Öt év után ismét megnyílnak az európai választások szavazóhelyiségei, amelynek eredményeként júliusban 751 európai – köztük 21 magyar – képviselő kezdheti majd meg munkáját. Magyarországon nyolcmillióan szavazhatnak majd a bejutó pártokra.
A tét óriási, hiszen a legeredményesebb politikai többség lesz jogosult a következő öt évben az uniós szakpolitikák irányítására.
A jelenlegi parlamenti ciklus munkája azonban még közel sem zárult le, hiszen többek között olyan – ebben a ciklusban „tető alá hozandó”- témák vannak még napirenden, mint az egységes bankszanálási mechanizmus, bankunió, hitelgaranciák, távközlési csomag, adatvédelem, termékbiztonság, kikötői szolgáltatások, vasúti közlekedési csomag és az egységes európai égbolt csomag. A Lisszaboni Szerződés egyik fő célkitűzésének megvalósulásaként az Európai Parlament szava egyre hangsúlyosabb szerephez jut a döntéshozatali folyamatban, így a parlamenti választások nagyban meg fogják határozni, hogy merre veszi Európa az irányt. Gondoljunk csak az európai válság uniós kezelésére.
A Lisszaboni Szerződés változást jelent a Bizottság elnökének megválasztása terén is, mint ahogy azt már korábbi cikkünkben említettük. A szerződés értelmében az Európai Tanács a választások eredménye tükrében fog javaslatot tenni a Bizottság új elnökének személyére, akit az Európai Parlament abszolút többséggel kell, hogy megválasszon. Az új rendszer egyik értelmezése szerint ez jelentheti azt, hogy az Európai Tanács a legtöbb szavazatot összegyűjtő párt jelöltjét javasolja majd. Az európai pártok ennek érdekében választási kampányuk során csúcsjelölteket állítanak, akiket az Európai Bizottság élére szánnának. Más értelmezés szerint viszont jelentheti akár azt is, hogy az lehet a győztes, aki képes lesz a választások után elnyerni a megalakult Parlamentben a többség szimpátiáját. A választások eredményétől függően izgalmas versengésnek nézünk tehát elébe.
Szakértők szerint a szocialisták vagy a néppártiak jelöltjéből kerülhet ki Barroso utóda. A Policy Solutions felmérése szerint az Európai Szocialisták Pártja lehet a befutó a májusi választásokon. Az elemzés alapján húsz év után először van esélye a szocialistáknak a konzervatívok (Európai Néppárt) megelőzésére. A válság elhúzódása miatt az euroszkeptikus erők előretörésére is számítani lehet. Egyes elemzők szerint az európa-ellenes pártok még akár a képviselői helyek negyedét is megszerezhetik. A választás legnagyobb vesztesei a konzervatívok és liberálisok lehetnek.
Csúcsjelöltek
Március 7-én az Európai Néppárt – Dublinban tartott kongresszusán – a volt luxemburgi kormányfőt, Jean-Claude Junckert jelölte a Bizottság élére. Nem kisebb személytől kapott támogatást, mint Angela Merkel német kancellártól. Juncker évekig vezette az euróövezeti csoport (Eurogroup) munkáját, így Európa-szerte jól ismert személyiség. A párton belüli legnagyobb versenytársa a belső piacért és szolgáltatásokért felelős uniós biztos, Michel Barnier volt. Juncker, aki „igazi európainak” vallja magát elmondta: „Hídépítő, konszenzusteremtő motor” szeretne lenni Európában. Úgy véli, hogy volt ugyan néhány mellékvágány, a válságkezelés mindazonáltal összességében megfelelő alapokon nyugodott.
A szocialisták jelöltje az Európai Parlament jelenlegi elnöke, Martin Schulz. Schultz úgy látja, hogy az eddigi válságkezelés legfőbb eszközei a megszorítások voltak – magasabb adók, alacsonyabb fizetések és nyugdíjak, munkavállalói jogok csökkentése. Ezen változtatni kíván. Schulz egyik fő célja megválasztása esetén a munkahelyteremtés lenne.
További jelöltek még a liberálisok részéről a belga Guy Verhofstadt, a zöldek részéről a José Bové és Ska Keller tandem, az Egyesült Baloldal részéről pedig Alekszisz Ciprász.