Az EP újjáválasztása óta az első jelentősebb összecsapást hozta az eurószkeptikus képviselőcsoportok és a hagyományos középpártok között a Farage-frakció és a függetlenek által Jean-Claude Juncker (formálisan az Európai Bizottság) ellen kezdeményezett bizalmatlansági indítvány hétfő esti vitája.
Mivel a szélsőségesen EU-ellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakció terjesztett be elegendő aláírással alátámasztott kérelmet a bizalmatlansági szavazásra, ezért a keddi szavazást megelőző hétfői vitában a nyitó felszólalás is a beadványt megfogalmazó Marco Zannit (EFDD, olasz 5 Csillag mozgalom) illette meg.
Zanni beszédében élesen kikelt Juncker személye és politikája ellen. „Ön a lehető a legrosszabb arc Európa számára” – vetette oda a 28 éves olasz képviselő a veterán luxemburgi politikusnak, szemére olvasva, hogy éveken át „más országok adóbevételeiből milliókat vett el és dugdosott a multik zsebébe”. Mindezek alapján szerinte elképzelhetetlen, hogy Juncker végrehajtsa azt, aminek „egész életében az ellenkezőjét” tette.
Zanni egyúttal nem állt meg itt, hanem sorban támadta a „régi pártokat”, vezetőik felelősségét hánytorgatta, és úgy vélte, hogy a megújuló Európa nem szabad, hogy a „régi nagy pártok koalíciójának” kezében maradjon,
Jean-Claude Juncker csak röviden védekezett a beállítás ellen, és utalt arra, hogy ma is érvényesnek tekinti mindazt, amit tíz napja az EP brüsszeli plenárisán egyszer már ugyanezen téma kapcsán elmondott. Az ügy szerinte távolról sem „luxemburgi kérdés”, hanem európai, lévén, hogy a tagállamonként eltérő adórendszerek különbözősége idéz elő eltérő tagállami adókivetési megoldásokat. Ha kezelni akarják a kérdést, ezt az állapotot kell először is orvosolni.
Emlékeztetett egyúttal, hogy ő már 2005-ben, soros EU-elnökségi ország miniszterelnökeként kész lett volna felkarolni a társasági adóalap-számítás egységesítését az Unióban, de ez nem talált támogatásra. Hasonló benyomásokat szerzett most Ausztráliában, a G20-csúcson is, ahol felvetette a nemzeti adórendszerekről és intézkedésekről történő „automatikus tájékoztatást” egymás felé, ami azonban szavai szerint „nem igazán váltott ki lelkes egyetértést”.
Ő mindenesetre „nem barátja a nagytőkének” – tette hozzá, majd némiképp sértődött hangon még hozzátette: ha azt kívánják, hogy távozzon, ő kész elmenni.
Az ezt követő hozzászólások többségének témáját aztán már nem annyira a konkrét adóelkerülési probléma jelentette, hanem a szélsőjobboldal támadásának a visszaverése, illetve az erre történő reagálás.
A legélesebben Guy Verhofstadt, a liberálisok (ALDE) vezére fogalmazott, aki szerint az egész ügyre nem lenne szabad időt vesztegetni, mivel az úgymond „nem más, mint Nigel Farage és Marine Le Pen kisded játéka”. Szerinte már maga a bizalmatlansági indítvány is cinikus szándékaikat tükrözi, hiszen még azt megelőzően várnák el, hogy az EP ítéletet hozzon, hogy bármiféle vizsgálat az ügyben egyáltalán elkezdődött volna.
Verhofstadt szerint az egész indítvány egyetlen érdemi információja, hogy „leleplezte Farage és Le Pen együttműködését”. Farage egyébként nem érdekelt semmiféle adómegkerülési vizsgálatban, mivel ő is bőven épít erre a módszerre – tette hozzá a belga politikus, aki szerint Le Pen és Farage Európa ellen vannak, „és ez nem az a mód, ahogy a dolgainkat intézzük”. Nem is szabad sokat foglalkozni az egésszel, hanem „térjünk vissza Európához és dolgozzunk” – zárta beszédét Verhofstadt, hatalmas tapssal övezve egyfelől, erőteljes pfujolással másfelől.
(A belga politikus beszéde további vihart is kavart, mivel idézett a Farage-féle UKIP alapítójának a pártját utólag rasszistának, idegengyűlölőnek és iszlámofóbnak nevező nyilatkozatából –, hogy ugyanis úgymond több tucat EP-képviselőt a plenáris vitában „lerasszistáztak” – utóbb az EFDD „kikérte magának”, és a házszabályok megsértésére hivatkozva azonnali helyreigazítást követeltek a vitát levezető Martin Schulz házelnöktől. Schulz arra hivatkozva, hogy Verhofstadt csupán idézett valakit, nem fogadta el a tiltakozást.)
Manfred Webber néppárti frakcióvezető is úgy vélte, hogy az egész indítvány azt az egyetlen célt szolgálta, hogy „Farage úr néhány percig a média figyelmében sütkérezzen”. A szkeptikusok fellépése szerinte őszintétlen, és utalt arra, hogy az ilyen vélemények teljesen hiteltelenek akkor, amikor például az EFDD olasz tagjai egyfelől szolidaritást követelnek, másfelől a frakció vezető politikai ereje – a Farage-vezette brit függetlenségi párt – minden külföldit kiseprűzne Nagy-Britanniából. Ez nem az új, hanem éppen, hogy egy nagyon régi Európa képe – jelentette ki nagy tapsot kiváltva a néppárt szónoka.
Gianni Pittella, a Szocialisták és Demokraták (S&D) frakcióvezetője azt furcsállotta, hogy miközben a szélsőjobboldaliak látszólag egy konkrét ügyben terjesztenek be bizalmatlansági indítványt, valójában az alkalmat arra használják, hogy egy sor más EP-képviselőt inzultáljanak. Pittella egyúttal példátlannak nevezte, hogy egy kevesebb, mint egy hónapja hivatalba lépett vezetést máris meg akarnak kérdőjelezni. „Ha Juncker elbukik, a növekedés-serkentés utolsó esélye is elvész”.
A szélsőjobbos támadás láthatóan még az Egységes Baloldal és a Zöldek – amúgy szintén alapvetően Juncker-ellenes – hozzáállását is kényszerűen „középre tolta”. Miként Rebeca Harms, a Zöldek társelnöke fogalmazott: mivel Farage-ék fellépésében „(az európai integrációs) lét vagy nem lét a kérdés”, ezért ebben a vitában ő is Juncker mellé áll. De azért ő is, az Egységes Bal nevében megszólaló Gabi Zimmer is sietett hangsúlyozni, hogy az adóelkerülési ügyet is elítélik, és Zimmer például feltétlen szükségesnek nevezte egy EP-vizsgálóbizottság felállítását a kérdés maradéktalan feltárása érdekében.
Megfigyelők szerint a legátgondoltabb bírálatot Jean-Claude Juncker az ügy kapcsán az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) vezérszónokától, Ryszard Legutkótól kapta, aki azzal kezdte felszólalását, hogy a „Juncker-probléma igenis létezik”. „Bármerre is megy majd, az ügy árnyéka mindenhová követni fogja” – figyelmeztette a Bizottság elnökét, aki szerinte éppen ezért maga is abban kell, hogy érdekelt legyen, hogy az egészet a lehető legalaposabban kivizsgálják és eredményét „az európai nép tudtára hozzák”. Mert csak ez moshatja most már Junckert magát is tisztára – vélte az ECR lengyel alelnöke, aki ugyanakkor (híven frakciója álláspontjához) óvta a Bizottság elnökét attól, hogy az esetet bármiféle adóharmonizációs kezdeményezésre próbálja ürügyül felhasználni.
A frakcióméretüknél fogva a vita végére maradó EFDD és független hozzászólók aztán ismét közvetlenül Junckert állították beszédeik középpontjába. „Juncker a szimbóluma annak a monstrumnak, amivé az EU lett, és amit a csalás, mohóság és cinizmus sző át” – jelentette ki a függetlenek nevében beszélő Marine Le Pen, míg Steven Wolf (UKIP, EFDD) azzal indított, hogy „ez a szégyenfolt (Juncker) egész karrierjére rátapad és most már mindig megmarad”.
A luxemburgi bizottság elnök az ő megillető zárszóban mindezekre is reagálva emlékeztetett, hogy őt egy konkrét program alapján választották jelenlegi tisztségébe – ennek része például az a leendő 300 milliárd eurós befektetési program, amiről szerdán beszél majd a plenárison, jegyezte meg -, hagyják hát, hogy végezze a dolgát. A személyét érő inzultálásokkal pedig, ha kérheti, hagyjanak fel, mert „lehet, hogy vastag bőröm van, de jobb szeretnék a munkámmal törődni”.