Az eddigi 20-20-20 helyett 40-30-40 százalékos klímacélokat javasol az Európai Unió számára 2030-ig az Európai Parlament környezetvédelmi és iparpolitikai szakbizottsága, amely csütörtökön fogadott el egy saját kezdeményezésre készült határozatot a témában.
Két héttel az Európai Bizottság hivatalos javaslatának nyilvánosságra hozása előtt az Európai Parlament környezetvédelmi és iparpolitikai szakbizottsága egy politikai határozat megszavazásával tört lándzsát egy ambiciózus célokat kitűző 2020 utáni klímapolitika mellett. A képviselők 66 igen, 42 nem szavazat és három tartózkodás mellett fogadták el a határozatot, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legalább 40 százalékkal való lefaragását szorgalmazza az 1990-es szinthez képest.
A két szakbizottság tagjai emellett azt szeretnék, ha az EU 30 százalékos, jogilag kötelező megújuló energia célt vállalna be az energia végfogyasztáson belül, és 40 százalékkal javítaná az energiahatékonyságot 2030-ig.
A képviselők szerint az EU-nak jogilag kötelező klímacélokat kell kitűznie mind a három területen, és az uniós szinten megfogalmazott célokat speciális helyzetüktől és potenciáljuktól függően az egyes tagállamokra is lebontott céloknak kell alátámasztaniuk.
A szavazás eredménye is mutatja, hogy a képviselőtestület erősen megosztott a témában, és nem csak párt-, hanem nemzeti hovatartozás szerint is. A február eleji plenáris ülés elé kerülő határozattervezet valahol döntetlen időközi eredményt sejtet, hiszen az ambiciózus kibocsátás-csökkentési célok európai ipar versenyképességre gyakorolt hátrányos hatásától tartó képviselőknek sikerült megakadályozniuk egy, a 40 százalékosnál is ambiciózusabb célkitűzést, miközben a megszavazott verziót is túl soknak találják.
Konrad Szymanski, lengyel konzervatív képviselő, az iparpolitikai szakbizottság tervezetének társszerzője elmondta, hogy a legradikálisabb klímapolitikai javaslatok elutasítását akár sikernek is lehet tekinteni, de elismerte, hogy a szavazás végeredményét távolról sem tartja kielégítőnek.
„Ez nem a megfelelő válasz az európai gazdaságra váró kihívásokra. A baloldal nem hajlandó levonni a tanulságokat az EU klímapolitikájának múltbéli hibáiból. Ez a versenyképesség erodálását, a beruházások elvesztését, az európai ipar áttelepülését és további munkahelyek elvesztését jelenti” – fogalmazott a lengyel Igazság és Jog Párt képviselője, aki az európai konzervatív és reformer pártcsoport tagja. A képviselő kijelentette, hogy közel az egész európai jobboldal és az európai ipar nagy része az ő oldalukon van.
„Mi ambiciózus és kötelező célokat támogattunk, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Remélem, hogy a plenáris szavazás is megerősíti majd” – jelentette ki ezzel szemben Matthias Groote, a környezetvédelmi szakbizottság német szociáldemokrata elnöke. Groote szerint a határozat világos jelzést küld minden irányba. Az Európai Bizottságnak, mielőtt január 22-én előterjeszti jogszabályi javaslatát. Az ipar számára a kiszámíthatóság és a beruhásázok miatt. És végül a nemzetközi partnereknek is, akikkel az EU 2015-ben egy globális klímaegyezményt szeretne kitárgyalni.
Kiszivárgott anyagok arról tanúskodnak, hogy az Európai Bizottság 35-45 százalékos károsanyag-kibocsátás csökkentésben gondolkozhat 2030-ig az 1990-es referenciaévhez képest. Korábban 50 százalékról is szó volt, de ez elég korán megbukott. Arról is szó van, hogy a testület 30-35 százalékos megújuló célt javasoljon az energia végfogyasztáson belül.
Nyolc tagállam, köztük Németország és Franciaország a héten levelet küldött, amelyben azt szorgalmazták a Bizottságnál, hogy 2030-ra számszerű célokat javasoljon a megújuló energiák részarányára. Levelükben azzal érveltek, hogy a megújuló cél csökkentené az EU függőségét a fosszilis üzemanyagok importjától és új munkahelyeket teremtene.
A levél ugyanakkor nem tér ki arra, hogy a megújuló cél jogilag kötelező legyen, miként a 2020-ig terjedő időszakban, és külön tagállami célokat is ki kellene-e tűzni. A levelet az osztrák, a belga, a dán, a francia, a német, az ír, az olasz és a portugál miniszter írta alá.
Ez a pozíció ugyanakkor szemben áll azzal, amit Nagy-Britannia képvisel, és nem hivatalosan több közép- és kelet-európai tagállam, köztük Magyarország is támogat. Ennek lényege, hogy csak egyetlen globális kibocsátás-csökkentési célt tudnak elfogadni a 2030-ig terjedő időszakra, mást – például megújuló részarányt – már nem. Azzal érvelnek, hogy az egységes uniós szintű cél kitűzése olcsóbb lenne, és nagyobb mozgásteret engedne a tagállamoknak a kibocsátás-csökkentést szolgáló eszközök kiválasztásában, ide értve az atomreaktorok építését és az energiahatékonyságot is.