Vajon milyen irányt vesz Európa leggazdagabb országa az új kormány tervezett intézkedéseinek hatására?
Bár az októberi előrehozott választások után a luxemburgi sajtó tényként kezelte Jean-Claude Juncker bukását, igazán csak decemberben vált hivatalossá: a tizennyolc éve kormányfői pozíciót betöltő Juncker helyett Xaviel Bettel kapott kormányalakítási megbízást. Az új kormánykoalíció megalakulásához alig kellett pár hét, ugyanakkor Luxemburgban a legtöbben még mindig arra kíváncsiak, hogy mi lesz most Junckerrel.
A nagyhercegségben a koalíciókényszer megszokott jelenség, éppen ezért az elemzők többsége hosszan elnyúló koalíciós tárgyalásokra, Juncker pedig már-már kétségbeesett szövetségalakítási kísérletére számított. Ezek a várakozások nem teljesültek, hiszen Henrik nagyherceg kormányalakítási megbízása után Bettelnek mindössze három hétre volt szüksége kormánya megalakításához. Ami Jean-Claude Junckert illeti, a politikus nemhogy nem játszott főszerepet az egyeztetéseken, szinte hátradőlve figyelte Bettel kormányalakítását. Joggal lehetett feltételezni, hogy az eurózóna arcaként elhíresült Juncker valószínűleg uniós karrierjének következő szakaszát tervezi.
Bár kampányában Juncker mindvégig hangozatta, hogy a helye Luxemburgban és nem Brüsszelben van, úgy tűnik, erről kevés embert sikerült meggyőznie. Az előrehozott választásokat megelőző politikai krízis egyik sarkalatos pontja épp Juncker uniós karrierje volt. A volt miniszterelnököt rendkívül sok kritika érte, miszerint Brüsszel helyett olyan belső problémákkal kellett volna foglalkoznia, mint a titkosszolgálat felügyelete. Most, hogy a politikus kiszorult a Bettel-kormányból, újra megkezdődtek a találgatások, vajon melyik uniós pozícióra pályázik. Juncker egy decemberi interjúban ezek többségét elutasította, külön kiemelve, hogy nem kívánja váltani Joseph Dault az Európai Néppárt élén, sem pedig José Manuel Barrosot az Európai Bizottság elnökeként. Ugyanitt azonban azt is hangoztatta, hogy lényegében semmi nem tartja vissza az „európai karriertől”, de ez – mint fogalmazott – „bonyolult folyamat”. Arra a kérdésre nem reagált, hogy Herman Van Rompuy után betöltené-e az Európai Tanács állandó elnöki posztját.
Reformokat tervez az új kormány
Miközben Juncker luxemburgi karrierje mélyponton van, a Bettel kormány már rövid- és hosszú távú célokat egyaránt meghirdetett. A miniszterelnök első parlamenti beszédében 2015-re számos referendumot ígért, többek között az állampolgársággal nem rendelkezők szavazati jogát illetően. Mivel az ország lakosságának több mint negyven százaléka „külföldi”, évek óta tervben van a választási rendszer reformja, hiszen a kétkedők szerint nem lehet reprezentatív jellegről beszélni, ha az ország teljes lakossága és a szavazójoggal rendelkezők között ekkora a különbség.
Bettel ugyancsak előrelépést vár a melegházasság engedélyezése kapcsán, szerinte Luxemburg megérett a szociálpolitikai fordulópontra. A nyíltan homoszexuális miniszterelnök korábban többször kritizálta a melegek jogaival szemben tüntető franciákat, ami pozitív visszhangra lelt a lakosság körében. A házassághoz való jog törvényben rögzítése szintén a társadalom nagy százalékának támogatását élvezi, bár az örökbefogadás kérdésében várhatóan nem születik döntés a közeljövőben. Fontos kiemelni, hogy a törvénytervezet ugyanúgy vonatkozik az országban élő külföldiekre is, akik eddig csak élettársi kapcsolatuk bejegyzésére voltak jogosultak.
Ami a rövidtávú célokat illeti, a kormány megfogalmazott egy cselekvési tervet szíriai menekültek befogadására. Bár a tervezet már a Juncker-kormány idején megfogalmazódott, Bettel szerint annak gyors végrehajtása az ország nemzetközi kötelezettsége, amit mindenképp tiszteletben kíván tartani. A terv 60 szíriai menekült befogadásáról szól, akiket Weilerbachban, a német határ közelében szállásolnának el. Egyelőre kérdéses, hogy ez milyen gyorsan tud megtörténni, hiszen a tervezetet már több érdekképviseleti szerv is kifogásolta.
Míg az új kormánykoalíció reformok sokaságát tervezi, Jean-Claude Juncker pedig Európa felé kacsintgat, az országot ismét Európa leggazdagabb államának választotta az Eurostat. A hivatalos adatok szerint Luxemburgban az egy főre jutó GDP az uniós átlag több mint kétszerese. Kritikusok azonban úgy vélik, hogy a jólét még az „Európa kincsesbányájaként” emlegetett országban sem tudja megakadályozni a politikai krízist, vagy a lejárató kampányokat, amit a 2013-as esztendő jól példázott. Egyelőre nem tudni, hogy a politikai kiszámíthatatlanság után 2014 a reformok éve lesz-e Luxemburgban. A Bettel-kormánnyal szembeni elvárások hatalmasak, s a politikai stabilizáció nehéz feladatnak tűnik. A volt kormányfő ezzel összefüggésben úgy fogalmazott: „Jöhetnek új arcok, ha a politika a régi marad”.