Az Egyesült Államokban kedden tartották az ún. félidős választásokat. A szavazás során az egész országban döntöttek a Képviselőház összetételéről, valamint az államok harmadában a Szenátus tagjairól is. A választások előtt a Képviselőházban republikánus, a Szenátusban demokrata többség volt: néhány nyugati államban ugyan még tart a szavazatszámlálás, az viszont már biztosan kijelenthető, hogy mától fogva mindkét ház a republikánusok kezében van.
Két évvel az elnökválasztások előtt, azaz pontosan a négyéves elnöki ciklus közepén tartják az Egyesült Államokban a félidős választásokat. A jelöltek, különösen az aktuális ellenzék, előszeretettel állítja be úgy a szavazást, mintha az afféle népszavazás lenne az elnök munkájáról. Való igaz, hogy a választók részéről jelzésértékű lehet, ha az elnök pártja szerepel gyengébben. Idén ez történt: a Képviselőházban a republikánusok megnövelték korábbi előnyüket, s a Szenátusban is megfordították az erőviszonyokat, ők kerültek többségbe. Érdekes még, hogy harminchat államban tartottak egyidejűleg kormányzóválasztást is, a republikánusok itt is több helyet szereztek, mint a demokraták.
A Szenátusban 2006 óta nem volt republikánus többség, s így arra, hogy mindkét ház az ő kezükben legyen, nyolc éve nem volt példa. Az NBC összeszedte, hogy a korábbi évtizedek során hogyan alakultak a két ciklust kitöltő elnökök utolsó választásai. Ronald Reagan, Bill Clinton és George W. Bush is úgy töltötte az utolsó két elnöki évét, hogy a teljes kongresszus az ellenzék kezében volt, és ez vár most Obamára is. Történelmi szempontból az a statisztika is stimmel, hogy a Fehér Házat birtokló párt rendre helyeket veszít a Képviselőházban a félidős választások során (a második világháború óta két alkalom kivételével mindig így történt).
Mitch McConnell, a Kentucky-ban frissen újraválasztott republikánus szenátor, aki korábban a kisebbségi vezető volt a Szenátusban, megígérte: igyekszik majd minél hatékonyabban együtt dolgozni az elnökkel. „Azt gondolom, ez a kötelességünk. Csak azért, mert kétpártrendszerünk van, még nem szükséges, hogy állandóan konfliktusba keveredjünk egymással” – nyilatkozta. Harry Reid, demokrata szenátor, aki mostantól a kisebbségi vezető lesz a Szenátusban, szintén úgy vélekedik, hogy a választók azt üzenték, a két pártnak együtt kell működnie. Hozzátette, hogy alig várja a közös munkát McConnell-lel, legfőbb célja pedig a középosztály segítése.
Mit jelent mindez a jövőre nézve? Obamának nehéz utolsó két évet. Mivel a teljes kongresszus republikánus kezekben van, a korábbinál is nehezebb lesz keresztülvinnie az akaratát. A helyzetén súlyosbít, hogy a népszerűségi indexe a gallup.com alapján múlt héten 42 százalékon állt. Ez nem tekinthető túl jó eredménynek, hasonló körülmények között Bill Clinton például 66 százalékon állt 1998 novemberében, habár George W. Bush 2006 novemberi, 36 százalékánál azért lényegesen erősebb. Obama népszerűtlenségét jól példázza, hogy a demokrata jelöltek nem kapkodtak érte a kampányolás során, kevés helyre hívták meg, és sokan kifejezetten igyekeztek elhatárolódni tőle, mint például Alison Lundergram Grimes, ahogy korábban megírtuk.
A félidős választások lezárulta után egyre inkább a közelgő, 2016-os elnökválasztásokra terelődik a hangsúly, ahol még az is megeshet, hogy ismét Clinton-Bush párharc lesz – persze érdemben erről még korai beszélni.