A világban egyre több helyen jelentkezik feszültség a társadalmi korfa egyensúlytalanságából. Míg egyes országokban a sok újszülött okoz gondot, addig hazánkban és Európa más tájain is a nagy számú időskorú polgár jelent nem csak demográfiai, de gazdasági problémát is az államok számára.
Magyarországon jelenleg is tart a nyugdíjrendszer reformja, az állam ismételten megpróbálja felvenni a harcot a magánnyugdíjpénztárakkal. A jelenlegi kormány reformintézkedései egyesek szerint kedvezőek, mások nem szívesen látják a kezdeményezéseket, de egy dologban talán mindenki egyetért: az elöregedő társadalom egyre nagyobb demográfiai és gazdasági veszélyeket hordoz magában, így a nyugdíjrendszer megreformálásra mindenképpen szükség van. A magyar lakosság körülbelül 27 százaléka, azaz nagyjából 2 690 000 ember részesül a nyugdíjrendszer ellátásaiból. A hazai példa kapcsán egy másik országban is szükségszerűnek látszik a rendszer újragondolása.
Lettországban a gazdasági szakértők igen mozgalmas hónapok elé néznek. Többen közülük ugyanis a lett nyugdíjrendszer összeomlását jósolják, ha nem sikerül gyors és hatékony reformokkal előállni a közeljövőben. A lett Állami Televízió egyik márciusi, De Facto című műsorában nyilatkoztak a szakértők az aktuális helyzetről. A lett államban jelenleg a Magyarországihoz nagyon hasonló a helyzet. A balti államban a népesség 25 százaléka nyugdíjas, ami a mindössze 2,2 millió főből 570 000 időskorút jelent. Ennyi ember számára fizeti az állam minden hónapban az időskori ellátmányt, a nyugdíjat, illetve a rokkantnyugdíjat. Ehhez az adathoz, ha hozzátesszük azt, hogy a lett állampolgárok csupán egyharmada fizet rendszeresen adót, akkor a probléma rögtön tornyosulni látszik. A népesség eloszlását tekintve ugyanis csupán ennyien tartoznak az aktív, jelenleg munkahellyel rendelkező személyek közé. Ez hozzávetőlegesen 750 000 embert jelent az ország vonatkozásában a lett Népjóléti Minisztérium adatai szerint.
Tovább rontja a statisztikát, hogy az adófizetők egyharmada az állam:, az egészségügyi, az oktatási vagy éppen a védelmi szektorban dolgozik, így az ő havi fizetésük mind az állami büdzsét terhelik. Edgars Volskis közgazdász és nyugdíjszakértő szerint az ilyen aránytalanságok, amikor kevés a foglalkoztatottak száma, ám sok az időskorú személy, nem tarthatók fent egy állam életében. A szakértő szerint az állami költségvetés jelenleg azzal is meg van bénítva, hogy amikor még – ahogy Volskis fogalmaz – „a bőség éveiben” volt az ország, a kormány nem fordított elég figyelmet a nyugdíjproblémára. Azonban most, amikor az ország épphogy kezd kilábalni a gazdasági válságból, ezek a feladatok fokozottan nehezebbnek és hosszadalmasabbnak bizonyulnak majd. A De Facto magazinban kitért arra is, hogy a lett nyugdíjrendszer csak abban az esetben működhetne a jelenlegi formájában tovább, ha az adófizetők száma ugrásszerűen megemelkedne, és emellett a gazdaság is rohamos növekedésnek indulna.
Egy másik hozzáértő, a Swedbank fő közgazdász-szakértője, Martin Kazaks szerint, a krízisre csupán kétfajta megoldás létezik: vagy növelik az adóterheket, vagy csökkentik a nyugdíjakat. A harmadik megoldási lehetőség – amely szerkezeti reformokat igényelne az állami adminisztrációban – a gazdasági válság hatása miatt prioritását vesztette a jelenlegi helyzetben. A szakértők egyetértenek abban, hogy a csökkentés viszonylag egyszerű megoldás lehet: ha minden arra jogosult személynek csupán 10 százalékkel fizetnek kevesebbet ezután, az a lett államnak 100 millió lat (142,8 millió euró) megtakarítást jelentene éves szinten. A probléma így tünetileg orvosolható, de hosszú távon ez sem oldja meg a nyugdíjrendszer működésképtelenségét. A jelenlegi demográfiai helyzet Lettországban ugyanis még jópár évig, vagy akár évtizedig is azt fogja eredményezni, hogy egyre kevesebb ember lesz adófizető, és egyre többen lesznek azok akik időközben elérik a nyugdíjkorhatárt.
Girts Rungainis pénzügyi szakértő is véleményt alkotott a Lettországban kialakult helyzetről, szerinte „a kormány csak a hivatali idejét vesztegeti ha hosszú távú megoldásokat szeretne véghezvinni. Az aktuálpolitika sajnos mindig a rövid távú győzelmekre koncentrál, és emberek egyes csoportjai megtanulták, hogyan kell ehhez a közvéleményt manipulálni” – nyilatkozta Rungainis. A szakértő szerint a lett társadalomban az egyetlen privilegizált csoport a nyugdíjas réteg, amelynek száma olyannyira megnőtt, hogy már a társadalmat veszélyezteti. Rungainis nyilatkozatában feltette a kérdést, melyet talán eddig sokan nem mertek kimondani: miért kell ennyi nyugdíjas korú embert eltartanunk, ha egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak? Azonban rögtön hozzátette, hogy e csoport megkülönböztetése mindenféleképp elkerülendő. Szerinte azonban a jelenlegi munkaerőnek meg kellene értenie, hogy az állam nem képes ennyi időskorút ellátni, lassan már a létminimumon sem, így minden személynek előre meg kellene keresnie a boldog időskorra elegendő pénzmennyiséget. A szakértő véleménye szerint aki boldog, és gondtalan időskort szeretne magának, legalább három gyermekkel kell majd hogy rendelkezzen, őket pedig rendesen taníttatni kell majd, hogy a későbbiekben segítségére lehessenek az idős családtagoknak.
A közgazdászok egybehangzó aggodalma továbbá – tekintettel a jelenlegi kormány tehetetlenségére és vonakodására amit a nyugdíjrendszer válsága alatt tapasztalhattak az állampolgárok – az elvándorlás. Csak az elmúlt pár évet figyelembe véve is sokkal többen hagyták el az országot és kerestek maguknak más helyet letelepedésre, mint az korábban. Azonban egy nagyarányú, hirtelen bekövetkező migrációs hullám további problémákat vethet fel, de már nem csak Lettország vonatkozásában.