A hétvégén lemondott Maehara Szeidzsi japán külügyminiszter, miután kiderült, hogy illegális adományokat fogadott el egy külföldi állampolgártól. A kabinet kulcsfontosságú tagjának számító politikus megbuktatásán felbuzdulva az ellenzék egyre nagyobb vehemenciával követeli Kan Naoto miniszterelnök lemondását és előrehozott választások kiírását. A törvényhozásbeli viták komolyan fenyegetik a költségvetés végrehajtását, és ezáltal az ország gazdasági talpra állását is, míg az agresszív pártcsatározásokból kiábrándult lakosság köreiben egyre népszerűbbek az új, parlamenten kívüli politikai erők.
A hétvégén lemondott Maehara Szeidzsi japán külügyminiszter, miután fény derült rá, hogy illegális adományokat fogadott el. A külügyminiszter az elmúlt öt év során összesen 250 ezer jen (kb. 700 ezer forint) támogatást kapott egy Kiotóban élő dél-koreai állampolgártól, a hatályos japán pártfinanszírozási törvények azonban – az ország politikai életének külső befolyásolását megakadályozandó, – tiltják a külföldiektől származó adományok elfogadását.
Maehara az ügy kirobbanását követően azonnal beadta lemondását és bocsánatot kért a japán néptől a botrány miatt, habár elmondása szerint nem tudott a kérdéses adományokról, továbbá kijelentette, hogy azok „semmilyen módon nem befolyásolták az ország külpolitikáját”. Az adományozó, egy 72 éves étteremtulajdonos, bocsánatot kért a politikustól, mint mondta, nem tudta, hogy a Japánban letelepedett külföldi állampolgárok nem adakozhatnak politikai célokra. Az asszony, aki Maehara gyerekkora óta ismerte a politikust, nem a hivatalos, hanem felvett, japán nevén folyósította a támogatásokat (a külföldön letelepedett ázsiaiak körében elterjedt szokás, hogy nem polgári nevüket használják, hanem a beilleszkedés céljából egy helyi nevet választanak maguknak), valószínűleg emiatt nem tűnt fel a törvénysértés a külügyminiszternek és stábjának.
Ellenzéki támadások
Habár Kan Naoto kormányfő vasárnap még megpróbálta rávenni Maeharát a maradásra, hétfőn végül hivatalosan is elfogadta külügyminisztere lemondását. A posztot szerdán Macumoto Takeaki korábbi külügyminiszter-helyettes vette át. Maehara távozása mind a kormány, mind pedig a hatalmon lévő Japán Demokrata Párt (DPJ) számára komoly csapás, különösképp, hogy a korábban a pártelnöki posztot is betöltő politikust sokan Kan lehetséges utódának tekintették. Egyes, a japán sajtóban megjelent vélemények szerint ez is közrejátszhatott Maehara azonnali lemondásában, ezen érvelés szerint az ex-külügyminiszter a botrány továbbgyűrűzését megakadályozandó távozott ilyen gyorsasággal, hogy fenntartsa esélyeit a párt és a kormány élére való későbbi visszatérésre.
Az ügy a lehető legrosszabbkor jött a gyakorlatilag tavaly júniusi beiktatása óta támadások kereszttüzében lévő kormányfő számára. Kan idén januárban már kénytelen volt átszervezni kormányát, ugyanakkor az ellenzék, illetve a párton belüli ellenlábasainak támadásai azóta is szüntelenül folytatódnak. A botrányt kirobbantó, 2009-ben közel 54 évnyi kormányzás után ellenzékbe került Liberális Demokrata Párt (LDP) nem titkolt célja, hogy a kabinet munkájának aláásásával előrehozott választások kiírására kényszerítse a miniszterelnököt. A törvényhozás felsőházában a tavaly nyári választásokon többséget szerzett ellenzék korábban már sikeresen elmozdította a Kan „jobbkezének” számító kabinetfőtitkárt, Szengoku Jositot, illetve Mabucsi Szumio közlekedési minisztert, a kormányzat egyik legfontosabb tagjának tartott Maehara távozása után az LDP következő célpontja pedig Hoszokava Ricuo egészségügyi miniszter lehet. Egyes LDP-s politikusok nyilatkozatai szerint a párt a Maehara-botránnyal kapcsolatban Kan felelősségét is parlamenti vizsgálat alá venné, míg az ellenzéki törvényhozók egy bizalmatlansági indítvány benyújtását is fontolgatják. Az ország politikai viszonyait jól jellemzi, hogy Kan Koizumi Dzsun’icsiro 2006 őszi lemondása óta Japán ötödik miniszterelnöke, távozása esetén tehát kevesebb, mint öt év alatt a hatodik kormányfő léphetne hivatalba.
Veszélyes költségvetési játszma
A parlament megosztottsága 2011/2012-es költségvetés elfogadását övező csatározások következtében mind a Kan-kabinet, mind pedig az egész ország sorsát veszélybe sodorhatja. A kormány a jelentős nézeteltérések ellenére március elsején keresztülvitte büdzsé-tervezetét az alsóházon –, habár megjegyzendő, hogy a DPJ-frakció tizenhat tagja tartózkodott a szavazáson –, ugyanakkor az állami költekezés nagyobb részét a kabinet kötvénykibocsájtással kívánja fedezni, ennek kivitelezéséhez pedig vagy az ellenzék által kontrollált felsőháznak a jóváhagyása, vagy a Képviselőház kétharmados többsége kell, márpedig a demokraták e két lehetőségből jelenleg egyik voksolást sem tudnák megnyerni.
A kölcsönfelvételi meghatalmazás elmaradása ugyan nem járna az ország azonnali megbénulásával, mivel a büdzsé kiadási oldalának 44%-át fedező adóbevételek elköltéséről a kormány így is szabadon határozhatna, azonban kötvénykibocsájtás nélkül néhány hónap alatt kiapadhatna az államkincstár. Az ellenzék reményei szerint mire erre sor kerülne, a Demokrata Párt már nem lesz hatalmon, a hatalomért folytatott küzdelem ugyanakkor jelentős származékos kárral járhat az ország számára, a költségvetés megbénítása ugyanis nagyban alááshatja a japán gazdaságnak – a közelmúlt reménykeltő jelei ellenére továbbra is – „törékeny” talpra állását.
Habár a kabinet által benyújtott költségvetést az állami költekezés kölcsönfelvétellel való finanszírozása miatt számos jogos szakmai kritika érte, a Kan-kormány büdzséjében sok előremutató intézkedés is található, melyek ellehetetlenítése mind a lakosságot, mind pedig a japán cégeket nehezen érintené. A kormány gyermekvállalást támogató tervei, a kiemelkedően magas vállalati adók mérséklése, a mezőgazdasági és a halászati szektorokra kivetett közterhek visszavágása, illetve egyes importtermékek –, elsősorban az élelmiszerek – vámjainak mérséklése minden bizonnyal kedvező hatással lenne a japán gazdasági viszonyokra, ugyanakkor az ellenzék hadjárata könnyen meggátolhatja ezen rendelkezések életbelépését.
A kormányzat terveinek legérzékenyebb pontja az 5%-os forgalmi adó növelése. A lépés szükségességét – az államháztartás rossz helyzetét figyelembe véve – elvben az ellenzék sem tagadja, azonban a kérdést mind a párton belül, mind pedig a parlamentben heves viták övezik. Ráadásul a fogyasztási adó növelése már csak azért is kényes téma, mert a japán gazdaság egyik fő strukturális problémája a belső fogyasztás relatíve alacsony mértéke, márpedig egy ilyen jellegű közteher-emelés minden bizonnyal negatív hatással lenne a vásárlói kedvre. Ugyanakkor Japánnak rövidtávon nincs más lehetősége az adóbevételeknek a hatalmas, az éves GDP nagyjából kétszeresére rúgó államadósság jelentette terhek okán elkerülhetetlen növelésére, mivel a központi kiadások több mint felének kötvénykibocsájtással való finanszírozása nyilvánvalóan tarthatatlan. Az ország gazdasági gondjaira még rátesz egy lapáttal a társadalom rohamos elöregedése által a szociális ellátórendszerekre rótt terhek jelentős növekedése, továbbá a fiatalok munkavállalási lehetőségeinek és hajlandóságának visszaesése.
„Süllyedő hajó”
A kormányfő helyzete a Demokrata Párton belül is egyre válságosabb. Habár a Kan fő párton belüli ellenlábasának számító Ozava Icsiro a korrupciós botrányával kapcsolatos vádemelést követően valamelyest visszavett a miniszterelnök elleni nyílt támadásaiból, Maehara lemondását követően ismét felélénkültek a DPJ-n belüli feszültségek. Az ex-külügyminiszter kiválásával a párt elvesztette Kan elsőszámú utódjelöltjét, így a DPJ versengő érdekcsoportjai között újabb harc indult az esetleges házon belüli miniszterelnök-cserét illetően. A japán sajtóban számos név merült fel Kan lehetséges utódjaként, s habár jelenleg egyikük sem rendelkezik megfelelő támogatottsággal a miniszterelnök megdöntésére, a belső megosztottság minden bizonnyal a hatékony kormányzati munka további gátja marad.
A kormánypárt olykor szappanoperára emlékeztető vergődése már a Maehara lemondását megelőző hetekben sem telt eseménytelenül, miután a demokraták tizenhat, Ozavához lojális képviselője a forgalmi adó növelésére vonatkozó tervek miatt bejelentette kilépési szándékát a frakcióból. Ráadásul egyes sajtóhírek szerint a kabinet további két, Ozava-ellenes tagjának, Noda Josihikonak, a pénzügyi tárca vezetőjének, illetve Renhonak, a „kormányzati revitalizációért” felelős miniszternek a pénzügyeivel kapcsolatban is finanszírozási rendellenességek merültek fel. A párt belső viszonyait jól jellemzi egy, a Jomiuri Sinbunnak névtelenül nyilatkozó, az Ozava-frakcióhoz tartozó képviselő megjegyzése Maehara távozásáról: „úgy tűnik, ügyesen sikerült elhagynia a süllyedő hajót”.
A kabinettel szembeni elégedetlenség mértékét jól mutatja, hogy közvélemény-kutatási adatok szerint 24% alá csökkent Kan támogatottsága, míg a lakosság 51%-a tartaná üdvözítőnek a miniszterelnök távozását. A Jomiuri által végzett felmérés szerint a DPJ még a kormánynál is rosszabbul áll, támogatottsága mindössze 18%-ra tehető, mely messze a legalacsonyabb adat a párt 2009-es hatalomra jutása óta.
Tea helyett Szakepárt
Az LDP-nek, illetve a második legnagyobb ellenzéki pártnak, a Komeito-nak a kormány megbuktatására tett kísérletei ellenére közvélemény-kutatási adatok szerint korántsem biztos, hogy egy előrehozott választás feloldaná az ország politikai bénultságát. A DPJ, illetve a kabinet csapnivaló megítélése ellenére a lakosság továbbra is ki van ábrándulva a korábbi fél évszádos hatalmuk alatt igencsak elkorrumpálódott liberális demokratákból, míg a kisebb parlamenti pártok amellett, hogy nem rendelkeznek számottevő erővel a törvényhozásban, igencsak szeszélyesen lavíroznak a két nagy között. Beszédes adat, hogy a fent említett felmérés szerint az LDP 19%-on áll, alig előzi meg tehát a kormánypártot.
A permanens politikai válságból kiábrándult lakosság köreiben ugyanakkor egyre népszerűbbek a parlamenten kívüli, alulról, illetve helyi szinten szerveződő politikai erők. Az Economist február elején arról számolt be, hogy egy, a Teapárthoz hasonló, a tokiói vízfejjel, azaz a központi kormányzattal és bürokráciával szembeforduló politikai irányvonal szökkent szárba Japánban, miután az amerikai mozgaloméhoz hasonló jelszavakkal és elképzelésekkel kampányoló Kavamura Takasi polgármestert hatalmas többséggel választották újra a jelentős ipari központnak számító Nagoja városában. Kavamura győzelmét követően kijelentette: az ország politikai vitáit az adócsökkentő és az adónövelő Japán, a „szocialista elvek” és a szabad gazdaság–kis kormányzat közti ellentétre akarja helyezni. A pártonkívüli polgármester a kormány bevétel-növelési szándékait illetően elmondta, szerinte a gazdaság élénkítésének legjobb módja az adócsökkentés, az államadóssággal kapcsolatos félelmekkel kapcsolatban pedig kiemelte, hogy az valójában megtakarítás, hiszen a japán kötvények kb. 95%-a belföldi befektetők kezében van.
Az LDP-frakció egy tagja által a mozgalom vezetőinek italozási szokásai miatt „Szakepártnak” keresztelt formációt Aicsi prefektúra szintén februárban újraválasztott kormányzója, Omura Hideaki is támogatja, Kavamurával együtt a tartományi és a városi önkormányzat összevonására készülnek, hogy újjászervezzék a régiót és versenytársként lépjenek fel a befektetésekért a közeli Tokióval szemben. Habár a fővárosi sajtó a két nagy pártból való kiábrándultsággal magyarázza a mozgalom sikerét és rövid életűnek véli a Szakepártot, Kavamura gondolatai az ország más részein, például Oszakában és Niigatában is követőkre találtak. A formabontó nagojai polgármester reménytelien tekint a jövőbe, a napokban úgy nyilatkozott a Reutersnek, hogy Kan bukása esetén országos síkon is harcba szállna elveiért, habár ambíciói egyelőre igen szerények: elsőre megelégedne öt alsóházi hellyel is. Hosszabb távon ugyanakkor komolyabb céljai vannak: azt akarja, hogy mozgalma – az 1860-as évek hűbéresi szövetségéhez hasonlóan – megdöntse az országot fojtogató „sogunátust”.