Még szerencse, hogy annak idején Marek Maďarič kulturális miniszter kitalálta, az állam nem védi kellőképpen nyelvét, s hírhedt törvénymódosításával ismét jogerőre emelte a nyelvi bírságokat. Még szerencse, hogy a jobboldali kormánykoalíció szlovák pártjai rettegnek hozzányúlni Ficóék nacionalista ötleteihez, s emellett belőlük is előbújik olykor a mélynemzeti, ha magyart látnak, s így a bírságok – megnyirbált formában, de – benne maradtak a nyelvtörvényben. Mert most van mire hivatkozni.
Ha nincsenek államnyelvi bírságok, akkor ugyanis szinte biztos, hogy a kisebbségi nyelvtörvény sem tartalmazhatna szankciókat. Persze könnyen lehet, hogy így sem fog – tudjuk, az előbukkanó koalíciós mélynemzeti… –, de jelenleg úgy tűnik, jó esély van rá, hogy a pénzbírságok benne maradjanak a tervezetben.
Merthogy bírságok nélkül sajnos sokat nem érne a jogkiterjesztés, ezt megmutatták az elmúlt húsz év kisebbségi törvényei. Jogok vannak, csak sokszor nincs, aki éljen velük. Lehet kétnyelvű községnévtábla, de mindenütt van? Lehetnek magyar feliratok, de hány helyen hiányoznak? Lehetnek magyar nyomtatványok, folyhat magyarul az ügyintézés, ám mi már megszoktuk a zsiadosztyokat, minek ide a kérvény és más egyéb?
A kisebbségi nyelvhasználati törvény tervezetének legnagyobb újítása a szankciók bevezetése. A kisebbségi magyarság megmaradásának legnagyobb megakasztója ugyanis számos esetben a kisebbségi magyarság. Pontosabban a nemzetrész nagy részére jellemző közöny. A bírságok mellett piti sokadrangú probléma a nyelvhasználati küszöb kérdése.
Szlovákiában – ezt be kell ismernünk – a kisebbségek megmaradásának számtalan kelléke biztosított. Van mibe kapaszkodnunk, volna mit kihasználnunk, csak sokszor mi magunk nem élünk a lehetőségekkel. Fintorgunk, milyen ronda az „ová” végződés, de vajon hányan „ovátlanították” nevüket az elmúlt 15 évben? Panaszkodunk, hogy fogy a magyar iskolás, de ki tehet róla, hogy a magyar anyanyelvű nebulók ötöde, hatoda szlovák iskolába jár? Nem Maďarič és Fico íratta be őket oda. Persze ez nem jelenti azt, hogy asszimilációnkban közvetve ne volna jó alaposan benne a szlovák államhatalom keze.
Nagy baj van ott, ahol a megmaradást ki kell kényszeríteni. Nem is lehet. A kisebbségi nyelvtörvény szankciói legalább azt biztosíthatják, hogy jogaink egy részét valóban ki is használhassuk. Hogy beleütközhessünk egy-egy magyar nyelven írt költségvetésbe, magyar nyelvű honlapba, formanyomtatványba, hogy a szlovák mellett magyar utcanévtáblák is mindenütt legyenek. S ezáltal tudatosítsuk, ez a természetes. Ha pedig ez megvan, talán az is természetes lesz, hogy kihasználjuk a lehetőséget. Ha már egyszer lusták vagyunk magyarul kérni, talán egyszerűbb lesz anyanyelvünkön elfogadni, ha magyarul kínálják. Talán.Maďaričnak pedig küldhetünk egy köszönő táviratot. „Ďakujeme – köszönjük, Maďari, a magyarok.” Ha a koalícióból nem jön időközben elő a mélynemzeti…