Öt éves vezetési stílusához hűen Herman Van Rompuy, az Európai Tanács eddigi elnöke minden külön ceremónia nélkül vasárnap éjféltől átadta a stafétabotot augusztusban kiválasztott utódjának, Donald Tusknak. A korábbi lengyel miniszterelnök megbízatása két és fél évre szól, de ez újabb ciklusra megújítható
Ellentétben José Manuel Barrosóval – akinek egy hónappal korábban járt le elnöki mandátuma az Európai Bizottság élén – Herman Van Rompuy mellőzte a látványos összefoglaló sajtóértekezleteket, európai parlamenti önértékelést, nyilatkozatokat. Az Európai Tanács egyszerűen tényként közölte, hogy hétfőtől az állam- és kormányfők tanácskozó testületének állandó elnöki tisztét Donald Tusk tölti be. Van Rompuy beérte annyival, hogy az utolsó – októberi – Európai Tanács-ülésen elköszönt kollégáitól.
A puritán átadás-átvételt hivatalosan hétfőn délelőtt ejtik meg a Tanácsnak otthont adó Jupsus Lipsius épületben.
Herman Van Rompuyt a 2009. decemberi EU-csúcson választották az akkori EU-huszonhetek az Európai Tanács élére. A belga politikus – aki akkor éppen megbízott miniszterelnökként állt hazája kormánya élén – kompromisszumos jelöltként került kiválasztásra a Lisszaboni Szerződés által kreált tisztségre.
A funkcióra korábban többen szemet vetettek. Egy ideig úgy tűnt, a brit kormányfőségről nem sokkal azt megelőzően lemondott Tony Blair lehet az esélyes, de Londonnak végül be kellett érnie a külpolitikai főképviselői poszttal, az EiT-tisztség pedig sokak meglepetésére a hazájában komoly tiszteletet élvező, de a nemzetközi porondon nem igazán ismert belga politikusnak jutott.
A sajtó kezdetben csalódott, mivel Van Rompuy – például egy elképzelt „Blair-i elnökséghez” képest – Brüsszelben szokatlannak számító visszafogottságot mutatott. Sajtó előtt alig jelent meg, akkor is kezdetben előre megírt rövid nyilatkozatokat olvasott fel. Munkáját nem kísérte semmilyen „EU-elnöki tüzíjáték” – ahogy korabeli lapok írták -, igazából alig lehetett tudni arról, hogy pontosan mit csinál.
Felfogását ismerők ugyanakkor kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy itt nem csupán személyiségéből fakadó hozzáállásról volt szó, hanem a feladattal kapcsolatos tudatos koncepcióról is. Van Rompuy kezdettől fogva úgy tekintett a tisztségre, mint ami nem az „EU elnökévé” tette őt, tehát nem is kell eszerint tetszelegnie, hanem az EU állam és kormányfőinek munkáját segítő, szervező, közvetítő és koordináló feladattal bízta meg. Ennek fontosabbik része pedig igazából nem a nyilvánosság előtt – vagy annak bevonásával – zajlik, hanem éppen, hogy a netán véleménykülönbségbe keveredett EiT-tagok közötti, színfalak mögötti informális egyeztetések révén.
E megközelítés megméretésére amúgy hamar sor került, lévén, hogy alig két hónappal a hivatalba lépés után, 2010 februárjában már rendkívüli EU-csúcson kellett közös nevezőre jutni a görög válság, valamint az ennek eurót érintő lehetséges következményei, továbbá a szükséges válaszlépések kapcsán. Általános vélemények szerint ekkor is, majd az ezt követő válságfordulók többségénél is az EiT-n belüli munka szempontjából Van Rompuy szerepe egyszerre bizonyult hasznosnak és többnyire meghatározónak (sokszor teljes háttérbe szorítva például az Európai Bizottság elnökét).
Esetenkénti nyiltakozataiból, megjegyzéseiből ugyanakkor idővel a tágabb nyilvánosság is lemérhette tényleges elkötelezettségét, koncepciózus, elvi hozzáállását. Sajtóértekezletei továbbra is visszafogottak voltak, de a megvitatásra került ügyekről mindenkor világos, érthető és átfogó képet adott. És ha kellett, humora sem hagyta cserben. Az eurószkeptikus brit sajtó például éppen visszafogottsága miatt előszeretettel állította őt be erőtlen „szürke egérnek”. Cserébe, amikor a Lisszaboni Szerződés következményeit ostorozva ugyanez a sajtókör a gyakori EU-csúcsokban játszott meghatározó szerepe miatt „túlzott központosítással és dikatórikus hajlamokkal” vádolta, ő irónikus mosollyal csak ennyit felelt: „Ugyan hogyan lehetnének diktatórikus hajlamai egy szürke egérnek…”
Öt év elteltével – mivel hogy tisztségében két és fél év elteltével az EiT tagjai egyhangú döntéssel újabb ciklusra megerősítetté őt – általános brüsszeli megítélések szerint Van Rompuy jelentős mértékben „rajta hagyta keze nyomát” az állandó elnöki funkción. Tartalmat, irányt – és nem utolsó sorban, az érintett körében általános elfogadottságot – adott neki.
Utóda, Donald Tusk hírek szerint már hónapok óta szorosan együttműködött vele, és ennek során a belga politikus nemcsak a konkrét dossziék konkrét tartalmába, hanem munkamódszerébe is beavatta őt. December elsejétől már a volt a lengyel miniszterelnök felel az EiT munkájának szervezéséért, bonyolításáért, képviseléséért. A 67 éves Van Rompuy formálisan elköszönt a politikai pályától, és eztán a bruges-i College of Europe-ban és a Leuveni Katolikus Egyetemen tanít majd.