Az EU-ügyi miniszterek szerdai tanácsülése hivatalossá tette azt a döntést, miszerint Vilnius 2015. január 1-jén az euróra cserélheti eddig nemzeti fizetőeszközét, a litast. A litván csatlakozással az eurózóna tagja lesz mindhárom balti állam, az euróközösség tagjainak száma pedig 19-re nő.
„Litvánia csatlakozása az euróövezethez a fényes bizonyíték arra, hogy az EU gazdasági és monetáris uniója változatlan vonzerővel bír – szögezte le az EU-ügyi miniszterek szerdai ülésén Jyrki Katainen, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa. Hasonló szavakkal üdvözölték a litván eurótagság véglegessé válását európai parlamenti képviselők és frakciók is. Guy Verhofstadt, a liberális frakció vezetője például kiemelte, hogy a litván csatlakozás látványosan rácáfol azokra a vélekedésekre, hogy az euró haldoklik és nincs jövője.
Vilniusnak egyébként ez már a második nekifutása volt az euró bevezetésének: először 2006-ban nyújtottak be csatlakozási kérelmet, de az Európai Bizottság 2006 májusában, majd néhány héttel később a tagállamok pénzügyminiszteri tanácsa is úgy döntött, hogy az ország még nem felel meg valamennyi kritériumnak. Az elutasító döntés – amellyel párhuzamosan viszont zöld jelzést adtak az akkori szlovén jelentkezésnek – elég nagy felhördülést váltott ki, mivel a litván mutatók az infláció kivételével igazából jól álltak, és az utóbbi is csak 0,1 százalékkal haladta meg a még tolerált küszöbszintet.
Joaquín Almunia, akkori pénzügyi biztos azzal védte a testület – mellesleg nem egyhangú – döntését, hogy részint az EU nem teremthet precedenst a szigorú kritériumoktól való eltérésben, legyen bár szó csak marginális különbségről, részint pedig hangsúlyozta, hogy bizottsági megítélés szerint nem meggyőzőek a litván adatok a pillanatnyi kedvező mutatók hosszabb távú fenntarthatóságáról.
A spanyol biztos érvelését sokan akkor úgy tekintették, mint egy „ötödik bújtatott kritérium” bevezetését a tagságra való felkészültség elbírálásában. De az élet Almuniát igazolta. A balti ország 2007-2008-tól látványos gazdasági lejtmenetet élt meg (2008-ban 11,1 százalékos volt az infláció), majd a 2009-es általános pénzügyi-gazdasági válság idején Lettországgal együtt az egyik legszorultabb helyzetbe került tagállam lett: egy év alatt 15 százalékkal zsugorodott a gazdaság.
A mostani versenypolitikai biztos későbbi követője a gazdasági és pénzügyi tárca őreként, a finn miniszterelnöki székből e hónap elején a Bizottságba átült Jyrki Katainen mindehhez képest is sorolta a válság óta talpra állt litván gazdaság mutatóit. Kiemelte, hogy a litván GDP 2011 óta minden évben 3 százalékot meghaladó mértékben növekedett, és a bizottsági gazdasági előrejelzés a jövőben is hasonló ütemű – az EU-n belül az egyik legerőteljesebb – növekedést vélelmezett. Az államadósság relatíve alacsony (tavaly 39,6 százalék volt), a gazdaság rugalmas, (az exportkapacitás idén várhatóan 6,6 százalékkal növekszik majd).
Az Európai Bizottság idei konvergencia-jelentése mindezek – meg persze konkrétan az öt maastrichti kritérium kényelmes teljesítése – alapján ítélte úgy, hogy a litván gazdaság megfelel a feltételeknek, és a jelenlegi adottságok hosszabb távú fenntarthatósága is szavatolt, (erre az évre a becsült költségvetési hiány 2,1 százalék).
A továbbiakban Katainen immár az euró januári bevezetésének előkészítésére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy elejét kell venni annak, hogy az átállást a kereskedelemben indokolatlan árnövekedés kísérje. A biztos ennek kapcsán emlékeztetett, hogy pillanatnyilag a litván közvéleményben ettől félnek a legtöbben.
Az Európai Bizottság egyébként éppen az EU-Tanács ülésének napjára időzítette 14. jelentését arról, miként áll Litvánia gyakorlati felkészülése a január elsejei átállásra. A brüsszeli jelentés összességében pozitív, de megemlít néhány lehetőséget is még az előkészületek javítására, itt is jelentős figyelmet fordítva a majdani tisztességtelen árdrágítási trükkök kivédésére.
Az euró 1999-től napjainkig
1999. – Az ECU-t felváltja az euró, amit 11 tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) számlapénzként bevezet.
2000. – Döntés születik arról, hogy Görögország is bevezetheti az eurót.
2000. – Dániában a népszavazás 53,1 százalékkal elutasítja az euróhoz történő csatlakozást.
2001. – Számlapénzként Görögország is bevezeti az eurót.
2002. – Tizenkét tagállamban készpénz formájában is forgalomba kerül az euró. Február végéig a nemzeti valutákat kivonják a forgalomból.
2003. – Svédországban a népszavazás 55,9 százalékkal elutasítja az euróhoz történő csatlakozást (az északi országnak azonban nincs kimaradási lehetősége).
2006. – Elfogadják Szlovénia csatlakozási kérelmét, elutasítják viszont Litvániáét.
2007. – Szlovénia is bevezeti az eurót. Az év során döntenek egyúttal arról, hogy Ciprus és Málta is csatlakozhat az eurózónához.
2008. – Málta és Ciprus bevezeti az eurót.
2009. – Szlovákia bevezeti az eurót.
2011. – Észtország is áttér az euróra.
2014. – Lettország a következő a sorban.
2014. júliusa – Döntés arról, hogy 2015. január 1-jétől Litvánia is bevezetheti az eurót.