A gázmegállapodások átláthatóságának kérdésében a konzervatívok, a keleti partnerség megújításában viszont a bátrabban haladók közé tartozik Magyarország, amely az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbításának kérdésében is kész a többséggel tartani. Ezeket az álláspontokat képviseli majd előreláthatóan a magyar miniszterelnök a csütörtökön kezdődő EU-csúcson.
Az Európai Bizottság energia uniós javaslata, az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbítása, a keleti partnerség reformjával kapcsolatos prioritások, Líbia és gazdasági kérdések (azokon belül is az európai szemeszter és a transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség – TTIP) lesznek az EU állam- és kormányfők csütörtöki és pénteki brüsszeli összejövetelének hivatalos témái.
A legnagyobb érdeklődés mégis alighanem egy olyan témát övez, ami nincs is a napirenden, a görög sztorit. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke ugyanis Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök kérésére helyet szándékozik szorítani a másfél napos összejövetel margóján a görög kérdés politikai szintű megvitatásának is. Bár nem egészen világos, hogy milyen formátumban vitatják majd meg az egyre szorítóbb görög ügyet, minden jel szerint nem egy Eurócsúcs keretében, hanem szűkebb körben Ciprasz, Angela Merkel német kancellár, Francois Hollande francia köztársasági elnök, Donald Tusk EiT-elnök, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök és Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnökének részvételével.
Mivel pénteken két fontos fizetési határidő is lejár, diplomaták várakozása szerint a görög likviditási probléma megvitatása és kezelése lehet a legsürgetőbb kérdés.
Az Európai Tanács ülése azonban a görög ügyön túl is tartogat lényeges kérdéseket, amelyeknél egytől-egyig erős a magyar érdekeltség. A vezetőknek a csúcstalálkozón kell reagálniuk az Európai Bizottság közelmúltbeli energia uniós stratégiájára és megadni a szükséges iránymutatásokat a konkrét jogszabályi javaslatok kidolgozásához. Emellett a keleti partnerség megújítására hivatott májusi rigai csúcs prioritásait is meg kell határozniuk. Végül pedig van egy határozott törekvés arra, hogy az Oroszország ellen bevezetett gazdasági szankciók meghosszabbításának kérdésében is valamiképpen állást foglaljanak.
Az energia uniós dimenzió
Az állam- és kormányfők előreláthatóan az Energia Unióról szóló bizottsági stratégiának mind az öt dimenziójára rábólintanak, legyen szó az energiabiztonságról, az energiahatékonyságról, vagy a gazdaság szénmentesítésétől, azaz a stratégia klímapolitikai pilléréről. Ha van ellentmondásos kérdés, akkor az a tagállamok és üzleti vállalkozásaik harmadik országokkal tárgyalandó energia (alapvetően gáz) szállítási megállapodásainak jelenleginél nagyobb átláthatóságát övezi. Az Európai Tanács elnöke a 28 tagállami vezető jóváhagyását kívánja megszerezni annak az elvnek a zárónyilatkozatban való rögzítéséhez, miszerint nem csak a tagállamoknak, hanem magáncégeiknek is biztosítaniuk kell minden egyes jövőben tárgyalandó gázszállítási szerződésnek az uniós jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét.
EU-források ezzel kapcsolatban emlékeztetnek rá, hogy összesen 340 kormányközi vagy kereskedelmi megállapodást írtak alá az idők folyamán az EU tagállamai külső szállítókkal. Ebből 300 szerződés gázszállításról szól. Közülük százat 10 vagy 20 évre, 120-at pedig 25 évre kötöttek, és legalább hetven a következő öt éven belül jár le. Ami azt jelenti, hogy átlagban évente 14 új gázszerződés kerülhet megújításra.
Tusk azt szeretné kimondatni a tagállamok vezetőivel, hogy az Európai Bizottság ezentúl előzetes normakontrollt végezhessen valamennyi ilyen energiaszerződés esetében, függetlenül attól, hogy kormányközi vagy cégközi megállapodásokról van szó. A nem kimondott, de nyilvánvaló cél annak biztosítása, hogy a közép- és kelet-európai gázpiacon monopolista helyzetben lévő Gazprom ne szuszakolhasson bele a szerződésekbe olyan záradékokat, amelyek ellentétesek az EU belső energiapiaci szabályaival.
„Ezek a szerződések nem tartalmazhatnak olyan záradékokat, amelyek lehetetlenné teszik a tényleges belső energia piac létrehozását. Nem kerülhetnének be például a megállapodásokba olyan rendelkezések, amelyek megtiltják a vásárló számára a földgáz viszonteladását” – közölte szerdán egy nevének mellőzését kérő EU-forrás. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az előzetes normakontrollra lehetőséget adó hasonló rendelkezések már léteznek az uránium-vásárlás esetében, ahogy azt néhány napja a paksi ügyben elfoglalt álláspont is illusztrálta.
A korábbi lengyel miniszterelnök hozzá közel álló források szerint „eddig még nem hallott egyetlen ésszerű érvet” sem, ami a gázszerződések ex ante bizottsági normakontrollja ellen szólna.
Úgy tudjuk, hogy Magyarország, Csehország és Szlovákia, és még legalább hét másik tagállam társaságában azonban első körben csak a kormányközi gázmegállapodásokra korlátozná az átláthatóság ilyen formában történő növelését. A kétkedők nincsenek meggyőződve arról, hogy a kereskedelmi üzletek ebbe a körbe való bevonásának nem lennének hátulütői, és végső soron nem a szándékolttól eltérő hatást váltanának ki, azaz ahelyett, hogy javítanák, inkább gyengítenék az energiabiztonságot. Az aggodalom egyik fő tárgya, hogy az Energia Unió nehogy az energia árának a növekedéséhez vezessen, tovább gyarapítva ezzel az EU USA-val és másokkal szemben fennálló versenyhátrányát.
„Olyasmit szeretnénk megelőlegezni (a vezetők zárónyilatkozatában), amiről tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy miről szól” – jegyezte meg egy tagállami forrás. Mások élnek a gyanúperrel, hogy végül szövegezési, nyelvészkedési zsonglőrködéssel lehetnek majd úrrá a nehézségen, meghagyva az Európai Bizottság majdani javaslatának a tartalmi kételyek kezelését.
Megemlítendő, hogy a Bizottság február végi közleményében ennél valamivel továbbment, amikor kilátásba helyezte, javasolni fogja, hogy a jelenlegi önkéntes rendszer helyett a tagállamok (és amennyiben az EU energiaellátása a tét cégszinten is) a jövőben kötelezően bevonják a testületet a harmadik országokkal folytatandó gáztárgyalásokba, továbbá hozzák nyilvánosságra a szerződések néhány lényeges paraméterét (transzparencia).
A magyar kormányfő azonban még a közlemény megjelenése előtt egy interjúban jelezte, hogy számára minden olyan megoldás elfogadhatatlan lenne, ami az ország szuverenitását korlátozná. Kormányzati források arra hívják fel a figyelmet, hogy Orbán figyelmeztetése a meglévő bizottsági hatáskörök kiterjesztésére vonatkozott. Mivel a testület jogilag kötelező bevonása a tárgyalásokba hatásköri növekedést jelentene, ezért vélelmezhető, hogy ezt ellenezné a magyar kormány. Ezzel szemben a szerződések előzetes normakontrollját – amelynek célja az uniós szabályok betartásának szavatolása – nehéz lenne a hatáskör bővítésének tekinteni, illetve megkérdőjelezni a Bizottságnak ehhez való jogát.
Magyar előrenyomulás a keleti partnerségnél
Miközben az energiaszerződések transzparenciájának kérdésében tehát nem igazán változáspárti a magyar álláspont, addig a keleti partnerség megújításának kérdésében a gyorsabban haladók közé tartozik. Szijjártó Péter a külügyi tanács hétfői ülését követően közölte újságírókkal, hogy a kormány a jelenlegi elképzeléseknél „ambiciózusabb, bátrabb és hitelesebb kezdeményezéseket” szeretne látni a keleti partnerség májusban esedékes reformját illetően. Példaként említette a vízumliberalizáció kérdését, amit szerinte Moldova mintájára Ukrajnával és Grúziával, a két másik legelőrébb tartó keleti partnerrel is fel kellene gyorsítani.
Az orosz szankciók meghosszabbításának kérdése
Biztosnak tűnik, hogy az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbításának kérdésében nem fog tengelyt akasztani az európai partnerekkel Magyarország. Mindenekelőtt, a minszki békemegállapodás végrehajtásának ebben a korai fázisában sem a szektorális korlátozó intézkedések mélyítése és kiterjesztése, sem pedig azok enyhítése vagy megszüntetése sincs napirenden. Az egyetlen kérdés, amiről a csúcstalálkozó politikai döntést hozhat, vagy erre vonatkozóan markáns jelzést küldhet, az a július végén lejáró gazdasági szankciók meghosszabbítása.
Donald Tusk a minszki megállapodás két európai konstruktőrével, Angela Merkellel és Francois Hollande-dal egyeztetett javaslatot készül tenni a csütörtök esti vacsorán, amelyen ezt a kérdést is megvitatják. Tusk határozott elképzelése, hogy a szankció-hosszabbítás kérdését szorosan összekapcsolják a minszki megállapodás maradéktalan végrehajtásával. Praktikusan ez annyit jelent, hogy a minszki végrehajtási menetrend év végi lejárta előtt semmiképpen nem oldhatják fel a korlátozó intézkedéseket, hanem csak azt követően, hogy a béketervben foglalt utolsó pont is teljesült. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Moszkvát csak azután mentesítenék a gazdasági szankciók alól, ha az ukrán katonák átvették az Oroszországgal közös határ ellenőrzését.
Az Európai Tanács elnöke szerint ez a feltételesség arra ösztönözné az oroszokat, hogy végrehajtsák Minszkben vállalt ígéreteiket. Ráadásul minél később hoznák meg a döntést a hosszabbítás ügyében, annál nagyobb lenne az esélye annak, hogy Vlagyimir Putyin éket ver a tagállamok közé. A hosszabbítás kérdésének eldöntését túl korainak tartó tagállamok, köztük Ausztria, Olaszország, Spanyolország és mások ugyanakkor kontraproduktívnak és Moszkva felé rossz üzenetnek tartanák, ha Minszk végrehajtása közben hosszabbítanák meg a gazdasági szankciókat. Egyesek arra a szempontra is felhívják a figyelmet, hogy Minszk nem csak Moszkvára szab teendőket, hanem Kijevre is. De vajon a kijevi vezetés kész és képes lesz-e időre teljesíteni a kötelezettségvállalásait?
Ami a lényeg: ha Minszk végrehajtása a viszonyítási pont, akkor adottnak tekinthető a szankciók hat hónappal történő „technikai” meghosszabbítása. Szijjártó Péter külügyminiszter a BruxInfónak hétfőn lényegében megerősítette, hogy Magyarország számára elfogadható lenne a szankciók időtartamának a minszki megállapodás teljes és maradéktalan végrehajtásához való hozzákötése. Tehát a kormányfő ahogy eddig, ezúttal is úgy jön majd ki a tárgyalóteremből, hogy nem kezdi ki a szankciók kérdésében az EU egységét.
Diplomaták szerint az az igazi kihívás, hogy egy ilyen árukapcsolást hogyan plántálják át politikai és jogi szövegbe és eljárásokba. Hiszen az állam- és kormányfők csak stratégiai döntést hozhatnak, a jogi formába öntés már a minisztereikre és a nagyköveteikre vár. Így még megválaszolásra vár az a kérdés, hogy márciusban, vagy esetleg júniusban hozzák-e meg a jogi döntést a szankciók meghosszabbításáról.