Néhány nappal az EU-csúcs előtt kezd összeállni egy alkucsomag, amely különböző kiegyensúlyozó intézkedésekkel figyelembe veszi Magyarország és más hasonló fejlettségű tagállamok gazdasági teljesítő képességét a 2030-ig elvárt kibocsátás-csökkentési erőfeszítéseknél. A legkeményebb diót most David Cameron meggyőzése jelenti, aki még csak indikatív energiahatékonysági célkitűzést sem akar.
A jelek szerint az elmúlt napokban jelentős előrelépést tettek az EU tagállamai egy átfogó klíma- és energiaalku megkötése felé, ami 2030-ig szabná meg az Európai Unió és tagállamainak kibocsátás-csökkentési céljait. Az Európai Tanács csütörtöki és pénteki találkozóján várhatóan rábólint a Bizottságnak arra a javaslatára, amely jogilag kötelező 40 százalékos kibocsátás-csökkentést irányoz elő 2030-ra, kizárólag az unión belüli intézkedések révén az 1990-es szinthez képest.
A záróközlemény aktuális tervezete szerint „ezt a célt kollektív erőfeszítéssel és a lehető legköltséghatékonyabb módon fogja teljesíteni az EU”, az emisszió-kereskedelmi rendszeren (ETS) belül 43 százalékos, míg azon kívül 30 százalékos lefaragással a 2005-ös szinthez képest 2030-ra. „Valamennyi tagállam kiveszi majd részét az erőfeszítésből, ami az igazságosság és a szolidaritás szempontjait ötvözi” – olvasható a tagállamok vezetői elé jóváhagyásra kerülő szövegben.
Nevük mellőzését kérő tanácsi források a BruxInfónak nyilatkozva közölték, hogy 2020 és 2030 között átlagosan 21 százalékos kibocsátás-csökkentést kell produkálniuk majd a tagállamoknak. Arról tehát nincsen szó, hogy akár csak egy tagállam is pozitív mérleggel kerüljön ki a játszmából, azaz növelje 2020 és 2030 között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
Annak érdekében, hogy a gazdaságilag szerényebben teljesítő tagállamok is ráálljanak az új klímaalkura, az Európai Unió egy sor kiegyensúlyozó intézkedéssel kíván a kedvükben járni. Ezek a szénszivárgás által fenyegetett iparágaknak kiosztott ingyenes kibocsátási egységektől kezdve az ETS-t és azon kívül eső szektorokat (ilyen például a közlekedés, vagy a mezőgazdaság) is magukba foglalják.
A kompenzációs mechanizmus célja, hogy az alacsonyabb GDP-jű tagállamoknak segítségére legyen az energiarendszereiket hatékonyabbá tévő új beruházások megvalósításában.
Az első kedvezmény az, hogy a kibocsátási egységek ingyen kiosztása 2020 után is folytatódni fog, az úgynevezett szénszivárgás kockázatának a megelőzése érdekében egészen addig, amíg más hasonló súlyú gazdaságok nem tesznek az Unióéval nagyságrendben megegyező erőfeszítéseket.
Az ETS-en belül a már meglévő eszközök mellett egy új tartalékot is hadrendbe állítana az EU az emisszió-kereskedelmi rendszerben (ETS) rendelkezésre álló összes kibocsátási egység 1-2 százalékát elkülönítve azoknak a tagállamoknak, amelyek egy főre eső GDP-je nem éri el az EU átlag 60 százalékát. A tartalékba kerülő kibocsátási kvótákat ugyanolyan elvek alapján és módszerrel fogják árverésre bocsátani, mint más kibocsátási egységeket. Az eladásukból származó bevételekből pedig egy alapot képeznek, aminek technikai felügyeletét az Európai Beruházási Bank látná el.
Az EU egyúttal megtartaná, még ha módosítaná is azt a szolidaritási eszközt, amit a 2008 decemberében elfogadott első klímacsomag is tartalmazott, és aminek keretében az árverésre bocsátott (tehát nem az összes) kibocsátási egység 10 százalékát eredetileg 16 tagállam között osztották szét. Ez annak idején a megújuló energiaforrások előállításához nyújtott támogatást a jogosult tagállamoknak. Az új eszköz, amelynek keretében az árverésre bocsátott kvóták 10 százalékát az uniós átlagos GDP 90 százaléka alatt lévő tagállamok között osztanák ki, már csak körülbelül 9 tagállamra vonatkozik majd, miután a megújulókra az új klímakeretben már nem lesznek jogilag kötelező (csupán indikatív) célok. A maradék kibocsátási egységeket a hitelesített kibocsátás alapján az összes tagállam között osztják majd ki.
Az ETS-en kívül eső szektorokban is több vonzó elemet tartalmaz a csomag a közép- és kelet-európai országoknak. Először is, a 2020-as klímamegállapodásban kitárgyalt tehermegosztás módszertana 2030-ig sem változna, azaz a kibocsátás-csökkentési erőfeszítéseket az egy főre jutó GDP arányban osztanák szét a tagállamok között. Valamennyi tagállamnak hozzá kell majd járulnia a 2030-as globális kibocsátás-csökkentési célok teljesítéséhez, de az egyes országokra háruló terhek 0 és 40 százalék közötti sávban oszlanak majd meg a 2005-ös szinthez képest a tagállamok között. Az uniós átlag fölötti fejlettségű tagországok számára kitűzendő célokat a költséghatékonyság figyelembevételével határozzák majd meg.
Jó hír többek között Magyarország számára is, hogy a záróközlemény szövegtervezete szerint az úgynevezett meglévő rugalmassági eszközök használatát számottevően kiterjesztik az uniós kollektív erőfeszítés költséghatékonyságának és az egy főre eső kibocsátások egymáshoz való közelítése érdekében. A rugalmasság elérésének iránya egyértelműen az, hogy az ETS-en kívüli szektorokban is ugyanúgy lehessen kereskedni a felesleges kibocsátási egységekkel, mint az ETS-rendszerben. Az állam- és kormányfők felkérik az Európai Bizottságot, hogy a nagyobb rugalmasságot szavatoló konkrét javaslatokat terjesszen elő.
A tagállamok úgy tűnik készek elfogadni a Bizottság javaslatát, hogy 2030-ig 27 százalékra növeljék uniós szinten a megújuló energiaforrások részarányát az energia végfogyasztáson belül, és ez jogilag kötelező legyen. Eltérően ugyanakkor a 2020-as modelltől, ezúttal nem lesznek külön tagállamokra lebontott jogilag kötelező célok, valószínűleg csak indikatív célok, amelyekről nem most döntenek.
A záróközlemény tervezete megőrzi a 30 százalékos energiahatékonysági célt – ami indikatív – a jövőbeli (2030-as) energiafogyasztási előrejelzésekhez képest. David Cameron brit miniszterelnök azonban egyelőre hallani sem akar energiahatékonysági célról, függetlenül attól, hogy az jogilag kötelező, vagy csak indikatív. Tanácsi források ugyanakkor emlékeztetnek rá, hogy Jean-Claude Juncker már jelezte, hogy idővel új, jogilag kötelező energia megtakarítási célokra kíván javasolni.
Érdekesség továbbá, hogy az előző verziókhoz képest az eddigi utolsó szövegtervezetből kikerült az a célkitűzés, hogy a tagállamok villamos áram fogyasztásuk legalább 15 százalékát a határkeresztező hálózatok révén más országokból fedezzék. Ennek a célnak az általánossá tételét a szakmai szervezetek is bírálták. Végül az EU most arra tesz fogadalmat, hogy a korábban kijelölt 10 százalékos célt megvalósítják.