Az elmúlt másfél év alapvetően a horvát és szerb nagypolitika közötti sikeres megbékélési kísérletek jegyében telt el a Nyugat-Balkánon. Az utóbbi másfél hét során viszont a jószomszédi viszony álma újra halványabb lett és a két ország egyes vezetői meglepő kijelentéseket is megengedtek maguknak. Meggondolatlan politikusok ámokfutása, vagy csak választási kampányok előszele?
Még mindig Gotovina
A horvát-szerb kapcsolatok legzaklatottabb időszaka 1995 óta minden évben augusztus elején érkezik el és ez idén sincs másképp. Tizenhat éve augusztus 4. és 8. között a horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében felszámolta a horvátországi szerbek által egyoldalúan kikiáltott Krajinai Köztársaságot és becslések szerint 200 ezer szerbet üldözött el lakhelyéről, akik jó része azóta sem tért vissza szülőföldjére.
A horvátok ezt a pár napot azóta is országuk felszabadításának időszakaként ünneplik hivatalos állami megemlékezések, felvonulások és általános örömködés közepette, ami érthető módon irritálhatja a szerbeket. Az elmúlt években annak ellenére, hogy a két nép ellentétesen értékeli az eseményeket, a legfelsőbb horvát vezetőknek sikerült relatíve visszafogottan ünnepelni, így a szerb oldal sem vált sértődötté.
Idén viszont a dolgok másképp alakultak. Augusztus 5-én, a hivatalos horvát állami ünnep napján, Jadranka Kosor miniszterelnök külön is megemlékezett a Vihar hadműveletet vezető, nagy népszerűségnek örvendő Ante Gotovináról és Mladen Markačról, kiket a Hágai Nemzetközi Törvényszék 24 és 18 év börtönfogságra ítélt háborús bűnök miatt. Kosor elmondta, hogy soha nem hagyják, hogy a horvát nép győzelmét, melyet az elnyomó nagyszerb törekvésekkel szemben arattak, befeketítsék.
A Szerbiában sokszor csak gyilkosként kezelt Gotovina említése már eleve diplomáciai vihart keltett, de ez még semmi nem volt a folytatáshoz képest. Boris Tadić szerb elnök szerint Kosor csak az év végi horvát parlamenti választások miatt hecceli a szavazókat azzal, hogy egy felelőtlen politika részeként bűnözőket hősökként állít be. Nem sokkal ezután a horvát kormány nem túl finom hangú közleményben vágott vissza, miszerint „amellett, hogy a Vihar hadművelet felszabadította Horvátországot, a győzelem lehetővé tette a szomszédaink számára is, hogy megszabaduljanak a zsarnoki elnyomás alól„.
A miniszterelnök akcióba lendül
Pár hét elteltével úgy tűnt, hogy komolyabb diplomáciai következmények nélkül ér véget az ügy, de Kosor augusztus 24-én Koszovóba látogatott, abba az országba, mely függetlenségének tagadása a szerb külpolitika egyik sarokköve. A horvát miniszterelnök-asszony a fővárosban, Pristinában elmondta, hogy a koszovói albánok legjobb barátja Horvátország a térségben, mivel mindkét nép sokat küzdött az elnyomó szerb nacionalizmus és zsarnokság ellen a Milošević-rezsim ideje alatt.
Ez a kijelentés, főleg annak Koszovót pártoló része már teljesen kiverte a biztosítékot a szerb külügy legmagasabb szintjein is és Vuk Jeremić külügyminiszter több szerb hírforrás szerint lakonikusan csak annyit mondott, hogy akinek Jadranka Kosor a barátja, annak nincs is szüksége ellenségre. A szerb elnök Jeremić meglehetősen udvariatlan véleménye előtt még úgy nyilatkozott a Politika szerb napilapnak, hogy a horvát és albán nép közötti barátságot nem a szerb kárára kellene építenie Kosornak, és nem kellene a régről eredő gyűlölködést tovább szítania csak azért, mert jó lehetőségeket lát Koszovóban a horvát üzletemberek számára.
A horvát diplomácia minderre éles kirohanással reagált és Mario Nobilo külügyi államtitkár kellemetlen beszélgetést folytatott Szerbia zágrábi nagykövetével. A horvát álláspont szerint a Jeremić-Tadić duó kijelentései sértőek és támadóak, Horvátország pedig továbbra is szuverén államnak ismeri el Koszovót – áll a hivatalos közleményben. Ám mindez még nem volt elég, mivel Jadranka Kosor is újra szükségét érezte annak, hogy keményen beszóljon Belgrádnak.
A dalje.com horvát hírportál beszámolója szerint Kosor két nappal koszovói látogatása után egy Dugo Selo nevű településen járt és egy katonai kutyaképző központot látogatott meg, melynek során így vágott vissza a szerb külügynek: „Horvátország már 20 éve független, de néhány szerb és horvát politikus még mindig nem érti, hogy a horvát nemzetnek és a horvát miniszterelnöknek már nem kell Belgrádba mennie engedélyért. Szerencsére azok az idők elmúltak„. Kosort egyébként a hírek szerint beszéde után majdnem megharapta az egyik harci kutya, mikor a katonák figyelmeztetése ellenére meg akarta simogatni az állatot.
Látva a helyzet elmérgesedését, Borut Pahor szlovén miniszterelnök is felajánlotta, hogy közvetít a felek között, megelőzendő a kölcsönös adok-kapok elfajulását. Ezt Kosor elutasított, mivel szerinte ő nem harcol senkivel és joga van történelmi tényeket közölni, illetve fellépni országa gazdasági és politikai érdekeinek védelmében még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik.
A szerbeknek jobban fájhat
A múlt heti heves csörték után először Boris Tadić ütött meg békülékenyebb hangot. A szerb vezető hétfőn Prágába látogatott, hogy találkozzon Václav Klaus cseh államfővel, és újságírói kérdésre reagálva kitért a feszültté vált szerb-horvát viszonyra is. Tadić elfogadhatatlannak nevezte azt a hangnemet, amit Kosor, de Vuk Jeremić is megengedett magának, és közölte, Horvátország és Szerbia jó viszonya túl fontos ahhoz, hogy felelőtlen nyilatkozatok tönkretehessék. Tadić szerint a két félnek vissza kell térnie a békés hangvételű megbeszélésekhez és azt az irányt kell követniük, amit Ivo Josipović horvát elnökkel közösen kijelöltek.
Nem véletlen az, hogy először a szerb fél fújt visszavonulót az egyre kényelmetlenebbé váló helyzetből, mivel a horvátokkal ellentétben, akik nem sokára az EU teljes jogú tagjai lesznek, Belgrádnak még tennie kell a tagjelölt státusz érdekében is és ehhez a jószomszédi viszony alapvető fontosságú, pláne, hogy később akár Zágráb is megvétózhatja majd a szerbek csatlakozását.
Azt kijelenthetjük, hogy Boris Tadić alapvetően jól látja a helyzetet, mikor Jadranka Kosor harciasságát nagyrészt a közelgő horvát választási kampány előszeleként értékeli, hiszen a különböző korrupciós botrányok, illetve Ante Gotovina hágai büntetése miatt megrendült népszerűségű kormánypártnak minden szavazatra szüksége lesz és akár egy kis szerbellenes keménykedés is hozhat majd pár voksot a konyhára.
Arról sem szabad megfeledkezni viszont, hogy jövő tavasszal Szerbiában is választásokat tartanak. Tadić és a kormányzó Demokrata Párt pedig mostanra meglehetősen kényelmetlen helyzetbe került, ami az ország külpolitikai céljait és azok választóknak való tálalását illeti. Tadić és a kabinet ugyanis egészen mostanáig úgy értékelte, hogy még mindig több szavazatot megtarthat azzal, ha tovább tagadja a tényt, miszerint Koszovó független, mint ha beletörődne a tartomány amúgy már szinte minden téren megvalósult elszakadásába.
A belgrádi vezetés talán szándékosan önmagát is becsapva (de választóit mindenképpen) az „is-is” retorikát követte, azaz azt sugallta mindenkinek, hogy a vágyott európai uniós csatlakozás elérése és Koszovó megtartása egyszerre lehetséges. Ezeknek az illúzióknak viszont Angela Merkel német kancellár múlt heti belgrádi látogatása után már tényleg semmi alapjuk nem maradt.
Merkel ugyanis a Tadićcsal való találkozáskor, talán elsőként az igazán befolyásos európai államok vezetői közül, világosan közölte: Németország szeretné az EU-ban látni Szerbiát, de a németek elismerik Koszovót, a szerbek pedig nem, és ha Belgrád egyszer be akar lépni az Unióba, akkor ezen a szituáción változtatni kell. Úgy tűnik tehát, hogy Szerbiában bármennyire is kényelmetlen, de az „is-is” kormányzati retorikát hamarosan fel kell váltania a „vagy-vagy” formulának.