Egy hét múlva már biztosak lehetünk a skót függetlenségi népszavazás eredményében. Noha alig néhány nap választ el minket szeptember 18-tól, a referendum kimenetele még bizonytalanabb, mint valaha.
A történelem leghosszabb kampánya ér véget a jövő csütörtöki népszavazással; Alex Salmond skót miniszterelnök 2012. május 25-én indította el hivatalosan a függetlenségi agitációt Skócia fővárosában. A visszafogottabb bő két év alatt az igazán kemény kampány a nyár végezetével tetőzött: azóta mindkét oldal a legerősebb ütést igyekezett mérni a másik félre.
Történt ugyanis, hogy a miniszterelnök csúfos leszerepelésével végződő első, augusztus 5-i televíziós vitát követően a töretlenül vezető elszakadás-ellenes tábor még inkább növelte előnyét a közvélemény-kutatások szerint. Érdemi változást a második élő összecsapás sem hozott, amely a BBC kamerái előtt zajlott.
A skót választói regiszter szerint a határidőig a választásra jogosultak 92 százaléka jelentkezett be az urnákhoz járuláshoz. Vagyis a 4.2 millió választópolgárból nagyjából négyszázezren biztosan nem vesznek részt a referendumon. A múlt hét folyamán azonban a kampánystart óta első ízben fordult elő, hogy noha a bizonytalanok aránya továbbra is magas, úgy tűnt, az igen mellett elkötelezettek beelőzték a Better Together (Jobb Együtt) támogatóit. Szeptember 8-án legalábbis a TNT felmérése szerint 41-41 százalékon állt mindkét tábor a biztos szavazók arányában. Ebből is látszik, hogy a bizonytalan választókat döntően továbbra sem sikerült meggyőznie egyik félnek sem.
Az elmozdulásban szerepet játszhatott, hogy különböző sajtóhírek merültek fel azzal kapcsolatban: a Shetland-szigetek nyugati részén új olajmezőt találtak, David Cameron augusztus első felében két titkos látogatást is tett a szigetcsoporton és elment a platformokra is. Ez indította el a találgatást, miszerint noha a BP már jó ideje kutatásokat végez a térségben, termelhetőségi adatok hivatalos forrásból nem láttak napvilágot ez idáig; a szigetcsoporttól 75 km-re Nyugatra fekvő Clair-mezőn becslések szerint összesen hét milliárd hordónyi kőolaj – és származék kerülhet felszínre. Az igen-tábor felkapta a hírt, és nem szalasztotta el a lehetőséget válogatott jelzőkkel illetni a westminsteri kabinetet, hogy a legnagyobb brit olajipari céggel szövetkezve szándékosan elhallgatta az új mezőre vonatkozó adatokat. Azzal vádolta a londoni kormányt, hogy a már valószínűleg hónapok óta ismert adatokat elhallgatva szándékosan a saját malmára hajtja a vizet (és a későbbi olajjövedelmeket), miközben folyamatosan citálja, hogy az önálló Skócia hosszútávon nem tudná fenntartani magát a kimerülő olajkészletekkel.
Eközben továbbra is terítéken a legégetőbb téma: a fontkérdés. A napokban a BBC is hírül adta, hogy a font az amerikai dollárral szemben éves mélypontra gyengült. Persze az Egyesült Államok valutája alapvetően indult erősödésnek, a font valóban gyengült a többi valutával szemben is. A befektetők egyszerűen aggódnak a szavazás kimenetelével kapcsolatban. A nacionalista propaganda pedig így reagált a fontgyengülésre; az angolok csak a saját pénztárcájuk miatt aggódnak, nem a skótokért. Ez egyébként számtalan alkalommal elhangzott a függetlenségi népszavazás körüli fontvitákban.
Nem mellékes tény, hogy Edinburgh kiemelt pénzügyi központ szerepét tölti be a pénzpiaci fővárosként pozícionált London mellett a brit gazdaságban. A városban több tízezer embert foglalkoztat a Royal Bank of Scotland (RBS), valamint a Bank of Scotland-ot birtokló Lloyds bankház is, csak a cégek központjaként funkcionáló irodaházakban. A legnagyobb skót biztosítótársaság, a Standard Life szintén a fővárosban, a három pénzkibocsátási joggal bíró skót bank közül a Clydesdale-nek pedig Glasgowban van a székháza. A napokban a legutóbbi pénzügyi válság idején óriási központi kormányzati támogatásból részesült RBS vezetői bejelentették; kerül, amibe kerül, de székhelyüket az előreláthatóan bizonytalan pénzügyi helyzetre hivatkozva a határ déli oldalára költöztetik, ha zöld utat kap a függetlenség. A Lloyds szintén hasonló lépésekre szánná el magát. Eközben pozitív hír, hogy a brit kereskedelmi óriás, a Tesco azonos nevű bankjának székhelye az önálló Skóciában is folytatná ötmillió ügyfelének kiszolgálását Edinburgh-i főhadiszállásáról.
Eközben Alex Salmond skót miniszterelnök igyekezett elébe menni a pénzügyi unió vitájának; ha az Egyesült Királyság továbbra is mereven elutasítja a britnek nevezett font használatát, abban az esetben Skócia nem fogja átvállalni a népességarányos államadósság rá eső részét, amivel egyébként rögtön 70 százalék feletti GDP-arányos hitelt görgetne maga előtt a 2016-ra időzített leválás első napjától kezdve.
Természetesen egyre több vezető politikus vágtatott a Brit-sziget északi részére a királyság fővárosából az utóbbi két hétben. Bár a Better Together-kampány amúgy is kivételes együttműködésre sarkallta az országos pártokat, David Cameron konzervatív kormányfő és Ed Miliband munkáspárti vezér szinte egymás kezébe adták a kilincset Edinburghban. Míg előbbi egyre több ígéretet tett a skót devolúció további kiterjesztésére, ha Skócia az unió része maradna (felvonva a Downing Street 10 fölé is a skót nemzeti lobogót), addig Ed Miliband más célokat fogalmazott meg. Úgy vélte, hogy Skóciának azért kellene bennmaradnia az Egyesült Királyságban, mert a baloldali skót társadalom az akaratát sokkal jobban tudná erősíteni egy erős Munkáspárt által kormányzott londoni kabinetben. A Skót Nemzeti Párt részéről Miliband akcióját azzal kommentálták; a párt nem a skótokért kampányol, csupán a jövő évi országos választásokra készül. Skócia választókerületei többségéből hagyományosan munkáspárti képviselőket delegál Londonba, akik nem kis részét adják a brit Munkáspárt frakciójának.
Mindeközben a brit uralkodó, II. Erzsébet továbbra is távol tartja magát bármiféle politikai megnyilvánulástól a kérdésben.
Az Egyesült Királyság lakosságának valamivel több mint 8 százalékát, területének pedig kb. 10 százalékát veszítené el Skócia békés kiválásával. Hogy Skócia vállalja-e a „minden kezdet nehéz” időszakot az ország történelmének teljesen új fejezetének megírásával, hamarosan kiderül. A referendum eredménye több mint valószínű, hogy szoros lesz, s a bizonytalanoknak ugyanannyira döntő szavuk lesz, mint annak, hogy vajon az eszükre, vagy a szívükre hallgatnak-e a választók a Tweed-folyótól Északra.