A jobb-közép koalíció kisebbségbe szorulna, ha most hétvégén tartanának parlamenti választásokat Szlovákiában, derül ki a Focus Ügynökség által végzett közvéleménykutatásból. Nem lehet azt mondani, hogy a Radicová-kormány zökkenőmentesen indította volna kormányzását; a koalíciós széthúzás, negatív intézkedések azonban most eredményeznek már a választói preferenciákban is érzékelhető kisebb átrendeződést. Ez azonban egy hétvégi választáson könnyen a kormány-ellenzék pozíciók felcserélődéséhez vezethetne.
Nehezen indult
Már a parlamenti választások óta arról szól a fáma, hogy kis a pártokból összeverődött a szlovák kormánykoalíció meglehetősen ingatag talapzaton nyugszik, s vele szemben egy a lakosság támogatásának relatív többségét maga mögött tudó nagy párt képviselői ülnek az ellenzéki sorokban – nem említve a legkisebb frakcióval rendelkező SNS-t mely egy politikai fordulat esetén továbbra is kész lenne a korábbi társsal való együttműködésre.
A legnagyobb jóindulattal sem lehet zökkenőmentesnek nevezni a Radicová-kormány eddigi, bő féléves tevékenységét. Kezdődött a kormányalakítással, ugyanis Ivan Gasparovic semmiképpen sem szerette volna, ha nem pártfogoltja/pártfogója, Robert Fico alakít kormányt, ezért kihasználta a jogi lehetőséget, hogy a legtöbb parlamenti mandátummal rendelkező párt vezére megtalálja a parlamenti többség kialakításához és a kormányzáshoz szükséges partnereket. Mivel korábban több párt, köztük a KDH és a Híd-Most is, olyan kijelentéseket tett, hogy adott esetben nem zárkózik el a Smerrel való együttműködéstől sem. Mindezek tudatában, ha nem is sikerült Ficonak meggyőznie őket, meglehetősen kérdéses, hogy vajon meddig lehet egy táborban tartani a másik irányba is kacsintgató platformokat, képviselőket is soraik közt tudó „jobbközép” pártokat.
További nehézséget és problémát jelentett a már szintén sokat emlegetett töredezettség, vagyis, hogy a kormánykoalíció elviekben négy gyakorlatilag hat pártból áll össze. Az SDKÚ-DS, a Szabadság és Szolidaritás (SaS), a Kereszténydemokrata Unió (KDH) és a Híd-Most mellett ugyanis nem szabad – és a parlamenti viták és átszavazások következtében nem is tudjuk – elfelejteni, hogy az SaS soraiban ott ülnek az Igor Matovic vezette Egyszerű Emberek, a Híd-Most frakciójában pedig a Polgári Konzervartívok (OKS). Mindez pedig köszönhető annak, hogy a választási rendszer preferenciális jellegéből adódóan a szlovák választók felszavazták őket a listán. Az említett két politikai entitás pedig intenzíven igyekszik magára vonni a figyelmet, s úgymond folyamatosan kampányol, s erősíti önmagát a választók körében (Erre vonatkozó adatot nem közöl a Focus Ügynökség, azonban érdekes lenne, megnézni, hogy önállóan, a többi párthoz viszonyítva hogyan állnak az Egyszerű Emberek és az OKS).
Nehezebben folytatódott
A kormány felállása utáni következő feladat a kormányprogram megalkotása volt, amin szintén hosszú ideig ült a kabinet, mire sikerült egy olyan tervvel előállni, melyet a szlovák választók nem minden fenntartás nélkül tudtak csak befogadni. A program nem hozott radikális változtatásokat, leegyszerűsítve csak megszorításoknak is lehet nevezni, s mutatja az első intézkedéscsomag jellegét az is, hogy maga a kormány is a Fico-éra meggondolatlan gazdaságpolitikájára igyekszik áthárítani a változtatások szükségességének felelősségét. A kormány politikája ezzel nyilvánvalóan a várható népszerűség-csökkenés mértékét próbálja mérsékelni: a többi körülmény és a felmérések tükrében úgy látszik kevés eredménnyel. Mindezen intézkedéscsomag bejelentése nem sok jóval kecsegtetett a kormányoldal pártjai számára a közelgő önkormányzati választásokon.
Tovább csorbult a koalíció tekintélye az őszi vereséggel, amikor is a helyhatóságokban sok fontos pozíciót veszítettek el – köztük Pozsonyt is – és újra felsejlett a koalíció ingatag egységének rémképe. Lehet ugyan a helyi politika sajátosságaival magyarázni a kialakuló furcsa választási szövetségeket, sok esetben okolható azonban a töredezett pártrendszer, az instabil kormány és a határozatlan pártvezetés a pozícióvesztésért. A kormány népszerűségének visszaesésével párhuzamosan a Smernek sikerült megtartania szavazóit, s ez a tábor a helyhatósági választásokon sikerre vitte Robert Fico helyi erőit.
Csak erősítette ezt a tendenciát a főügyészválasztás meglehetősen rapszódikus, olykor már szappanoperába illő története. A koalíció pártjai ezúttal sem voltak képesek egy irányba húzni a szekeret és nem tudtak közös jelöltet állítani a főügyészi pozícióba. Mindez majdhogynem az ellenzék által támogatott, az előző ciklusban is hivatalban lévő, a Malina Hedvig ügyével fémjelzett, Dobroslav Trnka újbóli kinevezéséhez vezetett. Csak egy meglehetősen agresszív politikai lépés eredményeképpen sikerült valamiféle megcsinált határozottságot felmutatni az ügyben. A koalíciós pártok a házszabály megváltoztatásával, s a titkos szavazás eltörlésével próbálják erősíteni a frakciófegyelmet, hiszen a főügyészválasztás előző fordulójában már szinte követhetetlen volt, hogy ki hova szavazott, s a politikusok, pártvezérek kínos magyarázkodásra kényszerültek.
A kettős állampolgárság körüli polémia és az Egyszerű Emberek újabb akciója az Igor Matovic-féle módosító indítvánnyal pedig ismét a szakadás szélére küldte a koalíció. Ennek történetét korábbi cikkünkben már elemeztük. Itt részletesen is olvashat a koalíció szakítópróbáiról is.
Hova vezetett mindez?
A Focus-ügynökség a következő kérdésre kereste a választ közvéleménykutatásában: „Kire szavazna, ha most lennének a választások?” Az eredmény pedig azt mutatja, hogy lassan beérik az a probléma, mely már a kormányalakítás óta környékezi a koalíciót. A népszerűtlen intézkedések, a határozatlan, sokszor ügyetlen fellépés, az egység hiánya mára kézzel fogható, százalékokban mérhető népszerűségvesztéshez vezetett. A felmérés szerint a Smer-SD nyerte volna a választásokat, 43,2 százalékkal, a második helyen az SDKÚ-DS végzett volna 15,2 %-kal, a harmadikon a KDH 10,2 %-kal. Az SaS-ra 9,1 százalék szavazott volna, a Most-Hídra 6 százalék, az SNS-re 5,4 százalék. A parlamenten pedig még mindig kívül maradna a 4,6 százalékos támogatottságot elért MKP.
Összevetve a júniusi választási eredményekkel, megfigyelhető, hogy a Smer érdemben nem növelte támogatottságát, inkább bázisát stabilizálta, s az SNS 0,3%-os növekedése is hibahatáron belülinek tekinthető. A kormánypártok esetében azonban már más a helyzet. Míg az SDKÚ eddig veszteségek nélkül került ki az elmúlt hónapok viszontagságaiból, mind az SaS, mind a Híd-Most veszített népszerűségéből, a KDH támogatottsága viszont némi növekedést mutat. Az elért eredmények alapján a jobb-közép koalíció kisebbségbe szorulna, a Smer-SD és az SNS együtt 82 (73+9) mandátummal bírna. Mindebből messzemenő következtetést nem lehet levonni, a koalíciónak azonban érdemes odafigyelni a műveletek összehangolására, nehogy véletlenül a parlamentben is megszűnjön a többség, ne adj’ Isten egy frakció, vagy platform kiválásával.