Európa újra téma lesz az európai választási kampányban, de többnyire negatív referenciaként – vélekedik a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének (IFRI) egyik szakértője, aki arra számít, hogy a május 25-i szavazást követően megalakuló EP-ben igazi, zsigeri ellenzéke lehet az EU-integrációnak.
Mivel kevés eltérést lát a hagyományos pártok programjai és az általuk javasolt megoldások között, a párizsi központú Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének egyik vezető szakértője szerint a javában zajló választási kampányban is EU melletti és azzal szembeni érvek csapnak majd össze.
Vivien Pertusot úgy látja, hogy Európa és az európai integráció hosszú idő után újra kampánytémává válik, és a legtöbb országban nem csupán az aktuális belpolitikai vitákra korlátozódik a folyamat. A rossz hír, hogy az Európai Unió az esetek többségében negatív tartalomként jelenik meg a vitákban, a résztvevők az EU rovására, az attól való elhatárolódással próbálnak jó pontokat szerezni a szavazóknál. „Jelenleg igazából senkinek sem érdeke az Európai Unió mellett érvelni. Ma nagyon nehéz egy európai projekt mögé felsorakoztatni az embereket” – mutat rá az IFRI brüsszeli irodájának vezetője.
Pertusot szerint még az olyan aktuális témák, mint az ukrán válság is hidegen hagyja a kampányt, és ha van egyáltalán valami kapocs a május végi EP-szavazás és Ukrajna között, az a jövendőbeli kül- és biztonságpolitikai főképviselő személye.
A kutató azt tapasztalja, hogy a valutaövezeten belül és azon kívül egészen más témák uralják a kampányt. Az eurózóna országai egyre inkább csak az egységes valután, az eurón keresztül tekintenek az EU-ra, miközben a kívülálló tagállamok a belső piaccal kapcsolatos témákra, és az egységes piac megőrzésére koncentrálnak.
A szakértő megítélése szerint az elmúlt ciklusban több olyan tendencia is érvényesült, ami nem jó irányba vitte el az Európai Uniót és így hozzájárult a közvélemény és az uniós projekt közötti szakadék szélesedéséhez. Először is az európai felelősök és intézmények túlságosan elmerültek a mechanizmusok javítgatásában, ahelyett, hogy a tényleges eredményekre összpontosítottak volna. A nemzetek feletti intézmények mindenhatóságában is szinte vakon bíztak, holott Európa nem jelent mindenre automatikus választ. Végezetül pedig általános tendenciává vált az eurószkepticizmus ignorálása, mintha csak ideiglenes jelenségről lenne szó, holott ez tévedés.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy egy Eurobarométer felmérés szerint abban az öt témában, ami a leginkább foglalkoztatja az európai állampolgárokat, mint amilyen a munkanélküliség, az EU-nak csak nagyon kevés hatásköre van.
Pertusot úgy látja, hogy a nemzeti választási naptár szempontjából rosszabb talán már nem is lehetne az EP-választások időzítése. Néhány tagállamban, köztük Magyarországon túl közel volt a nemzeti választás. Máshol, mint Belgiumban május 25-én egy nap alatt három választást is tartanak, míg megint máshol egy maratoni választási folyamat kezdetét jelenti az európai voksolás. Ez az adottság szerinte az Európa-ellenes erőknek kedvez, főleg az EP-kampány rövidsége miatt, ami nem ad igazán lehetőséget a szofisztikált érveléshez.
Sok más szakértőhöz hasonlóan a francia EU-elemző is biztosra veszi azt, hogy az Európa-ellenes pártok a jelenlegi hangulatban sok szavazatot vesznek majd el a politikai centrumtól. Várakozásai szerint az önálló frakcióval jelenleg nem rendelkező többnyire jobboldali populista függetlenek száma a jelenlegi 33-ról akár 100 főre is nőhet az új Parlamentben, a baloldali eurószkeptikusokkal együtt pedig 150 körül lehet az EU-ellenes erők létszáma a képviselőtestületben.
Az EU-ellenes pártok képesek lesznek önálló pártcsoportot alakítani az EP-ben, és ezzel Pertusot szerint tanúi lehetünk „egy igazi, zsigeri ellenzék születésének”. Egy olyan csoportnak, ami nem konstruktív, hanem szisztematikus ellenzéke lesz az uniós integrációnak. Jelentőségüket és képességüket még sem szabad túlbecsülni, tekintettel arra, hogy meglehetősen heterogén csoportot alkotnak, és sokszor össze-vissza szavaznak.
Az IFRI brüsszeli irodavezetője attól tart, hogy a hagyományos centrumpártok a régi taktikát követve megpróbálják majd elszigetelni az eurószkeptikusokat, ami szerinte két okból is helytelen lépés lenne. Először is azt erősítené az európai közvéleményben, hogy az EP semmibe veszi a választói akaratot. Másfelől csak a kihívásra adott válasz elodázását jelentené, hiszen „egy nap úgyis választ kell találni erre”.
A politológus kétkedve áll hozzá az EP-nek ahhoz a szlogenjéhez, miszerint „más lesz ez a választás”, miután első ízben az európai szavazóknak is közvetlen beleszólásuk lesz az Európai Bizottság következő elnöke személyének kiválasztásába. A felmérések valóban azt erősítik meg, hogy az európaiak 55 százaléka biztosan elmenne szavazni, ha a testület elnökét közvetlenül választanák. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a pártok listavezető frontemberei jószerével ismeretlenek az európai publikum számára, és kevés volt az idő ahhoz, hogy egy európai kampány keretében megismertessék velük a jelölteket. Bizonytalanság mutatkozik továbbá a tekintetben, hogy az Európai Tanács, az állam- és kormányfők testülete másképp fogja értelmezni az EU-szerződést, mint a parlamenterek.
Az EP-választások „perszonalizálása” véleménye szerint ezért egyelőre inkább csak kísérleti léggömbnek tekinthető, amit ugyanakkor a jövőben további lépések követhetnek. Legközelebb, 2019-ben például már transznacionális pártok is listát állíthatnak majd az EP-választásokra, miközben jelenleg nemzeti pártok versengenek, amelyek európai szinten pártcsoportot alkotnak.
Vajon a Bizottság elnökének ilyen módon történő kiválasztása nem politizálja-e át a testület tevékenységét? Vajon ettől legitimebb lesz a Bizottság elnöke az állampolgárok szemében? – kérdez vissza Vivien Pertusot, aki szerint ehhez a Bizottság struktúráját is politizálni kellene. Ez annak is függvénye, hogy a testület következő elnöke hogyan fogja értelmezni a mandátumát.
Ami a Bizottság elnökének megválasztását illeti, az IFRI brüsszeli igazgatója két opciót tud elképzelni. Az első, hogy az állam- és kormányfők figyelembe veszik az EP-választások végeredményét, de a frontemberek (Juncker és Schulz) helyett valaki mást javasolnak majd. A másik az, hogy az EP nyomására való válaszul teljesen figyelmen kívül hagyják az eredményt. A demokratikus akarat figyelmen kívül hagyása azonban sokat ártana, és az Európa ellenes erők kezére játszana – mutat rá a francia politológus.