Már száz nap sincs az európai parlamenti választások kezdetéig, amelyektől uniós berkekben komoly változásokat várnak. A 2009-es lisszaboni szerződéssel megnövelt jogkörű Európai Parlament közösebb, tudatosabb kampányra készül, hogy minél több embert meg tudjon szólítani. Brüsszeli körkép az európai parlamenti választásokról.
„Ez most más” – fogadkozik az Európai Parlament a május 22-25-i választások előtt. Az Európai Unió képviselő-testületének történetében több szempontból valóban fordulópont lehet az idei voksolás. A választók – a 2009 decemberében életbe lépett Lisszaboni Szerződésnek megfelelően – az Európai Unió történetében először már a tagállamokkal a témák túlnyomó többségében egyenrangú, társ-döntéshozó testületbe juttathatnak képviselőket.Emellett a gazdasági válság is jócskán megváltoztatta a gazdasági és politikai viszonyokat a legutóbbi, 2009. júniusi választásokhoz képest. Azokban az országokban, amelyek EU-IMF mentőövet kaptak, „nem kell elmagyarázni, miért érintik őket az európai uniós döntések”, szögezte le Klaus Welle, a Parlament főtitkára február 19-én Brüsszelben egy háttérbeszélgetésen, aki szerint az olyan tagállamokban is jobban érzik az EU súlyát, mint Németország.
A voksolás egyik nagy kérdése, hogy sikerül-e megállítani a közvetlen választások bevezetése, 1979 óta folyamatosan csökkenő részvételi arány további süllyedését. Az EU egyik vezető kommunikációs tisztviselője egy háttérbeszélgetésen úgy vélte, hogy nőni fog a választói érdeklődés többek között azért, mert a média jobban figyelemmel kíséri az európai uniós témákat, és sokan ugyanerre számítanak. Bokros Lajos, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselője ugyanitt elmondta: szerinte „torz tudati állapotot tükrözhet”, ha ennek valaki örülne, miközben a növekedés a szélsőséges pártok jó teljesítményének lenne köszönhető. Ezzel szemben Simon Hix, az európai parlamenti statisztikákat készítő VoteWatch Europe elnöke úgy vélekedett: pozitív lenne, ha az Európai Parlament a lehető legtöbb ember véleményét képviselné.
Előretörhetnek az anti-föderalisták
Az egyik fő félelem, hogy a szélsőségesek blokkoló kisebbséget alkothatnak, ami megnehezítheti vagy akár meg is akaszthatja a Parlament munkáját. Az szinte biztosnak látszik, hogy az esetek többségében érvényesülő néppárti-szocialista-liberális „nagykoalíció” támogatottsága meggyengül, de a VoteWatch előrejelzése azt mutatja, hogy valószínűleg még így is megmarad a többségük (a képviselőcsoportok esélyeivel a cikksorozat első része foglalkozik). Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő szerint a választások eredménye legfeljebb annyi lesz, hogy erősödik a két legnagyobb pártcsalád együttműködése.
A föderációellenes pártok súlya egyesek szerint azért sem biztos, hogy jelentősen nőne, mert elég nehezen találnak egymás között partnereket, akikkel képviselőcsoportot tudnának alakítani. Ennek ellenére sokan – köztük Herczog Edit szocialista képviselő – arra számítanak, hogy új, szélsőjobboldali csoporttal bővül az EP politikai palettája. Mindenesetre mint azt a néppárti Pelczné Gáll Ildikó elmondta, a blokkoló kisebbségtől is félve sietnek az EP-ben a dossziékkal.
Tesznek érte, hogy ne tegyenek rá
A lisszaboni szerződés egyik újdonsága, hogy az Európai Bizottság vezetőjét a parlamenti választások eredményének „figyelembe vételével” kell jelölni. Ez a megfogalmazás ugyanakkor tág teret hagyott az értelmezésnek, mivel a reformszerződés mindössze annyit ír elő, hogy a Parlamentnek és a tagállamoknak előzetesen egyeztetnie kell. Klaus Welle szerint áprilisban elkezdik tisztázni az Európai Tanács elnökével, hogy ez milyen formában fog megtörténni. Kiemelte, hogy az Európai Parlament „megválasztja”, és nem megerősíti vagy jóváhagyja a jelöltet, akit a tagállamok csak javasolnak, mindez pedig az EP súlyának növekedését jelzi.
A tisztázatlan eljárásrend miatt intézményi sakkjátszma indult a Parlament és a tagállamok között. Az EP igyekezett elébe menni az eseményeknek, és egy gyors nyitással a képviselőcsoportok jókora része megállapodott abban, hogy egy-egy jelölttel állnak elő a Bizottság élére, valamint a kampányidőszakban is igyekeznek hangsúlyozni (pl. az EP-pártcsaládok logóit is feltüntetve), hogy a választások EU-szinten zajlanak.
A legújabb lépést az EP alkotmányügyi bizottsága tette meg, február 11-én egy kívánságlistával állva elő, amelyet márciusban még a teljes plenáris ülésnek is jóvá kell hagynia. A javaslat szerint – a lisszaboni szerződés egy függelékére hivatkozva – időben tisztázni szeretnék a még mindig a levegőben lógó kérdést, milyen is lesz az „egyeztetés” a tagállamokkal a választási eredmények figyelembe vételéről. A képviselők arra buzdítják a Bizottság leendő vezetőjét, hogy legyen önállóbb, és ne hagyja, hogy a tagállamok megpróbáljanak alkalmatlan vagy nem európai elkötelezettségű biztosjelölteket rátukmálni, valamint minél több nőt és volt képviselőt szeretnének a Bizottságban látni. A legnagyobb tagállami ellenállást az az ötlet szülheti, hogy a 28 biztos némelyike „tárca nélküli” legyen, az alelnökök pedig „tematikus klaszterekkel” foglalkozzanak. A Lisszaboni Szerződés eredetileg a biztosi helyek harmadát megszüntette volna, mert már túl sok lett belőlük. Az írek azonban első körben népszavazáson elutasították a szerződést, a második nekifutás előtt pedig engedményeket kaptak – többek közt azt, hogy maradt a kisebb országok által kívánt „egy biztos – egy tagállam” rendszer.
Az intézményi helyezkedésben a Parlament azt már elérte, hogy a pártcsoportok nagy része megnevezze a jelöltjeit a Bizottság élére. Kivétel a Néppárt, amely március 7-én, Dublinban dönt majd a kérdésben, az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek, akik február 20-án kijelentették, hogy nem hajlandóak legitimálni a folyamatot egy saját jelölttel, mivel szerintük a közvéleménynek erre nincs szüksége, valamint az EU-ellenes Szabadság és Demokrácia Európája, amely még foglalkozni se hajlandó a kérdéssel.
Jelölti vita nyitott kérdésekkel
A kiválasztottak nyilvánosan is megmérettethetik magukat május 15-én egy elnökjelölti vitán, amelyet az Eurovíziós Dalfesztivált is szervező Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) tart. Az EBU 72 aktív és 35 társult tagja 76 országot képvisel, így csaknem az összes uniós választópolgárnak lehetősége lesz megnézni az eseményt. A szervezet honlapja szerint viszont egy EU-tagállam helye üres – Görögországé, ahol a megszorítások részeként tavaly júniusban megszüntették a közszolgálati tévéadót.
A vitát nehezebb lesz megrendezni, mint például az Amerikai Egyesült Államokban, hiszen még az sincs eldöntve, hogy angolul vagy a saját nyelvükön szólaljanak fel a jelöltek – utóbbi a szélsőbaloldali résztvevő, Alexisz Ciprasz állítólag gyenge angoltudása miatt lenne gond. Problémát jelent az is, hogy a Zöldek az Európai Parlament történetének első nyílt előválasztásán – összesen közel 23 ezer leadott szavazat alapján – két társjelöltet neveztek meg, de több forrás is leszögezte, hogy csak egyikük vehet részt a vitán. Az EU kommunikációs stábjának egy tagja reményét fejezte ki, hogy Ska Keller állhat majd a kamerák elé, mivel így legalább egy női résztvevője lenne az eseménynek (a Néppárt lehetséges jelöltjei között sem merült fel női név).
Források elárulták, hogy a nézettség növeléséért igyekeztek az Európa Liga mérkőzéseivel azonos sávban megrendezni a vitát, így ha valaki nem tudná, hogy az addig jellemzően csütörtöki meccsnapok helyett egy nappal korábban tartják a döntőt, véletlenül is bekapcsolódhat a kampányműsorba. Erre persze csak akkor van esély, ha a nemzeti csatornák tényleg élőben adják le a vitát, amire semmi nem kötelezi őket, így akár eldughatják egy alig nézett időpontra is.
Észre is veszik?
Az Európai Parlament tehát több kisebb-nagyobb lépést is tett érte, hogy a választók észrevegyék a voksolást, és számos körülmény – nagyobb médiaérdeklődés, szoros verseny az élen – szintén adott hozzá, hogy részt vegyenek majd benne. Kérdés, hogy mennyire terelik a nemzeti pártok valóban európai irányba a kampányt, és hogy mennyire mozdul meg például Csehország, ahol az októberi választások után még csak január végén alakult meg a kormány, vagy éppen Magyarország, ahol másfél hónappal korábban döntenek a szavazók az országgyűlési képviselőkről.