Az Európai Központi Bank igazgatótanácsa csütörtökön történelmet írt, amikor úgy döntött, hogy minimum 2016 szeptemberéig havonta 60 milliárd euró értékben vásárol államkötvényeket az eurózóna tagállamaitól. Az EKB deflációs veszély visszaszorítását és a gazdaság élénkítését célzó mennyiségi lazításának mértéke minden előzetes várakozást felülmúlt, de a kritikusok szerint nem mentes minden kockázattól.
Márciustól egészen 2016 szeptemberéig (és ha a szükség úgy kívánná, még tovább) havonta 60 milliárd eurót fog költeni az Európai Központi Bank a nemzeti jegybankokon keresztül államkötvények vásárlására – jelentette be csütörtökön az EKB igazgatótanácsának ülését követően Mario Draghi, az eurózóna központi bankjának elnöke.
A döntés senkit nem lepett meg, a mennyiségi lazítás (a kötvényvásárlás) mértéke már annál inkább, felülmúlt minden előzetes várakozást. Ha a program 2016 szeptemberéig kitart, az EKB összesen 1100 milliárd eurót pumpálhet bele az egységes valutaövezetbe, miként számos elemző rámutatott, a monetáris politika eszközeivel „még egyszer utoljára” kísérletet tenni az európai gazdasági növekedés beindítására. A gazdaság élénkítése mellett és azzal összhangban a döntés másik fő motívuma a deflációs veszély elhárítása, különös tekintettel arra, hogy tavaly decemberben az eurózónában 2009 óta első ízben mértek negatív inflációt.
Draghi sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy az államkötvény-vásárlási program mindaddig érvényben marad, „amíg nem látjuk az inflációs pálya tartós kiigazítását összhangban a 2 százalékhoz közeli inflációs cél elérésével”.
Az EKB ezzel az amerikai Federal Reserve (FED) és a Bank of England nyomdokaiba lépett, amelyek a 2008-as pénzügyi válságra adott válaszként nagy volumenű állampapír felvásárlásba kezdtek, hogy több pénzt pumpáljanak a gazdaságba.
„A mennyiségi lazításról szóló mai döntés történelmi jelentőségű, de ezzel az EKB az utolsó aduját is kijátszotta” – idézte az Euobserver Carsten Brzeskit, az ING Bank vezető közgazdászát. Brzeski szerint a történtek után soha nem volt még ennyire aktuális a mondás, miszerint a labda mostantól az eurózóna tagállamainak térfelén pattog.
Várakozások szerint az EKB bejelentése nyomán gyorsan csökkenni fog az euró árfolyama, ami lökést adhat az európai exportnak.
Ha valahol, Németországban nem ujjongtak az EKB döntése miatt, bár Frankfurt a németek megnyugtatására úgy határozott, hogy az újonnan vásárolt állampapíroknak csak a 20 százaléka esik majd kockázatmegosztás alá. Ez azt jelenti, hogy a tranzakciók a tagállami jegybankok mérlegét terhelik majd, vagyis közös kockázatvállalás helyett ők vállalják majd a kockázatot arra az esetre, ha országaik csődöt jelentenének, és nem tudnák visszafizetni az adósságot.
A Bundesbank tehát német, az olasz jegybank olasz, görög partnere pedig görög államkötvényeket vásárol majd és ezekért ők vállalnak majd felelősséget. Egyes szakértők ugyanakkor nem értenek egyet ezzel a beállítással. „Sajnos a kockázatmentességbe vetett hit alapvetően téves és hamis illúzióba ringat. A kötvényvásárlások nemzeti jegybankok mérlegébe helyezése nem előzné meg a tagállamok között a veszteség közös megosztását, ha államcsőd következne be az eurózónában. Ellenkezőleg: ez éppenséggel növeli is annak a valószínűségét, hogy egy ilyen baleset újra előfordulhat” – húzza alá Christian Kopffal írt közös elemzésében Daniel Gros, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) igazgatója.
A két neves szakértő rámutat, hogy a tagállami jegybank által a kötvényvásárláson keresztül gerjesztett likviditás az államcsőd után is a központi bank mérlegében maradna. Az államkötvények vásárlásához nyomtatott pénzek továbbra is befolyásolják majd az eurózóna egészének árszínvonalát. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az, hogy a nemzeti jegybankok saját országaik állampapírjainak első számú vásárlói lesznek, újra létrehozza az államadósságok és a bankok közötti ördögi kört és tulajdonképpen növeli egy újabb fizetésképtelenség valószínűségét az euróövezetben. „Az elmúlt években ördögi kör jött létre a kereskedelmi bankok és a szuverén adósság között, ami nagyban hozzájárult az euróövezet destabilizálódásához. Nagyon szerncsétlen húzás lenne, ha egy újabb ilyen robbanékony elegy jönne létre a tagállami jegybankok és saját kormányaik között” – szögezi le a két német nemzetiségű közgazdász.
Politikusok és politikai pártok is kommentálták az EKB mennyiségi lazításról szóló döntését, ki-ki a saját hangsúlyai szerint.
„Az eurózóna jövője és a sikeres gazdaságpolitika szempontjából alavető fontosságú a strukturális reformok folytatása. Európának nem szabad letérnie a reformok útjáról. A nemzeti kormányok teljes felelősséggel tartoznak ezért” – hangsúlyozta Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője.
A szocialisták és demokraták üdvözölték az Európai Központi Bank kötvényvásárlásról szóló döntését, a helyes irányba tett lépésként értékelve azt. A szocialista képviselők ugyanakkor sajnálkozásuknak adtak hangot amiatt, hogy a felvásárlandó államkötvények a nemzeti jegybankok és nem az EKB mérlegébe kerülnek.
“Bízom benne, hogy a programnak kedvező hatása lesz a portfóliók kiegyensúlyozására, lehetővé téve a bankoknak, hogy többet hitelezzenek a reálgazdaságnak, és az árfolyamra is. Végül pénzügyi instabilitás esetén, aminek minimális a valószínűsége, az EKB elnöke megerősítette, hogy kész teljes kockázatmegosztást alkalmazni. Most, hogy az EKB megtette a magáét, más uniós intézményektől és a tagállamoktól is erőfeszítések várható el a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében. A monetáris politika nem elegendő. Egy ambíciózus EU-beruházási, növekedési és reformpolitikával kell kiegészülnie” – jelentette ki Roberto Gualtieri, az EP gazdasági és pénzügyi szakbizottságának elnöke.
“Az EKB-nak kellett megint közbelépnie, mert az európai vezetők nem voltak képesek megfelelő választ adni a válságra. Az EKB beavatkozása nem szabad, hogy elkényelmesítse a tagállamokat. A mennyiségi lazítás nem gyógyír mindenre” – közölte Guy Verhofstadt, az európai liberálisok frakcióvezetője.