Az első brüsszeli megkönnyebbülést zavar váltotta fel a hétvégén az új szlovén biztosjelölt pályafutását megismerve. Azzal, hogy Miro Cerar miniszterelnök Violeta Bulc tárcanélküli minisztert és kormányfő-helyettest javasolta Alenka Bratusek helyére, egy alig háromhetes politikusi „gyakorlattal” rendelkező személyt kell Junckernek beilleszteni a csapatába.
A jelek szerint, amitől az EP-meghallgatások kezdete óta sokan tartottak – és amit Juncker mindenáron el akart kerülni – az a szlovén kormány döntése nyomán mégiscsak elkerülhetetlen lehet: Junckernek igen valószínűen több biztosi posztot is érintő átrendezést is kell majd végrehajtania leendő csapatában.
A luxembourgi kijelölt elnök eredetileg két célhoz igyekezett foggal-körömmel ragaszkodni. Az egyik, hogy sikerüljön lezárni a meghallgatásokat kellően időben ahhoz, hogy az EP október 22-i plenárisán sor kerülhessen a leendő Bizottság parlamenti jóváhagyására. A másik, hogy ne kelljen megbolygatni sem az összetételt, sem portfólió-leosztást. Részint, mert hite szerint így tud a leghatékonyabban működni az általa elképzelt testület, részint, mert minden ilyen módosítás szükségszerűen újabb meghallgatást, azaz újabb bizonytalanságot és biztos időveszteséget jelent.
A ljubljanai bejelentés fényében azonban brüsszeli bennfentesek szerint mindkét cél tarthatósága borulni látszik.
Az összetétel már mindenképpen sérült azzal, hogy a szakbizottsági meghallgatáson csúfosan leszerepelt (ezért utóbb leszavazott, majd magától vissza is lépett) Alenka Bratusek korábbi szlovén kormányfő helyére új ember kellett. Tovább növelheti a zavart, hogy Cerar az egyik olyan helyettesét jelölte az új szlovén kormányból, aki korábban csak az üzleti szférában működött, ott is helyenként egzotikus kitérőket is tett – a sajtó leginkább a „sámánkodás és tűzjárás” epizódjait emlegette fel előszeretettel -, emellett az utóbbi években állítólag főként Amerikában élt.
Azaz, Violeta Bulc sem a politikához, sem a közigazgatási munkához, sem pedig az EU világához és intézményeihez nem rendelkezik lényegében semmilyen tapasztalattal, ami alapján brüsszeli parlamenti, sajtó- és diplomáciai körökben több, mint kétségesnek tartják, hogy Juncker (más biztosok munkáját koordináló) alelnöki feladattal bízhatná meg – ha egyáltalán beválik jelöltnek. Mert bár az EP szocialista frakciójának a szóvivője a hétvégi EUobserver szerint úgy fogalmazott, hogy Bratusek utódját úgymond csak akkor fogják leszavazni, ha még elődjénél is gyengébben szerepel, ám az új jelölt CV-jét látva egyes képviselők még ez utóbbi lehetőségét sem tartják teljesen kizártnak.
Juncker mindenesetre hétfőn találkozik Bulccal, és akkor méri fel, hogy egyáltalán el tudja-e fogadni jelölését, és ha igen, milyen feladatra tartja ilyen rövid időtávon betaníthatónak. Ha akár ő, akár a jelöltet meghallgató EP szakbizottság alkalmatlannak tartja bizottsági tagságra, akkor Ljubljanától újabb jelöltet kell majd kérni, ami sokak szerint kínos diplomáciai helyzetet teremthet a szlovén kormány és az EU intézmények között.
Az EP két középpártja, a néppárt valamint a szocialisták és demokraták frakciója a múlt héten annyiból megpróbált „súgni” Cerarnak, hogy mindkét pártcsoport elnöke jelezte: a maguk részéről az addig ismert szlovén jelöltek közül leginkább Tanja Fajont, az EP szocialista frakciójának egyik alelnökét tudnák elképzelni Bratusek utódának, (főként, hogy neve eredetileg is szerepelt a nyáron beterjesztett szlovén jelölt-listán). A néppárti-szocialista fontoskodás azonban nem csak házon belül váltott ki dühös reakciót – a liberális frakció (ALDE) a nagy pártok „összeesküvéséről” beszélt, amivel „diktálni akarnak” egy tagállami kormánynak -, de értesülések szerint az üzenetet maga a szlovén kormányfő is igen rossz néven vette.
A szlovén miniszterelnökség mindenesetre közleményben szögezte le, hogy nagyon remélik, az EP-csoportok tiszteletben tartják a biztos-kiválasztásnak az alapszerződés és demokratikus elvárások szerinti formáját, (azaz, tudomásul veszik, hogy Szlovénia is élni akar azzal a jogával, hogy maga döntsön leendő bizottsági tagjáról).
A frakciók képviselői utóbb igyekeztek visszavonulót fújni, és jelzésüket azzal magyarázták, hogy de hiszen Fajon neve „egyébként is szerepelt” az eredeti szlovén jelölt-listán. (A már csak ügyvivő Bratusek kormány nem tudott megállapodásra jutni, hogy kit javasoljanak Junckernek, ezért a végén három nevet juttattak el hozzá először, majd ezt „pontosították” úgy, hogy első körben leginkább a leköszönő addigi kormányfő asszonyt tekintse első számú jelöltnek.)
Fajonnal egyébként – túl azon, hogy más pártcsoportba tartozik, mint ahova az igazából csak a választások idejére létrehozott, és azon legjobban szerepelt, Cerar-vezette új szlovén politikai formáció majd tartozni akar (sajtójelentések tudni vélik, hogy valószínűleg a liberálisokhoz csapódnak majd be) – szintén az volt az egyik fő gond, hogy politikai előéletét és tapasztalatát tekintve rendkívül súlytana a leendő Juncker-bizottság többi tagjához képest. Csupán öt éves EP-múlt áll mögötte, előtte rádiótudósító volt.
Amennyiben mindenesetre Juncker úgy találja, hogy Bulcot el tudja fogadni biztosjelöltnek, akkor kell találnia a számára valamilyen területet, ami, tekintve, hogy a meghallgatások végeredménye – Navracsics Tibor területét kivéve – fő vonalakban minden eddigi jelölt leendő munkáját megerősítette, a luxembourgi politikus szemében azt a bosszantó teendőt veti fel, hogy egy már bevált jelölttől el kell vennie valamint. Lehetőleg úgy, hogy ettől minél kevesebb további dominót kelljen megmozgatni, mert hiszen minden változás újabb betanulást és újabb EP-szereplést tenne szükségessé az érintett jelöltek részéről.
Pedig a jelek szerint egy lépésben ez a feladat szinte alig látszik megoldhatónak. A hétvégéig napvilágot látott lehetséges kombináció mindegyike kizárja, hogy Bulc az eredetileg szlovénoknak szánt energia uniós alelnöki posztot kaphassa. Leggyakrabban három név merült fel erre a területre a már elfogadott jelöltek közül.
Mindenekelőtt – már múlt szerda óta – Maros Sefcovic, aki Barroso csapatában is alelnökként dolgozik, méghozzá sikeresen, és az új csapatban közlekedési biztos volna.
A másik verzió Günter Oettingert emlegti: a német politikus jelenleg az energiapolitikáért felel, amit nagyon szeretett volna az új testületben is megtartani. Visszatérése energia uniós alelnökként sokak szerint az energia iparnak is tetszene, ahol viszonylag jól tudtak együtt dolgozni vele. További érv lehet e verzió mellett, hogy Oettinger ugyanakkor a hírek szerint csak nagyon vonakodva állt kötélnek, hogy elfogadja az új bizottságban felajánlott portfólióját (digitális egységes piac), amitől tehát könnyű szívvel meg is válna.
Forog ezen kívül még egy név: a bolgár Krisztalina Georgievaé. Ő jelenleg a fejlődő országokért felelős biztos, előtte a Világbank alelnöke volt, és bennfentesek tudni vélik, hogy mindkét posztján jól teljesített. A Juncker-bizottságban költségvetési biztos (és alelnök) lenne, de sokak szerint nem feltétlen esne nehezére átnyergelnie az energia-unóra sem.
Az ellenérvek persze számtalanok. Sefcovic kapcsán például az EP közlekedési szakbizottsága máris levélben fordult Junckerhez, határozottan szorgalmazva, hogy a luxembourgi elnök hagyja meg kijelölt feladatánál a szlovák biztosjelöltet, mivel a meghallgatáson mutatott teljesítményével maximálisan meg voltak elégedve, vele akarnak dolgozni és senki mással.
Oettinger ellen az egyik fő érv, hogy Juncker láthatóan vigyázott arra, hogy az alelnökök egyike se érkezzen nagy és befolyásos tagállamból. Így tudta például a francia Pierre Moscovicivel elfogadtatni, hogy az ő területét egy lett és egy finn alelnök felügyeli majd. De ha most kivételt tesznek a németek fele, akkor könnyen borulhat ez a kényes és hallgatólagos egyensúly.
Goergievánál a legfőbb gond, ami aztán persze mindenki másnál is, hogy ki vegye át az ő területét. Sikeres fél évtizedes bizottsági előélete, világbanki múltja látszólag ideális jelöltté tette a költségvetési (és humán erőforrás) terület felügyeletére. És ilyen jelölt nem sok van a csapatban.
Végkép nem mondható el, hogy Violeta Bulctól elvárható volna bármelyik terület automatikus átvétele. Számára elsőre kizárólag a Navracsics Tibornál részben megkérdőjelezett oktatási-kulturális-ifjúsági sttb. portfóliót tudta a legtöbb elemző elképzelni, de akkor viszont új területet kell találni Navracsicsnak, és sokak szerint valószínűsíthető, hogy a fenti három közül egyik sem feltétlen szívesen felelne meg a számára. Ha viszont közvetlen „hármas-csere” nem lehetséges, akkor további átcsoportosítás is kellhet, ami minimum annyit borítékol, hogy október 22-re semmiképpen sem állhat fel az új bizottság, tehát halasztani kell az új testület megszavazását és hivatalba lépését, miközben Barrosóékat „ügyvezető testületté” kell átminősíteni. Amit szintén senki sem igazán szeretne.
Egyes szakértők nem tartják teljesen kizártnak, hogy a sok lehetséges bonyodalom láttán Juncker esetleg felrak mindent egy lapra, és minimális bolygatással (például egy Bulc-Georgieva cserével) csaknem az eredeti listát kínálja majd elfogadásra a plenárisnak, eleve az EP-re hárítva a felelősséget, ha így nem fogadják el az új testületet. Fenyegetése világos: ha leszavazzák az általa beterjesztendő listát, akkor lemond, és ám kezdjen valaki más mindent elölről. Ha az EP-nek megéri saját politikai tőkegyűjtése oltárán az időveszteség, az új jelölés politikai bonyodalma, a közvélemény előtt a további bizalomvesztés, a halmozódó munkák végzésének a halasztása, ám tegyék.
EP-bennfentesek szerint érthető lépés volna ez Juncker részéről, de felettébb kockázatos is. A Házba a legutóbbi választáson ugyanis ahhoz túlságosan is sok új, és nem kis részt kiszámíthatatlan, távolról sem feltétlen az európai célokat elsődlegesnek tekintő formációk és képviselő került be ahhoz, hogy stabilan lehessen kalkulálni. Ezeknek az újoncoknak nincs még az a politikai élményük, tapasztalatok, EU-intézményi ismeretük – hogy például pontosan felmérhessék, hosszabb távon milyen következményekkel járhat, ha az új bizottság kinevezése intézményi válságba és döntésképtelenségbe fordul -, és sok esetben nem is nagyon érdeklik őket az európai prioritások.
Egy jól tájékozott parlamenti forrás elmondása szerint az otthon eléggé leszerepelt szocialista Moscovici jelölését a francia néppárti honatyák ugyanolyan nehezen tudják lenyelni, mint Canete-éjét a szocialista spanyolok körében. „Szinte bizonyos, hogy ki fognak majd szavazni a lista egészének a plenáris elfogadásakor” – jegyezte meg az idézett forrás. Mivel két nagyobb csoportról van szó, ezért ha ezekhez ha még hozzáadjuk a szocialista oldalon Navracsicsot tagadó képviselőket (minimum négy magyar tag esetében ez majdnem biztos, de lehetnek mások is), akkor a kiszavazók aránya akár vészesen meggyengíthetik az új Bizottság „nagykoalíciós” elfogadását. Mikor is hirtelen kulcsszerepbe kerülhet a harmadik legnagyobb politikai frakció, a konzervatívok csoportja, akikről senki sem tud igazából semmi biztosat, vagy kiszámíthatót. Annyi bizonyos, hogy számukra nem az EU a legfontosabb.
Mindez sokak szerint arra kell, hogy intse Jucnkert, hogy kevésbé hazárdírozzon és inkább igyekezzen biztosra menni. Ezt azonban, a jelek szerint, az új szlovén jelölt megjelenésével, csakis nagyobb átforgatással, vele pedig minimum egy hónap elvesztésével tudhatja elérni. Persze, teszik hozzá brüsszeli körökben, végeredményben ugyanez lesz a következménye annak is, ha Bulc valamiért alkalmatlannak bizonyul, és további szlovén jelöltekre kell netán várni.