Az ír miniszterelnök kiesése után Jean-Claude Juncker, korábbi luxemburgi miniszterelnök lehet a legerősebb európai pártcsalád, az Európai Néppárt hivatalos jelöltje a Bizottság élére, akit a Financial Times értesülései szerint most már Angela Merkel is támogat.
Jean-Claude Juncker a favorit arra, hogy az Európai Néppárt csúcsjelöltje legyen az Európai Bizottság elnökének posztjára, miután elnyerte a legbefolyásosabb kereszténydemokrata vezetők támogatását – állítja a Financial Times. Az üzleti körök lapja a kiválasztás folyamatában résztvevő, négy közelebbről nem megnevezett tisztviselőtől kapott információkra hivatkozva azt írja, hogy Angela Merkel, német kancellár is teljes mellszélességgel támogatja a decemberben a luxemburgi kormányfői posztról 20 év után távozó politikust.
Mindez azért is érdekes, mert német sajtójelentések korábban azt írták, hogy a kancellár hallani sem akart Juncker jelöléséről Barroso utódjának. Az FT ugyanakkor úgy értesült, hogy Merkel az említett sajtójelentéseket követően felhívta és támogatásáról biztosította Junckert. A lap forrásai szerint a legtöbb tagállami vezető arra bátorította, sőt egyenesen sürgette a veterán luxemburgi politikust, hogy szálljon be a versenybe. „Minden lámpa zölden villog Junckernek, hogy az Európai Néppárt frontembere legyen” – idézte a lap az egyik bennfentest.
Merkel fő kiszemeltje állítólag Donald Tusk lengyel miniszterelnök, majd miután ő nem mutatott érdeklődést a brüsszeli karrier után, Enda Kenny, jelenlegi ír kormányfő volt, aki azonban az FT szerint úgy döntött, hogy nem száll be a versenybe most, hogy Írország felett a trojka program lejárta után újra kiderült az égbolt.
Az önmagát néhány hete a Le Monde-nak adott interjúban először ajánló Juncker nem az egyedüli pályázó arra, hogy a Néppárt csúcsjelöltje legyen az Európai Bizottság élére. A belső piacért felelős uniós biztos, Michel Barnier már több ízben is jelezte, hogy kész lenne elvállalni a jelöltséget, és mellette még Jyrki Katainen finn kormányfőnek, és egyfajta sötét lóként Valdis Dombrovskisnak, a nemrég lemondott lett miniszterelnöknek, a lett euró atyjának a nevét lehet leggyakrabban hallani.
A jelentkezésre adott határidő február közepén jár le, amelyet követően az Európai Néppárt március 6-7-i dublini kongresszusán dönt arról, ki legyen a húzóembere és egyúttal a jelöltje is a legkapósabb brüsszeli posztra. Az FT cikke ugyanakkor megemlíti, hogy Juncker befutását mégsem lehet készpénznek venni, többek között azért, mert EP képviselői helyért eddig nem jelentkezett be, és nem feltétlenül jelent előnyt számára az, hogy a nehéz, válságos időkben ő irányította az Eurócsoport munkáját.
A több pártcsalád már megnevezte a húzóembereit. A szocialistáké Martin Schulz, a liberálisoké a hétvége óta immár véglegesen a belga Guy Verhofstadt, a zöldek két „éke” a francia José Bové és a német Ska Keller, míg az Egyesült Baloldal a görög Alekszisz Ciprászt küldi harcba.
Könnyen előfordulhat azonban, hogy végül nem a csúcsjelöltek valamelyike lesz a befutó, mert ugyan az Európai Tanács a szerződés értelmében a május végi EP-választások eredményének figyelembe vételével állít majd jelöltet a Bizottság élére, ám – miként azt korábban Angela Merkel többször is kijelentette – a két dolog között nincs automatizmus. Ezzel együtt megfigyelők szerint a tagállamok későn ébredtek, és most már nehéz lesz függetleníteni magukat az EP-választások végeredményétől.
Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke közben hírek szerint azt tervezi, hogy a május 25-i EP-szavazást követően két nappal rendkívüli állam- és kormányfői ülést hív össze a bizottsági elnök kinevezéséről. Elemzők szerint ez is annak a jele, hogy a vezetők nem akarják kiengedni a kezükből a végleges döntést.