A bekerülési költségnél alacsonyabb hatósági energiaárak kivezetését tűzi ki többek között céljául, nagyobb átláthatóságot kíván teremteni az EU-tagállamok és cégeik harmadik országokkal kitárgyalt energiamegállapodásaiban és a cseppfolyósított gáznak is külön stratégiát szentel az Európai Bizottság Energia Unióról szóló stratégiája. Maros Sefcovic, a projektért felelős alelnök bízik abban, hogy a magyar kormányfőt is meg tudják majd győzni a kezdeményezés előnyeiről.
„A legambiciózusabb energiaprojekt az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása óta” – ezekkel a szavakkal konferálta fel Maros Sefcovic, bizottsági alelnök az Energia Unióról szóló stratégiát, amit szerda délelőtti ülésén hagyott jóvá a biztosi testület. Sefcovic szerint a most bejelentett stratégia – amit a következő években számos jogszabályi javaslat követ majd – elsősorban átfogó, „hollisztikus” megközelítésében különbözik a korábbi energia- és klímapolitikai kezdeményezésektől.
„Ez az első próbálkozás az energia és klíma téma valamennyi aspektusának a kezelésére” – fogalmazott a Bizottság Energia Unióért felelős alelnöke, aki külön is kihangsúlyozta, hogy a stratégia nem változtat az energiapolitika EU-szerződésben rögzített status quo-ján, ami az EU és a tagállamok között „megosztott hatáskörbe” utalta ezt a politikát. „Az Energia Unió nem fog változtatni a megosztott hatáskörökön” – szögezte le Miguel Arias Canete, az EU energia- és klímaügyi biztosa is.
A dokumentum szerzői külön is aláhúzzák, hogy néhány kivétellel alapvetően a már meglévő jogi keretek jobb érvényesítésén keresztül tartják indokoltnak az Energia Unió útjának egyengetését, aminek ugyanakkor nincs végpontja. A csomag központi eleme az energia belső piacának létrehozása is, amire eredetileg 2014 vége volt a határidő, ám a stratégia most már meg sem kísérli egy új időpont megjelölését. Ettől függetlenül Sefcovic jelezte, hogy a jelenlegi Bizottság mandátumának végére, 2019 környékén kellene szárba szöknie számos most vázolt elképzelésnek.
A stratégia egyszerre képviseli a folytonosságot és az újítást is. Fő elemei az energia szolidaritás (alapjában véve a tagállamok egymás iránt érzett felelőssége és energiarendszereik kölcsönös előnyöket nyújtó összekapcsolása); „ötödik szabadságjogként” az energia határokon átnyúló szabad áramlásának biztosítása; az energiahatékonyság önálló energiaforrásként való kezelése és a karbonszegény társadalom megteremtése.
Az energia uniós stratégia egyik hangsúlyos eleme az EU és tagállamai tárgyalási pozícióinak erősítése az energiaforrásnak számító harmadik országokkal (elsősorban Oroszországgal) szemben. A Bizottság egy a kormányok által három éve már elutált javaslat felújításával azért kardoskodik, hogy az energia tárgyú kormányközi megállapodásokról a tagállamok már a korai szakaszban tájékoztatást nyújtsanak Brüsszelnek, hogy az még idejében fel tudja hívni a figyelmüket olyan rendelkezésekre, amely ellentétesek lehetnek az uniós energiabiztonság vagy belső energiapiac szabályaival.
„A Bizottság részvételével a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokon és egy sztenderd szerződéses záradékok felé történő elmozdulás révén hatékonyabban el lehetne kerülni a kellemetlen nyomásgyakorlást és biztosítani lehetne az európai szabályok tiszteletben tartását” – olvasható a szövegben. A Bizottság ezért felül fogja vizsgálni a kormányközi szerződésekre vonatkozó döntést és különböző opciókat kíván javasolni annak érdekében, hogy a tagállamok egy nyelven szólaljanak meg, ha harmadik országokkal ülnek le tárgyalni.
A Bizottság ugyancsak javaslatot kíván tenni (a gázellátás biztonságáról szóló rendelet felülvizsgálatának részeként) az olyan kereskedelmi gázszerződések megfelelő transzparenciájának biztosítására, amelyek kihatnak az EU energiabiztonságára, miközben ügyelnének az érzékeny üzleti információk bizalmas kezelésére.
A szöveg végleges változata visszafogottabb, mint az előző verzió, amely szerint „az ilyen üzleti szerződések legfontosabb aggregát tartalmi elemeit (ár, gázmennyiség, értékesítési feltételek) rendszeresen közzétennék, olyan átlátható etalont teremtve, ami referencia lehetne a jövőbeli tárgyalásokon”. Maros Sefcovic szerint miközben a bizalmas üzleti információkat nem teregetnék ki, a nagyobb transzparencia lévén átláthatóvá és összehasonlíthatóvá válhatnának az árak, ami gyengítené az eladók tárgyalási pozícióját az európai vevőkkel szemben. „Szilárd meggyőződésem, hogy képesek vagyunk az üzleti titkokat tiszteletben tartó módon nagyobb átláthatóságot teremteni” – szögezte le a Bizottság alelnöke.
A Bizottság korábbi terveitől eltérően még nem mondta ki az utolsó szót a közös gázvásárlás ügyében, ami eredetileg Donald Tusk korábbi lengyel miniszterelnök javaslata volt. A testület ehelyett mérlegelni fogja a közös gázvásárlás önkéntes formáját, ami az igények begyűjtésére és egybegyúrására épülő mechanizmus lenne, és eleve csak válsághelyzetben és olyan tagállamok esetében léphetne működésbe, amelyek egyetlen gázszállítótól függenek. További kitétel, hogy egy ilyen közös gázvásárlási mechanizmusnak teljesen összhangban kell állnia a WTO-előírásokkal és az EU versenyjogi szabályaival.
Maros Sefcovic kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy a három évvel ezelőttihez képest most kedvezőbb a pillanat a Bizottság nagyobb átláthatóságra irányuló elképzeléseinek tagállami támogatására. A magyar miniszterelnök egyik, az ilyen lépéseket a nemzeti szuverenitásba való beavatkozásnak nevező nyilatkozatára válaszul a bizottsági alelnök meggyőződésénak adott hangot, hogy Orbán Viktor is képes lesz meggyőzni a változtatás előnyeiről.
Brüsszel célja egy közös válságkezelés létrehozása, ennek keretében megelőző és vészhelyzetekre vonatkozó intézkedéseket készül javasolni regionális és uniós szinten egyaránt. Meggyőződése ugyanis, hogy főleg válsághelyzetekben meg kell erősíteni a tagállamok közötti szolidaritást.
Változáson ment át az energia uniós dokumentumnak az árszabályozással foglalkozó része is. A biztosi testület elé bevitt szövegtervezetben még az szerepelt, hogy „a Bizottság a bekerülési költségek 2016-ban való kivezetésére törekszik majd a versenyjogi és a gazdasági kormányzási kereteken keresztül, azok igénybevételével. Ehhez képest a végleges szövegből már kimaradt a 2016-os dátum, vagyis ez a cél felpuhult. Brüsszel arra fogja ösztönözni a tagállamokat, hogy a hatóságilag szabályozott árak kivezetésére vonatkozó ütemtervet fogadjanak el.
A szabályozott árak kivezetésével egyidőben a tagállamoknak a kiszolgáltatott fogyasztók védelmére irányuló mechanizmusra is javaslatot kellene tenniük az energia uniós dokumentum szerint. Brüsszel szerint lehetőleg a szociális rendszeren keresztül kellene megvédeni a legsebezhetőbb fogyasztókat. Ha mégis az energia piacon keresztül történne ez a kompenzáció, akkor „szolidaritási tarifával vagy a gáz- és az áramszámlából kedvezmény nyújtásával” kellene eljárni. Az ilyen kompenzációs rendszerek költségeit pedig az erre nem jogosult fogyasztóknak közösen kellene állniuk.
A Bizottság a költségek alacsony szinten tartása szempontjából fontosnak nevezi, hogy egy ilyen mechanizmus jól célzott legyen, és hogy korlátozzák az árszabályozás okozta torzulásokat (példának okáért ne növeljék tovább a tagállamokban a „tarifahiányokat”, az energiaszolgáltatók azon jogát, hogy bizonyos költségeket beépítsenek az árba).
A stratégia hangsúlyozza, hogy az Energia Unió csak úgy lehetséges, ha a piaci árak a helyes jelzéseket küldik. „Számos tagállamban a szabályozott árak még mindig korlátozzák a hatékony versenyt, ami elriasztja a befektetéseket és új piaci szereplők megjelenését” – mutat rá a Bizottság. A testület megjegyzi, hogy a szabályozott végső fogyasztói árakkal az esetek többségében a háztartásokat vagy más fogyasztókat véenek az energiaköltségek emelkedésétől. „Hosszú távon azonban az ilyen intézkedések azoknak a fogyasztóknak ártanak, akiken segíteni hivatottak” – húzza alá a dokumentum.
Az energia uniós stratégia kilátásba helyezi, hogy a Bizottság minden rendelkezésre álló eszközt meg fog ragadni és ragaszkodni fog ahhoz, hogy a tagállamok maradéktalanul végrehajtsák a harmadik belső energiapiaci csomagot, különös tekintettel a tulajdonosi szétválasztásra és a szabályozó hatóságok függetlenségére. A testület szerint bizonyos előzetes feltételeknek meg kell felelni mielőtt az EU strukturális alapjaiból energetikai beruházásokat társfinanszíroznának.
A stratégiai dokumentum síkra száll a rendszerirányítás egységesebbé válása mellett, enélkül ugyanis érvelése szereint nem lesz képes megfelelni az átalakított energiarendszer kihívásainak. Ennek érdekében a nemzeti villamos áram és gáz rendszerirányítók európai hálózatának hatásköreit kibővítenék, hogy betölthessék ezt a szerepet. Egy további elképzelés a regionális operatív központok létrehozása. Sefcovicék az európai energiaszabályozó ügynökség, az ACER hatásköreit is jelentősen kibővítenék, hogy európai regulátorként felügyelhesse a belső energia piac kialakítását.
Brüsszel emellett a villamos áram piacot is újra kívánja szabályozni, az erre vonatkozó jogszabályi javaslat körülbelül egy év múlva látna napvilágot. A gázellátás-biztonsági szabályokhoz hasonló előírásokat is bevezetnének a tervek szerint a villamos áram szektorban.
Még mindig a belső energia piacnál járva, a Bizottság az energia költségek és árak összetételének jobb átláthatóságnak szavatolását is ígéri, és ennek során megkülönböztetett figyelmet kíván szentelni a szabályozott tarifáknak, a tagállamok energiaadózási politikáinak, a közvélemény támogatásának és mindezeknek az ármechanizmusokra gyakorolt hatásának.
Az ellátásbiztonsággal összefüggő tervek közé tartozik még egy LNG-stratégia kidolgozása a cseppfolyós földgázban rejlő potenciál jobb kihasználása érdekében. A Bizottság elképzelése, hogy részben az infrastrukturális összeköttetések megteremtésével bekapcsolja Európát az LNG világpiacába. Az LNG nagyobb kereskedelme közelebb hozhatja egymáshoz a földgáz árakat a világ különböző pontjain. Az amerikai LNG-import útjában álló akadályok lebontását is fontos feladatának tekinti Brüsszel.
A dokumentum megemlíti, hogy az EU jelentős mértékben rászorul az uránium behozatalára és a kapcsolódó szolgáltatásokra azorban az országokban, ahol az atomenergia az eenrgia mérleg részét képezi. A Bizottság fontosnak tartja az ellátás diverzifikálását, és a nukleáris létesítmény-projektekra vonatkozó információszolgáltatással összefüggő előírások frissítését és megerősítését helyezte kilátásba az Euratom Szerződés 41-ik cikkével összhangban.
A stratégia az energia- és klímadiplomáciára is kitér, stratégiai energia partnerségek létrehozását jelölve meg célként olyan energiatermelő és tranzit országokkal, mint Algéria, Törökország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, a Közel-Kelet, Afrika és mások. „Amikor a feltételek megengedik, az EU mérlegelni fogja Oroszországhoz fűződő energiakapcsolatainak az átszabását a piacnyitás, a tisztességes verseny, a környezetvédelem és biztonság alapján a két fél kölcsönös előnyére” – olvasható a dokumentumban.
A stratégia nagy hangsúlyt helyez még az energiahatékonyságra, amit saját jogán energiaforrásnak nevez. Emlékeztetve arra a mondásra, hogy a legtisztább és legolcsóbb energia az, amit el sem fogyasztunk. Ennek jegyében a Bizottság Canete biztos szerint a jövőben csaknem az összes energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatát kezdeményezi majd. Ebben különösen nagy figyelmet kap majd a lakó- és a középületek energiafelhasználása, ahol szakértők szerint a legnagyobb az energiamegtakarítási potenciál az Európai Unióban. De, például a fűtés és a hűtés, mint ígéretes terület sem ússza majd meg új jogalkotás nélkül.