Ingatag kormánykoalíció
A hétfői koalíciós tárgyalásokon a Szabadság és Szolidaritás frakciójában ülő Egyszerű Emberek négy képviselője támogatásáról biztosította Iveta Radicová kormányfőt, aki ezáltal maga mögött tudva a parlamenti többséget pozitívan nyilatkozott a kormányprogram elkövetkező vitája kapcsán. Négypárti koalícióról szokás beszélni, azonban (ahogy azt Anna Belusovová is megjegyezte a vitában) az Egyszerű Emberek máris elindult az önállósodás útján, s látszik hogy külön politikai tényezőként kell velük számolni. Rajtuk kívül még meg kell említeni, hogy a Most-Híd frakciójában pedig ott ülnek az OKS képviselői, akikkel együtt a „négypárti” koalíció rögtön hattagúvá bővül.
Ilyen körülmények között nem lesz egyszerű négy évet végigkormányozni, hiszen elegendő csupán az Egyszerű Emberek egyet nem értése, s rögtön patthelyzet alakulhat ki kormány és ellenzék között. Ezek a nehézségek a kormányprogram elkészítésekor már előjöttek. Nehéz hatféle irányvonalat egy közös mederbe terelni. Ebből következik, hogy a kormányprogram nem teljesíthetett minden kampányban elhangzott ígéretet – ezt természetesen rögtön megjegyezte az ellenzék – valamint nem elégíthette ki maradéktalanul a koalíciós tagok minden igényét. Ezeknek a körülményeknek köszönhető a program körüli elégedetlenség mind a koalíció egyes tagjai felől, mind az ellenzékből, mind a parlamenten kívülről.
Iveta Radicová megnyitotta a vitát
A kormányfő a program előterjesztésével indította meg a vitát, melyet kedden a szakbizottságokban tárgyaltak, majd szerdán került az a plenáris ülés elé. A felelősséget rögtön igyekezett levenni saját kormánya válláról, s lefestette azokat a siralmas állapotokat, amit a Fico-kormány hagyott maga után. Ez egyáltalán nem idegen, mondhatni közhelyszerű a kormányváltások alkalmával. Nagy a munkanélküliség, a költségvetési hiány, az államadósság. Radicová megemlítette, hogy a jelen gazdasági állapotok kialakulásában Fico felelőtlen politikája mellett a gazdasági válság is szerepet játszott. Emellett azonban elharapózott a korrupció, és a szlovák igazságszolgáltatás is mélyponton van, melyért csakis az előző kormány tehető felelőssé. Ezen problémák orvoslására vázolta a következő négy év prioritásait, melyek a jó életminőség kialakítása érdekében születtek meg:
Hogyan?
A célkitűzéseket azonban csak szigorú költségvetési politika mellett a közkiadások féken tartásával lehet csak kivitelezni – tette hozzá a kormányfő. Itt megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság előrejelzése szerint a költségvetési hiány a tervezett 5,5%-ról 7,4%-ra emelkedhet 2010-ben, illetve az államadósság éves GDP-hez viszonyított aránya a tavalyi 35%-ról 44% fölé emelkedhet. Ezzel kapcsolatban a beszéd elején már a Fico-kormányra hárította a felelősséget a kormányfő, s nem érezte tisztjének erről részletesebben nyilatkozni, inkább a további célkitűzésekről beszélt.
A korrupció elleni harc a Radicová-kormány központi feladata lesz. Hozzá kell tenni, hogy ezen a területen is sürgős cselekvésre van szükség, hiszen a Transparency International korrupciós besorolása szerint Szlovákia hét pozíciót veszített a Fico-kormány idején, s 56 ponton áll. Az elszámoltatásokba azonban már belekezdtek, s feljelentéseket tettek az államot megrövidítő szerződések ügyében. Nem lesznek elnézőek a politikusokkal szemben, hiszen a társadalom előtt kell példát statuálni. Ennek érdekében a nyilvánosság kiemelt fontosságot élvez majd– mondta a kormányfő.
Szociális téren liberalizálják a munkajogot, valamint a gyermekgondozási szabadsághoz kötődő törvényeket. Bevezetik a minimális nyugdíjat, melynek mértéke akkora lesz, hogy a nyugdíjas ne legyen jogosult a szociális segélyre is. Mindezek a szociális biztonság megteremtésére irányulnak. Az elgondolások mutatják, hogy a szociális és munkaügyi tárcát az ultraliberális SaS kapta, felelőse Józef Mihál. Tény azonban, hogy a Fico-kormány által foganatosított nagy államra törekvő intézkedések után valóban fel lehet szabadítani ezeket a területeket.
Ugyanezen irányvonalat igyekeznek követni a gazdaságpolitika terén, melyben szintén piacliberalizáció a cél. Ezzel a régóta várt vállalkozóbarát környezet kialakítása valósulhat meg, aminek érdekében módosítják az üzletláncokról, valamint a stratégiai vállalatokról szóló törvényt. Az autópálya építést folytatják, azonban azt Szlovákia tényleges pénzügyi lehetőségeihez igazítják, a felelős költekezést szem előtt tartva.
Fontos célkitűzés a tudás alapú társadalom megteremtése, mely oktatáspolitikai reformokat igényelnek. Tankönyvforgalmat is liberalizálják, aminek köszönhetően megszűnik az állami monopólium. Fontos az oktatás színvonalának növelése, melynek egyik lehetséges módszere a tanári hivatás megbecsülésének javítása, amit a pedagógusi életpályán való előmenetel megkönnyítésével igyekeznek majd elérni. Az oktatás minőségét pedig új módszerekkel fogják mérni. A felsőoktatásban középtávon igyekeznek eredményt elérni, s ennek érdekében a szakcsoportok támogatásában is teljesítmény lesz a döntő tényező.
A prioritások utolsó pontjaként az egészségügyben foganatosítandó intézkedéseket taglalta Radicová. Összefoglalóan a pénzügyi pazarlás visszaszorításával és ésszerű költekezéssel lehet jellemezni a program ezen szakaszát (is). Meg kívánják határozni, hogy mi tartozzon a kötelező biztosítás fejében járó alapellátásba, a szegényebb rétegeknek készpénzfizetési határértéket szabnak meg. Emellett a várólisták és a protekció felszámolását tűzi ki célul a kormány. Ezek jól hangzó kijelentések, azonban gyakorlati megvalósításuk mindenestre kérdéses.
Reakciók
A kormányfő bevezető beszéde után a szakbizottságokban folytatódott a kormányprogram vitája. Itt a koalíció ingatag többsége máris megméretett, ugyanis a kisebbségi bizottságban a képviselők jelenléte miatt nem tudtak érvényes döntést hozni. A pártok már ekkor is ütköztették nézeteiket, s az ellenzék hangoztatta fenntartásait, az igazi összeütközés a szerdai napon a plenáris ülésre várt.
A kormánypárti politikusok a Fico-kormány által rájuk hagyott üres államkasszára, a romló gazdasági mutatókra, növekvő korrupcióra helyezték a hangsúlyt. Ezzel szemben pozitív és várakozásokkal teli jövőképet igyekeztek felvázolni, melynek. letéteményese a vitatott kormányprogram. A házelnök Richard Sulík szavait idézve „A sötétség korszaka véget ért”.
Az ellenzéki képviselők Robert Fico vezetésével cáfolták az üres államkasszára vonatkozó kormánypárti felszólalásokat, s az előző ciklus eredményeit hangoztatták. A kormányprogramot pedig kemény kritikával illették, mivel kevés konkrétummal szolgál. Megvalósítása is kétséges, hiszen olyan lépéseket határozott el a kormány, melyek további terheket rónak a költségvetésre, így pedig nehezen lehet a szigorú költségvetési politikát eredményre vinni. Az új kormány alapgondolatával a széleskörű liberalizációval sem értenek egyet az előző kormány képviselői. Robert Fico felszólította Iveta Radicová kormányfőt, hogy ismerje be a fontos állami vállalatok, mint a repülőtér vagy a Cargo vasúti teherszállítás privatizálására, a deregulációra, liberalizációra és a szociális standard csökkentésére tett törekvéseit.
A parlamenti vitát színezte – bár színvonalát nem emelte – Anna Belusovová felszólalása a Nemzeti Párt részéről. A politikus asszony a kormányprogramot populista fogalmazásgyakorlásnak tartja, s úgy véli a kormánykoalíció csalással került hatalomra, mivel választási ígéreteiket, melyek véleménye szerint betarthatatlan vállalásokat tartalmazott, nem tükrözi a kormányprogram. A koalíció tagjait szavazógépekként jellemezte, akik a programot „még csak nem is olvasták, csak emelgetni fogják a kezecskéiket”. Az Egyszerű Emberek képviselőit tisztességtelen politikai spekulánsoknak nevezte, a Most-Híd és az OKS pártokat pedig szlovákellenes, és nemzetellenes érdekek képviseletével vádolta.
A parlamenti vitából ugyan kimaradt az MKP, azonban a vita előtti napon kétórás sajtótájékoztatón adott hangot kifogásainak. A párt úgy vélekedett a programról, hogy vannak benne pozitív gondolatok, azonban a konkrét vállalásokat illetően meglehetősen foghíjas. Hiányolják, hogy a magyar kisebbség érdekvédelmét továbbra sem merik felvállalni, ami nagyon jól megmutatkozik a nemzeti szimbólumokról szóló törvény, vagy az állampolgársági törvény kapcsán. A nyelvtörvény esetében is csupán a 2006 előtti állapotok visszaállítása lehet célkitűzés.
Összességében
Elmondható az, hogy a várakozásoknak megfelelően alakult a vita. A kormánytöbbség instabilitása már most megmutatkozott, a Smer és az SNS pedig rendkívül kemény ellenzéknek bizonyul. A politikai instabilitás mellett a gazdasági nehézségek is fokozzák a problémát, melynek megoldására nem kaptunk választ a beterjesztett kormányprogramból. Embert próbáló politikai harcok következnek a kitűzött célok megvalósítása érdekében. Fennáll a veszély, hogy egy sikertelen intézkedés megbontja a kormánykoalíció egységét, mely politikai válsághoz vezethet.