Az Európai Unióban ötmillió 25 év alatti fiatalnak nincs munkája. Az érintettek több országban utcára vonultak, Angliában irányíthatatlanná váltak az események.
A Spiegel Online címlapon hozza az európai fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliségről szóló cikkét, amelyet egy rövid videóval illusztrál. Az összefoglaló írás nem a német helyzetről szól, hanem egy, az egész unióban fennálló jelenségről: a statisztikák szerint a tagországokban a 25 éven aluli lakosság 20%-a nem tud elhelyezkedni. Ami ennél is nagyobb baj, hogy sok helyen kilátásuk sincs arra, hogy a közeljövőben sikerüljön munkához jutniuk.
A jelenség nyilvánvalóan nem egyik napról a másikra alakult ki, a Kitekintő már korábban is beszámolt róla, hogy minden ötödik fiatal munkanélküli. Akkor még bíztató hírek is jöttek: egy új programmal próbálták segíteni a pályakezdők elhelyezkedését.
A lavina azonban már feltartóztathatatlan volt: Megállíthatatlan a munkanélküliség című cikkünkben olvashattak arról, hogy Spanyolországban soha nem látott méreteket öltött az állástalanok száma. A fiatalokat tekintve itt a legrosszabb a helyzet egész Európában, a legújabb adatok szerint 46 százalékuk, azaz majdnem minden második 25 év alatti nem dolgozik.
A mai huszonévesek a nyolcvanas-kilencvenes években születtek, európaszerte ugyanazokon az amerikai rajzfilmeken szocializálódtak, ugyanazokat a ruhamárkákat hordják és ugyanazokat a zenéket hallgatják. Már korábban kiérdemelték az „elveszett nemzedék” elnevezést (ezt a kifejezést egyébként korábban az irodalomtörténetben az első világháború utáni reményvesztett fiatalságra használták). Unottak, semmi nem érdekli őket, semmit nem akarnak – tartották róluk szüleik és tanáraik.
Úgy tűnik, az elveszett generáció felhagy passzivitásával: a fiatalok Európa több országában is az utcára vonultak.
Több cikkben is beszámoltunk már a spanyol eseményekről: arról, hogy Valódi demokráciáért tüntettek Spanyolországban, majd arról, hogy ugyanitt kétszázezren tüntettek a megszorítások ellen. Görögországban már sorszámozni lehet a tüntetéseket, a válság kezdete óta a tizediknél tartanak.
Ki hitte volna húsz évvel ezelőtt, hogy a ködös Albionból harctéri helyszínre emlékeztető képeket kell majd látnunk, és ezt a háborút London polgárai vívják a rendőrök ellen? Minden azzal kezdődött, hogy az egyik külvárosban 29 éves korában lelőtt Mark Duggan emlékére békés tüntetést szerveztek, amelyhez a Facebookot is segítségül hívták. Itt jelenleg csaknem 30 000 követője van az e célból létrehozott oldalnak. Hamarosan London több negyedére átterjedtek a zavargások, amelyek korábban elképzelhetetlen pusztításhoz vezettek a brit fővárosban. A politikának időre volt szüksége, hogy magához térjen a hirtelen sokkból. Azután jöttek az újabb hírek: Cameron a kemény „kéz politikáját” ígéri.
A Spiegel egész Európából közöl statisztikai adatokat: ezek szerint Spanyol- és Görögország után Szlovákiában és Litvániában a legnehezebb munkához jutniuk a fiataloknak. A 24,8 százalékos munkanélküli aránnyal a magyar ifjúság helyzete is rosszabb az EU-s átlagnál, és a felnőtt lakosság többségéhez képest is. A számok ugyanakkor nálunk nem teljesen pontosak: a feketegazdaság miatt nehéz felmérni, ténylegesen hányan élnek kereső tevékenység nélkül. Hollandia után Ausztriában és Németországban a legjobb a helyzet, ezekben az országokban 7,1 és 9,1 százalék között mozognak a számok.
A németek sem nyugodtak. Amint arról a Manager Magazin beszámol, a munkanélküliek között náluk is nagy a 25 éven aluliak aránya. És, amióta nincsenek határok, nincsenek a határok mögött maradt társadalmi problémák sem. Különösen ígaz ez, ha a Facebook-generációról beszélünk.