyult. És máris itt a legújabb botrány: az alsó-szászországi oktatási (!) miniszter, Bernd Althusmann keveredett hamisítás gyanújába.
S hogy mi a tanulság? Az, hogy a 22-es csapdája még ma is létezik. Ha politikai karriert akarsz, zizegni kell. Egy doktori cím is sokat segít, de ha sokat zizegsz, kevés időd marad elmélyülni a tudományban. Összecsaphatod sebtében a disszertációdat, némi idegen tollakkal felékesítve, és ha elfogadják, már léphetsz is feljebb a létrán. De vigyázz! Ha túl magasra jutottál, ellenfeleid nagyítóval figyelik majd a hibáidat! És a dolgozat, amely egykor előrébb juttatott, most a mélybe taszíthat…