Elvérzett az EP-szakbizottsági szavazáson Alenka Bratusek, Juncker leendő hét alelnökeinek egyike: kedd este az elsöprő többség ellene voksolt. A többi függőben lévő jelölt átment, így mostantól csak Bratuseknek kell utódot találni, meg minimálius portfolió-átszabás jöhet még, kezdve Navracsics Tibor megcélzott területével. A változások mértéke attól is függ, megtartják-e a szlovénok az alelnöki posztot.
Kedd esten szavaztak az EP szakbizottságai a még függőben lévő biztosjelöltekről. Mint az várható volt, a hétfői meghallgatáson általános vélemények szerint nagyon halvány teljesítményt nyújtott Alenka Bratusek (szlovén, liberális, az energia unióért felelős alelnök lett volna) jelölését már-már megalázó többséggel (112-13) elutasították, jóllehet, pártcsaládja, a liberális frakció esélyt kért volna még a számára egy második meghallgatásra.
A szlovén jelölt szereplése már menet közben is sokak számára kínosan hatott: az erőteljesen technikai-szakmai terület láthatóan kifogott rajta, 6-7 válaszsémát variálva próbált átevickélni a kérdések tengerén, de ehhez három óra túlságosan is sok idő. A helyzet fonákságát ő is érezhette, mivel az utolsó órában már ő maga kezdte úgy válaszait, hogy „kénytelen vagyok ismételni magamat”… Helyzetét tovább rontotta, hogy hazájában nagy sajtót kapott egy vélelmezett etikai-vétséggel kapcsolatos eljárás vele szemben, amiről ljubljanai nyilatkozatok szerint a volt szlovén kormányfő a brüsszeli meghallgatáson nem egészen azt mondta, mint ami a tényleges tényállás.
Bratusek kudarca bennfentesek szerint Junckerre is rossz fényt vet, lévén az akkor még kormányfő-asszony jelölését a luxembourgi elnök „találta ki”. Értesülések szerint Juncker már májusban győzködte őt, hogy pártoljon át a leendő új bizottsági csapatba, ahol nagy szüksége volt minél több női jelöltre, lehetőleg magas kormányzati beosztásokból érkezve.
A jelek szerint azonban Bratuseknek a megbízatásra sem megfelelően felkészülnie nem sikerült, sem pedig a megilletődöttséget (félelmét?) nem tudta leküzdeni, (szemtanúk szerint láthatóan komolyan frusztrálva, tétovázva lépett be már a meghallgatásnak helyet adó ülésterembe is). Szereplését mindenesetre azóta is úgy emlegetik sajtó- képviselő- és diplomáciai körökben, mint „az EP-meghallgatások történetének legrosszabbikát”.
Bratusekkel egy időben döntöttek szerda este a többi függőben lévő jelöltről is. Mindegyikük nagy többséggel megkapta a szükséges jóváhagyást Jonathan Hill (brit, konzervatív, pénz- és tőkepiac szabályozás), Jyrki Katainen (finn, alelnök, növekedés, munkahelyteremtés, versenyképesség), Pierre Moscovici (francia, szocialista, pénzügyi biztos), Valdis Dombrovski (lett, néppárti, az euróért és a szociális párbeszédért felelős alelnök) és Miguel Arias Catane (spanyol, néppárti, energia- és klímapolitika). Minden esetben közel a dupláját tette ki (Hillnél és Moscovicinél, Dombrovskinál a háromszorosát) a biztosnak elfogadók aránya, amitől csak nem sokkal maradt el a portfolió jóváhagyása.
Már korábban eldőlt (hétfőn és kedden), hogy az illetékes szakbizottságok egyfelől szentesítették Vera Jourova jelölését és portfolióját is (cseh, liberális, igazságügy, fogyasztóvédelem és egyenjogúság), míg Navracsics Tibor (néppárt, oktatás, kultúra, ifjúság és EU-polgárság) esetében a biztosi kinevezést jóváhagyták ugyan, a portfolióban azonban változást kért a többség, (nem rögzítették, hogy részleges, vagy teljes tárcamódosítást tartanak-e szükségesnek).
A szakbizottságok egyéni döntései után a bizottsági elnökök csütörtök reggel együttes ülésen véglegesítik majd a listával kapcsolatos véleményeket, amely alapján az EP elnökök értekezlete (frakcióvezetők és a házelnök) a legfrissebb forgatókönyv szerint a jövő hét elején szentesíti formálisan is az EP álláspontját Juncker eddig ismert bizottsági listájával kapcsolatban.
Mivel ebben a stádiumban még nem hivatalos EP-döntésről, csupán véleményről van szó, a továbbiakban a kijelölt bizottsági elnök belátása szerint mérlegelheti azt, hogy mindebből mennyit és hogyan vesz figyelembe. Elviekben joga van arra is – ezt tette Barroso 2004-ben -, hogy teljes egészében figyelmen kívül hagyja a véleményeket, és így próbálja megszavaztatni a lista egészét.
A politikai tapasztalat – így éppen Barroso csaknem bukással végződött próbálkozása is – azonban láthatóan arra int, hogy a leendő elnök részben, vagy egészében engedményeket tegyen a parlamenti követelésekkel szemben. Ennek bekövetkezte a mostani konkrét helyzetben annál is inkább bizonyosra vehető, mert nem hivatalos információk szerint Juncker menet közben is egyeztetett – kedden találkozott – a legnagyobb EP-frakciók vezetőivel, és az EP szocialista elnökével is. Szakértők valószínűsítik, hogy ennek során már sor kerülhetett Juncker részéről bizonyos kötelezettségvállalásra egyes jövőbeni lépések kapcsán, annak fejében, hogy a képviselők ne zilálják szét jobban a csapatát. Sokan részben ez utóbbival is magyarázzák a szerda esti sima szavazást a nyitott ügyekben (leszámítva a szlovén jelöltét, akit addigra már mindenki menthetetlennek érzett).
Egyes sajtóhírek igazából már szerda reggel tudni vélték, hogy Bratusek kész lett volna önként visszalépni, elkerülendő a megszégyenítő szavazati eredményt, ezt azonban Juncker láthatóan nem engedte. A leendő elnök szóvivője szerda délben határozottan cáfolta, hogy főnöke hozzájárult volna bármilyen változáshoz az általa beterjesztett névsorban, és hogy a szlovén jelölt – akkor még – Juncker „teljes támogatását” élvezte.
A manőver mögött megfigyelők azt a szándékot vélelmezték, hogy Juncker mindvégig meg akarta/akarja őrizni az ellenőrzést a folyamat felett, amibe nem illett volna bele egyéni bejelentések alapján az összetétel idő előtti módosulása. A luxembourgi politikus – illetve környezete – előzőleg többször hangsúlyozta, hogy csak a teljes listára vonatkozó EP-vélemény ismeretében kész akár csak foglalkozni is bármilyen, netán elkerülhetetlen változtatással.
Mindebben jól látszik az a szándék, hogy Juncker az EP-vel az esetleges változtatásokról kizárólag „csomagban” hajlandó tárgyalni, nem akar belemenni abba, hogy a képviselőtestület egyes biztosjelöltekről nyisson formális alkudozást, (amire egyébként sem lenne joga).
Formálisan egyébként a szakbizottsági vélemények alapján Junckernek voltaképpen csak két helyen kellene beavatkoznia eredetileg elképzelt csapatába. Kell egy másik jelölt az energia-uniós alelnöki posztra, és „csinálni kell valamit” Navracsics portfoliójával.
A lehetséges kombinációk Brüsszelben igazából mindezek kapcsán már kedden elkezdődtek (előre biztosra véve Bratusek kiesését). Az első verzió még kedd délután az volt, hogy Bratusek utóda – amennyiben Juncker ragaszkodik hozzá, hogy „nőt nő váltson” (megtartva az EP által minimum követelményként előírt 9 fős női kvótát) -, a szlovén kormány által nyáron beterjesztett jelölt listáról a következő női név lehetne. (Július végén Ljubljana három nevet nyújtott át Junckernek, hogy válasszon, ezek egyike volt Bratusek. A másik női név Tanja Fajon volt, aki 2009 óta az EP szocialista frakciójának szlovén képviselője, az idei választások után pedig immár a frakció egyik alelnöke is).
Az első kombinációk úgy szóltak, hogy Fajon – aki csak 2009-ben lépett politikusi pályára, előtte brüsszeli tudósítóként kereste kenyerét – túl súlytalan ahhoz, hogy alelnök lehessen, ehhez a már bennlévők közül kell Junckernek találnia valakit. A legvalószínűbb verziónak az tűnt, hogy ebben a helyzetben Maros Sefcovic léphetne elő alelnökké. (Sefcovic szlovák, a jelenlegi bizottságban is az alelnökök egyike, Juncker csapatában pedig közlekedési biztos lenne.).
Ha viszont Sefcovic mozdul, akkor két eset van: vagy a Bratuseket váltó Fajon veszi át tőle a közlekedési tárcát, vagy – és ezt tűnt életszerűbbnek – az új szlovén jelölt, már csak a rövid betanulási időre való tekintettel is, átvehetné Navracsics Tibor oktatás, kultúra stb. területét, a magyar jelölt pedig közlekedési biztos lehetne.
Ehhez képest közkézen forgott még egy lehetséges forgatókönyv is: eszerint Juncker ejti a „nőt mindenáron” prioritást, és szlovénként a sokkal tapasztaltabb Janez Potocnikot veszi be csapatába. (Potocnik most befejezi be második biztosi mandátumát, a környezetvédelmet vitte a Brasso-2 testületben.) Ez esetben maradhatna akár továbbra is szlovén kézben az energia uniós alelnöki poszt, mivel (addigra már) harmadik mandátumos biztosként Potocnik kellő tekintéllyel fog rendelkezni ehhez. Így viszont Navracsics sem cserélne senkivel, hanem „portfolión belül” lenne változás (az EP-polgársági szelet sokat emlegetett elhagyásával).
Ez a verzió azért is tűnt sokkal valószínűbbnek, mert részint Fajon csekély politikai-közigazgatási előélete eléggé kilógna a láthatóan zömében nehézsúlyú jelöltekből álló új bizottsági testületből valamint – és e percben talán főként – további időveszteséggel járna. Minden új jelölt, új portfolió ugyanis új meghallgatást is tesz a változásokon átesett biztosok esetében szükségessé. Nyilvánvaló, hogy Juncker ezek számát a lehetséges minimumra kívánja szorítani, hogy még maradjon esély a végső lista október 22-i strasbourgi plenáris megszavazására, és így a november 1-i beiktatásra.
Miután szerda este Bratusek kiválása a Juncker-csapatból befejezett ténnyé vált, az újabb kombinációk már többnyire ebbe az irányba mutattak. Míg nem a Financial Times tudósítója meg nem szellőztette, hogy értesülése szerint Junckernek esélye nyílhat az új szlovén kormány egyik női miniszterelnök-helyettesét, Violeta Bulc-ot megnyerni. Bulc egyúttal tárca nélküli miniszter is, a fejlesztésért, kohéziót erősítő projektekért felelős.
Hivatalos megerősítés ez ügyben lapzártánkig még nem született, de ha a hír igaznak bizonyul, azzal láthatóan a lehető legkisebb beavatkozás nélkül sikerülne Junckernek átvészelnie a meghallgatások utáni helyi bizonytalanságokat. Így ugyanis csak az új szlovén jelöltnek kell viharos gyorsasággal felkészülnie egy vélelmezhetően nem túl nagy elvárásokat támasztó külön meghallgatásra, a magyar biztosjelölttől pedig a legegyszerűbb, ha elveszik, és például a hatalmas sikert aratott Franc Timmermanshoz átrakják az EU-polgársági dissziét (amúgy is nála vannak már az alapvető jogok és a jogállamiság). Ezzel ezen a fronton még csak újabb meghallgatásra sem lenne szükség.
Nem tudni, Jucnker megvárja-e az elnökök konferenciájának a jövő heti ülését, vagy már azt megelőzően közli várható változatási szándékait. Legkésőbb az előbbi után mindenesetre bizonyoson rövid időn belül sor kerül majd rá.