Miután január közepén a kijevi események átcsaptak utcai harcokba nyilvánvalóvá vált, hogy a hivatalos ellenzék nem ura a helyzetnek. Kiderült az is, hogy a Majdanon táborozó kormányellenes tüntetők sem egységegesek, a nyugatos középosztály mellett ott vannak a sokszor beazonosíthatatlan és kontrolálhatatlan radikális tüntetők, akik nagy része köthető a szélsőjobboldalhoz. Az elérhető információkból két nagyobb nacionalista szervezet jelenik meg.
A mostani kijevi helyzet az elmúlt hetekhez hasonlítva békésnek tűnik. Az utcai harcok helyett most diplomáciai kötélhúzásról jönnek a hírek. Az EU és az USA diplomatái próbálják az országot maguk felé csalogatni nem túl sikeresen, miközben az orosz titkosszolgálat kiszivárogtatott felvételekkel akarja őket egymásnak ugrasztani. A másik oldalon Putyin viszont nem nagyon tud foglalkozni az ukrán helyzettel. Az orosz elnök figyelmét most inkább a szocsi téli olimpia köti le, ami saját megítélésének javítására is szánt, de nem minden halad tökéletesen. A nyugati közvélemény egyszerre támadja az emberei jogok helyzete miatt és nevet az olimpiai falu fura wc-in. És eközben a tüntetőkkel mi van? Mostanában kevesebbet hallunk róluk. A múlt héten, miután elültek az összecsapások és Dmitro Bulatov az Automajdan vezetője is kiszabadult, erőteljesen csökkent a sajtó figyelme.
Pedig az összecsapásoknak vannak még igazán feltáratlan részei. Először is sokáig semmit nem lehetett tudni arról a szervezetről, ami elfoglalta a minisztériumi épületeket, és azokról, akik összecsaptak a rohamrendőrökkel. Szinte minden hírben szerepelt a Spilna Sprava neve, de az már nem, hogy pontosan kik ők. A helyzetet jól jellemzi, hogy Katerina Kruk, aki az Euromajdan sajtófelelőse, és twitter-csatornáján folyamatosan közvetíti az eseményeket, még ő sem tudott, vagy nem akart információt adni. Az már régóta egyértelmű, hogy a tüntetések nem a társulási szerződésről szólnak. Még azt sem lehet mondani, hogy az ország keleti és nyugati fele harcol egymással szemben, hiszen a keleti részen is voltak tüntetések, sőt oroszajkúak is csatlakoztak a kijevi megmozdulásokhoz. A sok kicsi, általában különböző célú szervezet között nehéz kiigazodni, de az jól látszik, hogy mindenkinek elege van a Családból, azaz Janukovics és körének mindent behálózó korrupt hatalmából.
Azok a tüntetők, akik részt vettek a leghevesebb összecsapásokban, amik a Hrusevszkij utcán voltak, leginkább a Pravi Szektor (Jobboldali Szektor) nevű szélsőjobboldali szervezethez köthetők. A szervezet, ami leginkább fekete-piros zászlóiról ismerhető fel 2013 novemberében jött létre több kisebb szélsőjobboldali csoport összeolvadásából. Köztük van a Trisub (Trident), a Fehér Kalapács, Ukrán Patrióta, és az Ukrán Nemzeti Gyűlés – Ukrán Nemzeti Önvédelem. Jelenleg pár százan csatlakozhattak hozzájuk. A helyzet furcsaságát jól mutatja, hogy a szervezetnek fele-fele arányban vannak orosz és ukrán anyanyelvű tagjai – írja a Deutsche Welle. A cikkben megszólal Andrej Taraszenko, aki a Trident vezetője, és ahogy rendszeresen, úgy most is elutasítja, hogy közük lenne bármiféle nácizmushoz, de a szervezet irodájának ajtaján „csak náciknak” matrica díszeleg. Taraszenko azt is elmondja, hogy nem a Brüsszel felé közeledés a céljuk, hanem Janukovics rendszerének a megdöntése. A Kyiv Post tudósítása szerint ez a csoport is részt vesz az Euromajdan védelmében.
A másik erősen jobboldali csoport a már említett és szintén pár száz taggal bíró Spilna Sprava (Közös Ügy). Vezetője Alexander Danyiljuk, aki a minisztériumfoglalások óta Angliába menekült – derül ki a Voice of Russia honlapján megjelent interjúban. A 31 éves jogász, emberjogi aktivista már korábban is vezetett tüntetéseket Leonyid Kucsma volt elnök és Leonyid Csernovetszkij kijevi polgármester ellen – írja a BBC. Ez a szervezet az utcai harcok helyett a minisztériumi épületek elfoglalásában vállalt szerepet. Mint ismert, január végén a csoport elfoglalta több minisztérium épületét, köztük volt a mezőgazdasági, az energiaügyi, és a belügyminisztérium épülete. Az utóbbi elfoglalása után, január 27-én fenyegetőzött Olena Lukas igazságügyi miniszter a szükségállapot bevezetésével. Már a kezdettől fogva az ellenzékiek többsége nem értett egyet a szervezet akcióival, köztük Vitalij Klicsko sem, aki megpróbált közbelépni. Azonban az igazságügyi miniszter kijelentése volt az a pont, amikor mindenki elhatárolódott és a Szvoboda (Szabadság) párt aktivistái kiürítették az épületet. Spilna Sprava az egyik legjobb példa arra, hogy hogyan nem sikerült a három a nagy ellenzéki pártnak saját felügyelete alá vonni a tüntetéseket.
A már idézett BBC cikkből kiderül, hogy január óta több futballszurkolói csoport is csatlakozott a kormányellenes tüntetésekhez. Az általában jobboldali beállítottságú ultrák közül az elsők a Dinamo Kijev szurkolói voltak, akik elkötelezték magukat a tüntetések mellett, őket követték a Sahtar Donyeck szurkolói. Utóbbiról érdemes tudni, hogy Janukovics ebből a városból származik, és talán itt van a legerősebb támogatói bázisa. A szurkolók nemcsak szimpatizálnak a megmozdulásokkal, hanem több esetben ők voltak azok, akik megvédték a tüntetőket a kormány által fizetett provokátoroktól, az úgynevezett tituskiktól.
A november óta tartó tüntetéseknek azonban nem csak szélsőjobboldaliak a főszereplői. Ahogy a számokból kiderül ezek inkább kisebb, de hangos csoportok, és a Majdanon táborozók nagy része inkább az ukrán középosztályhoz tartozik. Utóbbiak inkább közelednének Európához, és szeretnének kevesebb korrupciót, minthogy valami nagy ukrán forradalmat vizionáljanak. Sajnos nagy valószínűséggel egy darabig nekik lesz a lesz a legkevesebb beleszólásuk a dolgok menetébe. A szocsi olimpia végéig várhatóan igazi történések nem lesznek Ukrajnában, utána pedig két érdekes kérdés dőlhet el. Vajon sikerül-e a hivatalos ellenzéknek valamiben megállapodnia egymás közt és a radikális ellenzékkel, továbbá lesznek-e az eddigiekhez hasonló, vagy véresebb összecsapások Kijev utcáin?
Az infoboxban szereplő adatok forrása a Korrespondant cikke.