Értelmezési vita bontakozott ki a napokban a NATO és Oroszország között az atlanti szövetség által fokozatosan megteremtett európai rakétavédelem ügyében azzal kapcsolatban, hogy valójában milyen fenyegetés kivédésére szolgál a nyugati rakétavédelmi rendszer, miután Iránnal keretmegállapodás született a perzsa állam atomprogramjának békés célokra történő korlátozásáról.
Oana Lungescu, az atlanti szövetség szóvivője – mint azt a NATO hétfőn közölte – közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt nyilatkozatot adott egy orosz tömegtájékoztatási eszköznek, és abban Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nevében üdvözölte a lausanne-i keretmegállapodást, amely egyfelől az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország, másfelől Irán között született az iráni urándúsítási program korlátozásáról és az iráni atomprogram nemzetközi ellenőrzés alá helyezéséről, illetve e megállapodás megvalósításával összhangban az Iránnal szemben alkalmazott szankciók feloldásáról.
Lungescu az orosz újságíró kérdésére utalt ugyanakkor arra, hogy továbbra is növekszik a NATO-országok fenyegetettsége a ballisztikus rakéták elterjedése miatt.
„Harmincnál is több azon országok száma, amelyek rendelkeznek ballisztikus rakétatechnológiával, vagy éppen azon vannak, hogy ilyen technológiára szert tegyenek. A(z Iránnal kötött) keretmegállapodás e tényen nem változtat. A NATO rakétavédelmi rendszerének az a célja, hogy – miként elnevezése is jelzi – védelmezze az európai NATO-szövetségeseket az euroatlanti térségen kívülről érkező rakétafenyegetéssel szemben. A NATO rakétavédelme nem irányul Oroszország ellen” – áll Oana Lungescu sajtónyilatkozatában, amelyre a NATO hétfőn külön közleményben tartotta szükségesnek, hogy visszatérjen.
Ennek az volt az oka, hogy az orosz médiában – konkrétan a Russia Today által ismertetett beszámolóban – a szóvivői nyilatkozatból kimaradt az idézett utolsó mondat, valamint a több mint harminc országra való utalás. A NATO-szóvivő szavait úgy tálalták, mintha Lungescu pusztán azt mondta volna, hogy a NATO az Iránnal kötött megállapodás ellenére is ragaszkodik a rakétavédelemhez, vagyis mintegy kibújt a szög a zsákból, a rakétavédelemre nem is az eddig hangoztatott cél, az iráni veszély kivédése érdekében van szükség.
Az orosz média által adott félreértelmezés nyomán Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes – volt orosz NATO-nagykövet – rögvest úgy nyilatkozott, hogy a NATO rakétavédelmi tervei valójában sohasem Teherán ellen irányultak. Orosz hivatalos személyek, köztük Rogozin, korábban is többször nevezték „tündérmesének” az Iránra történő hivatkozást.
Az orosz „félreértelmezési hadviselés” keretében tehát a NATO-szóvivő érveléséből elsikkadt, hogy mintegy harminc ország esetében lehet szó ballisztikus rakétatechnológiáról, valamint átsiklottak afölött, hogy Iránnal sem a rakétatechnológiáról, hanem az urándúsítás visszafogásáról szól a keretmegállapodás. Így lehet eljutni ahhoz az állításhoz, amit pedig Lungescu kifejezetten cáfolt, hogy a rakétavédelem valójában Oroszország ellen irányul.
Katonai szakértők egybehangzó értékelése szerint a NATO tervezett rakétapajzsa a teljes kiépítettség esetén is nagyságrendekkel elmaradna attól, hogy nukleáris konfliktus esetén képes legyen „lefogni” a hatalmas összkapacitású orosz rakétaarzenált.
Alexander Vershbow, a NATO főtitkárhelyettese Twitter-üzenetben szögezte le hétfőn: a NATO rakétavédelme egyfelől olyan, valós fenyegetés kivédésére szolgál, amelyet nem érint az Iránnal kötött nukleáris megállapodás, másfelől az atlanti szövetség rakétavédelmi programja „nem befolyásolja a stratégiai stabilitást”.
„Rogozin tudja ezt” – üzent Vershbow a Twitteren.