Az események logikája szerint az EU „előbb-utóbb” napirendre kell, hogy tűzze a Moszkvával szemben kilátásba helyezett szankciók harmadik – gazdasági jellegű büntetőintézkedéseket is magában foglaló – fázisát, véli Peter Ludlow veterán EU szakértő. Diplomáciai források jövő hétre várják a „második szakaszt”.
Ludlow az általa vezetett Eurocomment nevű think-tank keddi, brüsszeli EU-csúcsértékelőjén beszélt erről. Emlékeztetett arra, hogy a múlt csütörtöki brüsszeli csúcs a lehetséges szankciók második csoportját arra az esetre helyezte kilátásba, ha „néhány napon belül” nincs látható előrelépés az ukrajnai válság enyhítésében. A gazdasági intézkedéseket is bevető „harmadik szakasz” akkor válhat esedékessé, ha a helyzet – az orosz politika lépései következtében – tovább romlana.
Ludlow szerint szinte kizárt, hogy a krími félszigeten katonai szempontból már most is mindent ellenőrzés alatt tartó orosz politika feladja pozícióit és magától visszavonuljon. Ha aztán a hétvégi „népszavazás” kinyilvánítja Krím elszakadási szándékát, és a moszkvai orosz parlament felkínálja a régiónak a csatlakozás lehetőségét Oroszországhoz, akkor azzal a neves brit EU-szakértő szerint a dolgok voltaképpen át is lépnek a „harmadik szakaszhoz” okot adó fázisba.
Ludlow mindezek fényében igazából azt sem tartotta kizártnak, hogy a szankciók „második szakaszáról” még ezen a héten újabb rendkívüli EU-csúcs ülhet össze, majd pedig a vasárnapi krími népszavazás és a nyomában születő újabb lépések fényében a jövő csütörtöki, régről tervezett „rendes” EU-csúcs dönthet a büntető intézkedések további szigorításáról. Amennyiben már e héten sor kerülne egy újabb csúcsra, egyúttal az EU-ukrán társulási szerződés „politikai részének” az aláírása is megtörténhet.
Brüsszei EU-tanácsi illetékesek az utóbbi menetrendet, ha kizártnak nem is tartják, egyelőre kevésbé vélik valószínűnek. Nevük mellőzését kérő források szerint nagyobb az esélye annak, hogy a vasárnapi népszavazás után, a hétfőn egyébként is esedékes EU külügyminiszteri tanácsülés határozhat – fejleménytől függően – a „második szakasz” előkészítéséről. (Emlékezetes, hogy ez utóbbi személyre szóló vízumkorlátozásokat, és egyes orosz pénzügyi vagyontárgyak (bankszámlák) befagyasztását vonhatja maga után.) Beüzemeléséről miniszteri szinten nem határozhatnak, legfeljebb (esetleges személyi „célpont-listát” is felölelő) javaslatról lehet szó. A múlt heti EU-csúcs egyik elvi döntése értelmében a különböző „szankciós fokozatok” kapcsán – Oroszország vonatkozásában – az állam- és kormányfők maguknak tartották fenn az utolsó szó kimondását.
Az említett tanácsi vélemények szerint a „harmadik szakasz” előre hozása azért is valószínűtlen, mert az ennek kapcsán szükségszerűen adódó európai uniós terhek tagországok közötti kezeléséről még további előzetes egyeztetésekre van szükség. Jól tájékozott tanácsi források éppen a magyar miniszterelnök múlt csütörtöki brüsszeli hozzászólására hivatkoznak: eszerint Orbán Viktor óvott például az energiakereskedelmet érintő korlátozások bevezetésétől mindaddig, amíg uniós szinten nincs működőképes forgatókönyv a kieső orosz energiaszállítmányok pótlásának a lehetőségeiről.
Egyes brüsszeli diplomáciai vélemények szerint a „harmadik szakaszra” sokkal valószínűbben akkor kerülne sor, ha az orosz terjeszkedés túllépne a szűken vett krími területen, és általában megcélozná Délkelet-Ukrajnát.
Ezek az elemzések inkább azzal számolnak, hogy a hétfői EU külügyi tanácsülés után a jövő csütörtöki csúcs dönthet a szankciók második fokozatának megnyitásáról, és egyúttal sor kerülhet a társulási szerződés politikai részének az aláírására is.
Ludlow, a maga részéről, a lehetséges jövőbeni következményeket latolgatva úgy vélte: Putyinnak aligha áll érdekében katonai konfliktust generálni. Valószínűbbnek tűnik, hogy „megtartja, ami már egyébként de facto a kezében van”, a krimi félszigetet, és igyekszik harcias fellépéssel elérni Ukrajna „finnesítését”. Értve ez alatt Finnországnak a kétpólusú hidegháborús időkben elfoglalt sajátos semleges – formálisan sehova sem tartozó – státuszát.
(Brüsszeli vélemények ennek kapcsán úgy vélik, Moszkva viszonylag könnyen elérheti, hogy egy esetleges ukrán tagság még egy jó ideig nem váljon konszenzussal jóváhagyott hivatalos ajánlattá sem a NATO, sem az EU részéről. Erre ugyanis a tagországok egy részénél már a mai helyzetben sincs meg a hajlandóság: a jelenlegi francia kormány például kategorikusan ellene van annak, hogy európai uniós „tagsági perspektívát” kínáljanak Ukrajnának.)
A konfliktus eszkalálódása Oroszország és a Nyugat között mindként oldalon komoly költségekkel jár majd, tekintettel a sok területen fennálló egymásrautaltságra. De amikor a folyamat eljut a „harmadik szakasz” elrendelésének a szükségéhez, akkor a nyugati politika még e költségek láttán sem mondhat majd végül nemet – véli Ludlow.
A szekértő szerint ugyanakkor valójában mégiscsak Putyin veszítene: nagy ívű eurázsiai unióját Ukrajna nélkül – legfeljebb az abból kiváló krimi területtel gyarapodva – valósíthatja csak meg. És ez ellen ugyanúgy nem igazán tehet majd semmit, miként a nyugati világ sem tud sokat tenni a krími annektálás semmissé tétele érdekében.
Belátható időn belül Ludlow arra számít, hogy hamarosan Moldávia válhat a fenti erőpróbák újabb terepévé, illetve, hogy mindezek nyomán összességében Oroszország kapcsolatai a Nyugattal nagyon komoly változáson megy majd át. „Nehéz időkre van kilátás” – tette hozzá.