Az EU-tagállamok vezetői kedd este mandátumot adtak az Európai Tanács elnökének a konzultációk megkezdésére az Európai Parlamenttel és a kormányokkal a bizottsági elnökjelölt személyéről. A brit, a holland, a svéd és a magyar miniszterelnök határozottan kiállt az eddigi status quo mellett, miközben több más ország vezetője az EP-választások eredménye alapján a néppárti Jean-Claude Junckert jelölné a Bizottság következő elnökének.
Ahogy az várható volt, két nappal az EP-választások után tartott informális vacsorájukon a tagállamok vezetői nem kötelezték el magukat egy konkrét bizottsági elnökjelölt mellett, hanem elindítottak egy előreláthatóan több hétig tartó konzultációs folyamatot, amelynek elő kell készítenie a terepet a személyi döntés előtt.
Az állam- és kormányfők ennek érdekében mandátumot adtak Herman Van Rompuy-nek, az Európai Tanács elnökének, hogy az uniós szerződéssel összhangban kezdje meg a konzultációkat az Európai Parlamenttel és magukkal a kormányok vezetőivel az EP-választások tükrében tartalmi és személyi kérdésekről. Van Rompuy a csúcsvacsorát követően közölte, hogy mihelyt megalakulnak az újjáválasztott Európai Parlament pártcsoportjai és megválasztják azok vezetőit, felveszi velük a kapcsolatot.
A vezetők tudomásul vették az Európai Parlament elnökök konferenciája által hozzájuk címzett levelet, amelyben azt sürgették, hogy az Európai Tanács haladéktalanul kérje fel a választásokon győztes Európai Néppárt (EPP) hivatalos elnökjelöltjét, Jean-Claude Junckert arra, hogy tegyen kísérletet a parlamenti többség létrehozására. Az állam- és kormányfők testülete azonban egyáltalán nem tett eleget az invitálásnak, ami közvetve az EP által felállított szabályok elfogadását jelentette volna.
És bár az Európai Tanács több tagja is elfogadja, sőt támogatja a parlament igényét, a testület egésze nyilvánvalóan nem. A vezetők közül a brit, a holland, a svéd és a magyar miniszterelnök a vacsorán határozottan elutasította az Európai Parlament megközelítését, ami véleményük szerint ellentétes az EU-szerződéssel, amely az EiT hatáskörébe utalja a bizottsági elnök jelölését. Orbán Viktor a csúcsra érkezvén jogi alapról támadta az EP eljárását, hangsúlyozva, hogy az lopakodó szerződés-módosítással érne fel (erről részletesen lásd külön anyagunkat).
Frederik Reinfeldt svéd kormányfő még nála is kategorikusabban fogalmazott. Elmondta, hogy ő egy pillanatra sem támogatta a hivatalos elnökjelöltek állítását, ami szerinte „kibillenti helyéből az alkotmányt”. Jóllehet a szóban forgó kormányfők jogi érvekkel indokolták fenntartásaikat, többen közülük – így néhány napja a magyar kormányfő – világossá tették, hogy a luxemburgi Jean-Claude Juncker személye is elfogadhatatlan számukra.
A másik oldalon Románia, Olaszország, Belgium, Luxemburg. Ausztria és Portugália állt ki a legegyértelműbben amellett, hogy az Európai Tanács azt a személyt jelölje, aki a választás utáni parlamenti procedúrából kikerül, aki vélhetően Juncker lesz.
Angela Merkel – aki a csúcsvacsorán állítólag sem egyik, sem másik tábor mellett nem tette le a voksot – utólag sajtótájékoztatóján már visszatért ahhoz a régebben többször is elhangzott érveléséhez, hogy nem lehet automatizmus az EP-választások eredménye és a bizottsági elnöki jelölés között. Merkel újságírók többszöri rákérdezésére közölte, hogy ő támogatta a pártcsaládja, a Néppárt döntését hivatalos elnökjelölt állításáról és erről egy percre sem feledkezett meg, de másfelől tiszteletben kell tartania az uniós szerződést, aminek értelmében az állam- és kormányfők joga a jelölés, amiről aztán az EP többséggel szavazhat.
„Ha minden jól megy, június 26-27-én döntési helyzetben leszünk” – jelentette ki a kancellár, aki hozzátette, hogy számára az Európai Tanács működőképességének szavatolása is lényeges szempont éppen akkor, amikor az EU a következő öt évben is sorsdöntő változások és döntések előtt áll.
Merkel elmondása szerint Van Rompuy-től azt várják el, hogy a következő, június végi csúcs előtt egy „neveket tartalmazó listát” (ahogy fogalmazott arcképcsarnokot) készítsen, és azt terjessze a vezetők elé, akiknek a feladata a jelölt megtalálása. Nem adott egyértelmű választ, de utalt annak a lehetőségére is, hogy a lista nem csupán a szóba jöhető bizottsági elnökjelöltek nevét, hanem a többi megüresedő posztra érdemes jelöltek nevét is tartalmazza. „Éppen ennek kigondolására bíztuk meg az EiT elnökét” – hárította el a kérdést a kancellár. Merkel, ha nem is határolódott el Junckertől, de több kiszólása is volt, amiből világossá válhatott, hogy ő nem egyetlen jelöltben (azaz Junckerben) gondolkozik.
Merkel szerint ugyanakkor Van Rompuy megbízása a személyi konstelláció(ko)n túl tartalmi kérdésekre is ki kell, hogy terjedjen. Az állam- és kormányfők egyetértettek abban, hogy a következő öt évben az alábbi témák kell, hogy prioritást élvezzenek az EU tevékenységében. Ezek: a növekedés és a munkahelyteremtés; egy jól működő és fejlettebb gazdasági és monetáris unió; az energiafüggőség csökkentése és a klímavédelem; a szabadságjogok és a biztonság, valamint a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás elleni fellépés, és végül a közös kül- és biztonságpolitika megerősítése.
Francia értelmezés szerint európai szavazás volt, aminek eredményét tiszteletben kell tartani. Ez az eredmény pedig azt mutatja, hogy pillanatnyilag a legfontosabb politikai csoportot a Néppárt alkotja, következésképpen a néppárt joga, hogy javaslatot tegyen – fejtette ki Francois Hollande a csúcsot követő sajtóértekezletén.
A mindennek kapcsán kedd este Herman Van Rompuynak megfogalmazott mandátum a francia elnök szerint alapvetően kettős. Egyfelől – ami a majdani személyi döntés előkészítését illeti – fel kell mérnie, van-e olyan jelölt, amelyik maga mögött tudhatja mind az Európai Parlamentben, mind pedig az Európai Tanácsban az elfogadáshoz szükséges többségét – fejtette ki. Az utóbbi kapcsán emlékeztetett, hogy a tagországok körében „minősített többségre van szükség”, amivel közvetve nem zárta ki, hogy adott esetbe lehetnek „leszavazott” országok is. Egy későbbi kérdésre válaszolva mindezt – a két féle többségnek való megfelelést – azzal kommentálta, hogy az „ilyenfajta folyamat a parlamenti demokráciákban a szokásos eljárásnak” minősül.
A francia elnök ugyanakkor a jelen szakaszban fontosabbnak ítélte a mandátum másik részét: vagyis annak tisztázását, hogy a majdani új elnök elsősorban milyen „tartalomra” – program-prioritások elősegítésére – kellene, hogy összpontosítson. Francia részről ennek kapcsán négy elvárást említett.
Mindenekelőtt szorgalmazta, hogy az euró stabilizálását célzó megszorítások évei után térjenek át a növekedés, a munkahelyteremtés szakaszára, beleértve új innovatív technológiák – mindenekelőtt a digitalizáció – felkarolását. Második helyen említette az energiapolitikát, a külső ellátási függőség csökkentését, a források diverzifikálását. Harmadik elvárása volt a „külső határok védelme”, amibe szerinte a Schengen-szabályok egyértelműbbé tétele ugyanúgy beletartozik, mint a menekültpolitikák harmonizálása. Végül kiemelt figyelmet tartott szükségesnek a közös kül- és védelmi politika számára. „Akadnak veszélyforrások közvetlenül Európa határánál is” – emlékeztetett.
David Cameron nem tartott sajtóértekezletet, de brit diplomáciai források azzal jellemezték a brit miniszterelnök álláspontját, hogy az új bizottsági elnök választásánál „mindenkinek tartania kell magát a szerződésben foglaltakhoz”. Ez pedig szavai szerint „világosan leszögezi, hogy a parlament döntése az Európai Tanács javaslatán kell, hogy alapuljon”.
Brit részről azt a parlamenti értelmezést, hogy elnökjelölt csakis a listavezetők köréből kerülhet ki, elfogadhatatlanul beszűkítőnek tekintik, lévén, hogy eleve kizár hivatalban lévő (például kormányfői székben ülő) politikusokat, akik értelemszerűen nem vállalhatják fel, hogy aktuális megbízatásuk mellett egy több hónapos európai kampányt is lefolytassanak. De ettől még alkalmasak lehetnek a majdani megbízatásra.