Egy tucat uniós tagállamnak komoly fejtörést okoznak a Szíriában nem egyszer terrorista csoportosulások kötelékében harcoló állampolgáraik, akiktől félő, hogy Európába importálják a terrorizmust. A belügyminiszterek csütörtökön arról is tárgyalnak, hogy milyen eszközökkel akadályozzák meg a külföldi harcosok Szíriába utazását.
Illetékes uniós források szerint egyre nyugtalanítóbb dimenziót ölt főleg mohamedán vallású európai állampolgárok bekapcsolódása a szíriai polgárháborúba az Asszad-rezsim ellen harcoló dzsihádista erők oldalán. A titokban Törökország érintésével Szíriába távozó európaiak száma folyamatosan növekszik, és bár nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, de az 1-2 ezret is elérheti. „Úgy gondolom, hogy nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a számuk meghaladja az ezret” – közölte szerdán egy nevének elhallgatását kérő brüsszeli forrás.
Az szíriai rezsim ellen harcoló külföldiek számát tízezerre, a rebellis erők létszámának körülbelül 10 százalékára becsülik. Szakértők tudomása szerint a balkáni országokból is legalább 500-an harcolnak a jelenlegi damaszkuszi vezetés megdöntéséért fegyvert fogott erők oldalán. De, a kaukázusi népek, elsősorban a csecsenek révén Oroszország, az észak-afrikai államok és az Öböl-menti olajmonarchiák is érintettek.
A jelenség az EU-n belül 10-12 tagállamnak okoz komoly fejtörést Dániától Franciaországig, Hollandiától Spanyolországig. Egytől egyig olyan országokról van szó, ahol jelentős számú észak-afrikai bevándorló népesség él.
Gilles de Kerchove, az EU terrorizmus ellenes főkoordinátora júniusban egy vitaanyagot terjesztett a belügyminiszterek elé, amelyben 22 pontban sorolta fel a fő kihívásokat és a szükséges intézkedéseket. A főkoordinátor a csütörtöki tanácsülésen számol be az eddigi végrehajtásról és ad újabb fogódzkodókat a tagállamoknak a további munkához.
Az érintett tagországokban komoly aggodalom tárgya a háborút megjárt és visszatérő harcosok esetleges radikalizálódása, ami növelheti a terrorista cselekmények veszélyét Európában. Ezek a többnyire fiatal harcosok ugyanis a terepen kiképzést kapnak, harci cselekményekben vesznek részt és olyan egyívású társaságra, kapcsolati hálóra lelnek, ami döntően befolyásolhatja további pályafutásukat. A tagállamok ezért nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy megfigyelés alá helyezzék a háborús övezetből hazatérőket. Alaposan megnehezíti azonban a dolgukat, hogy a sokszor merő idealizmusból útra kelő fiatalok titokban távoznak, vagy ha nem, úgy tesznek, mintha humanitárius célból mennének Szíriába.
A legjobb megelőzés ugyanakkor az lenne, ha vissza tudnák tartani a kerülő utakon, érvényes papírokkal Szíriába utazókat. A tagállamok különböző módszereket alkalmaznak az elrettentés érdekében: Belgiumban például a munkanélküli segély és egyéb szociális kedvezmények megvonására számíthat az, akiről kiderül, hogy a dzsihádisták oldalán harcol. Miközben fontos szerep jut a felvilágosításnak is, mások elkobozzák az útleveleket, vagy az igazságszolgáltatást hívják segítségül. Hollandiában eddig két, Nagy-Britanniában pedig egy esetben helyeztek vád alá személyeket, akik a szíriai utazást tervezték (sokan büszkén kiposztolják tervüket az interneten) vagy már megjárták a szíriai poklot.
Egyes szakértők úgy vélik, hogy egy európai jogi keret sokat lendítene, például, ha európai szinten közös definíció alapján mindenhol bűncselekménynek minősítenék a dzsihádot.
Illetékesek szerint egy európai légiutas adatszolgáltatási rendszer (PNR) jelentős mértékben megkönnyítené a külföldön harcolni kívánó személyek beazonosítását. A legtöbben ugyanis elővigyázatosságból nem a hazájukban, hanem a szomszédos országban szállnak fel repülőre (praktikusan a belgák általában Amszterdamból indulnak). A helyzet tragikomikuma források szerint, hogy az EU-nak már van ilyen szerződése az Egyesült Államokkal és Kanadával, az EU-n belül viszont nincs. Így miközben az amerikaiak és a kanadaiak jogszerűen hozzáférhetnek az oda repülő európai utasok előre meghatározott adataihoz, addig az európai hatóságok nem.
A Tanácsban egyesek ujjal mutogatnak az Európai Parlamentre, amely idén áprilisban elgáncsolta az európai PNR kiépítésére vonatkozó javaslatot (az állampolgári jogok szakbizottságában 30-25 arányban vérzett el a javaslat). Az EP számára a biztonsággal szemben egyértelműen a személyi adatok védelme élvezett elsőbbséget, és az Edward Snowden által kirobbantott lehallgatási botrány óta csak nőtt az ellenállás.
Közös európai PNR hiányában több mint tíz tagállam nemzeti légiutas adatszolgáltatási rendszer létrehozását tervezi, amit forrásaink abszurd helyzetnek neveztek, hiszen ennek hatékonysága messze elmarad egy összeurópai megoldástól.