Két héttel az európai parlamenti választások után még mindig kétséges az Európai Bizottság következő elnökének kiléte. A kérdés leginkább Angela Merkel számára kellemetlen, hiszen a német politikusnak a britek esetleges távozása és az uniós folyamatok demokratikus jellege között kell lavíroznia. Az Európai Néppárt elnökjelöltje, Jean-Claude Juncker nem könnyíti meg Merkel dolgát, hiszen kijelentette, hogy ő bizony nem hajol meg David Cameron akarata előtt.
Hetek óta Merkel és Cameron vitájától hangos a nemzetközi sajtó, hiszen Európa két nagyágyúja nem jut dűlőre az Európai Bizottság következő elnökének személyéről. A német kancellár sokáig próbálkozott Juncker jelölésének biztosításával, hiszen a választások során mindvégig hangoztatott transzparencia megkövetelné, hogy az európai állampolgárok által legtöbb szavazatot kapott párt jelöltje kerüljön az elnöki székbe.
Merkel egy ideig maga is hangoztatta ennek az automatizmusnak a demokratikus jellegét, ugyanakkor már a brit ellenvélemények megjelenése előtt is óvatos volt. Szakértői vélemények szerint a német kancellár épp a demokrácia-deficit jelensége miatt nem teheti meg, hogy ne Junckerre voksoljon, ugyanakkor ezt a hitelességet David Cameron és az esetleges brit távozás veszélye simán felülírhatja. Ugyancsak fontos, hogy bár a Lisszaboni Szerződés értelmében figyelembe kell venni a parlamenti választások eredményét, a Bizottság elnökét az Európai Tanács mint csúcsszerv jelöli, így a kritikusok szerint az emlegetett demokratikus jelleg nincs kőbe vésve, és továbbra is az uniós állam- illetve kormányfők dominanciája érvényesül.
Míg Merkel a közösségi intézmények hatásköri harcával van elfoglalva, a volt luxemburgi miniszterelnök nem hajlandó engedni Cameron akaratának. „Nem fogok térdre ereszkedni a britek előtt” – nyilatkozta Juncker a szigetország agresszív külpolitikáját kritizálva. A luxemburgi politikus kitért az ellene folyó „propagandahadjáratra” is: véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a brit sajtó hetek óta a családját és szomszédait zaklatja kompromittáló információk reményében. A legtöbb brit napilap valóban kritikus Junckerrel szemben, egyikük a jelenlegi Európa legveszélyesebb embereként fémjelezte az eurozóna atyjaként elhíresült politikust.
Eközben a britek Cameronnal az élen az euroszkeptikus kártyát szeretnék kijátszani, arra hivatkozva, hogy az uniókritikusok megerősödését látva az EU a vesztébe rohan, ha egy olyan bizottsági elnököt választ, akit épp a szigetország nem támogat. Barack Obama amerikai elnök szintén Cameron mellett foglalt állást, mikor jelezte, hogy igen nehéz lenne egy olyan Európa-projektet elképzelni, ahol a britek nem kapnak szerepet. A két politikus egyébként meglehetősen jókedvűen kritizálta az egyre komolyabb intézményközi harcot, Obama élcelődve beismerte, hogy néha ma is összekeveri az Európai Tanácsot az Európai Bizottsággal. Minderre Cameron válasza egy igen hangos „Üdv a klubban” volt.
Barroso utódja tehát továbbra is kérdéses, és olyan nevek is szóba kerülnek lehetséges elnökjelöltként, mint az IMF-vezető Christine Lagarde, vagy a dán miniszterelnök Helle Thorning-Schmidt. Egyébként többen érveltek amellett, hogy az EU történetében először nőnek kellene a Bizottság élére kerülnie, bizonyítva, hogy az uniós értékek közül kiemelkedik a nemek közötti egyenlőség. Ezt hangsúlyozta Matteo Renzi olasz miniszterelnök is, aki szerint az uniós reformfolyamatnak épp az lenne a lényege, hogy szakítsanak a régi beidegződésekkel, és egy teljesen új korszak kezdődjön az Európai Unió életében.