A 2012-ig ellenzékben lévő Grúz Álom párt tavaly október 1-én meglepetéssel nyert nagy fölénnyel a parlamenti választásokon, így immár több mint egy éve irányíthatja Grúziát. Mihail Szaakasvili elnöki mandátuma csupán néhány nap múlva, november 17-én lejár, így vele együtt egy hosszú korszak is búcsúzik. Valójában annak a korszaknak már 2012 októberében vége lett, hiszen az ugyanabban az évben életbe lépett új alkotmány szerint az elnöknek szinte csak reprezentatív funkciói maradtak, és a grúz politikai élet valódi irányítója a miniszterelnök lett. 2012 októberétől ez a személy a Grúz Álom létrehozója és elnöke, Grúzia egyik leggazdagabb embere, a milliárdos Bidzina Ivanisvili. Lássuk, mit tett az elmúlt egy év alatt.
Miheil Szaakasvili kétségtelenül sokat tett Grúziáért, és sikerült kimozdítania az országot a poszt-szovjet világából, modernizálta a büntetés végrehajtást, a bírósági rendszert, demokratikus intézményeket hozott létre, komoly gazdasági átalakításokat hajtott végre és szinte teljesen visszaszorították a korrupciót.
Azonban a 2004 óta hatalmon lévő Szaakasvili tragédiája éppen az volt, hogy túl régóta volt hatalmon, és a friss, liberális és energikus politikus lassan belenőtt a rendszerbe és önmaga képére kezdte formálni azt. Nem bírt lemondani a hatalomról, és nem véletlen, hogy a valóban demokratikusnak tűnő alkotmánymódosítást, amikor a parlamentre ruházta rá az addigi elnöki hatásköröket, azzal a nehezen titkolt szándékkal hozta, hogy a második ciklusának a lejártával (amikor már nem indulhatna újra az elnöki székért), átül majd a miniszterelnöki székbe, és onnan folytatja, ahol abbahagyta.
Nem így jött össze – rájátszva az emberek általános elégedetlenségére a Szaakasvili rendszere ellen és sok-sok pénz bevonásával, Bidzina Ivanisvili pártja nagy előnnyel győzött a választásokon. Ironikus, hogy habár a „demokráciáért” szálltak harcba Szaakasvilivel szemben, éppen azokat a demokratikus intézményeket és fórumokat tudtak felhasználni az agitációra, amelyek Szaakasvili előtt nem léteztek Grúziában.
Ivanisvili teljesen felülbírálta a Szaakasvili által 2004-ben indított kurzust, és a legtöbb reformját is kezdte felszámolni. Ebből is talán a legmarkánsabb, hogy az erősen oroszellenes retorikát felváltotta az oroszokhoz való közeledés. Egy évvel a Grúz Álom hatalomra kerülése után megnézhetjük az első eredményeit a kormányzásnak, az összkép pedig igen negatív. A negatív tendenciákra először egy ismert orosz közgazdász, Andrej Illarionov hívta fel a figyelmet a Eho Moszkvi online felületén, és Illarionov nyomában mi is megvizsgáltuk a Grúz Állami Statisztikai Hivatal, a Geostat adatsorait.
Az első adat, ami feltűnik, a hirtelen megállt GDP növekedés – 2012 októberétől, vagyis a Grúz Álom győzelmétől a harmadára esett vissza az ország GDP növekedése, miközben ebben az időszakban semmilyen olyan globális tényező vagy külső hatás nem játszott szerepet, ami ezt befolyásolhatta volna (mint például 2008-ban a grúz orosz konfliktus, ami kihatással volt az azt követő évre is).
Aztán, igencsak szimbolikus: állami bevételek és kiadások mérlege. Miheil Szaakasvili 2004-ben került elnöki posztra, és azóta figyelhető meg hirtelen megugrás az állami bevételekben és kiadásokban, ami azt takarja, hogy az államfő rendbe szedte az állami háztartást, végrehajtotta az állami rendszer reformját és drasztikusan visszaszorította a korrupciót.
Nagyarányú állami beruházások indultak, amelyek egészen 2008-ig szinte változatlan arányban folytatódtak. A 2008-as orosz-grúz konfliktus súlyosan érintette a bevételeket és az állami beruházásokat, azonban már 2010-től újra növekedés volt megfigyelhető. Ha az idei évet nézzük (2013 augusztusáig elérhető statisztikai adatokkal), az előző év január-augusztusához képest 4,6 százalékkal csökkentek az állami bevételek, és közel 10 százalékkal visszaestek a kiadások. A kormánypárt leállította szinte az összes az infrastrukturális projekteket, azonban sürgős tempóban hozzálátott az orosz határhoz vezető út felújításához.
Az országban emellett újra felszökött a kivándorlás mértéke: utoljára tíz évvel ezelőtt hagyták el ilyen sokan Grúziát.
Egy másik érdekes adat, ami az új kormány tevékenységét tükrözi: 2012 végén, a parlamenti választásokat követően a Grúz Álom egy kampányt bonyolított le, amelyben azt hangsúlyozták, hogy Grúzia börtöneiben nagyon sok ártatlan ember tölti büntetését, és nagyon sokan közülük politikai elítélteknek tekinthetők. Ez alapján a grúz parlament alig egy hónap alatt dolgozott ki egy bizonyos amnesztia törvényt, amely közel 3 000 embert bocsátott szabadlábra, és még több elítélt büntetését enyhítették. Szaakasvili élt államfői jogával, és megvétózta a törvényt a parlamentben, azonban a grúz parlament az elnök megkerülésével másodjára elfogadtatta azt 2012 december 28-án.
Nézzük, hogyan tükröződött mindez a statisztikákban:
Az adatsor csak a különösen súlyos bűnesetek mutatja be. Az emelkedés igen drasztikus. Ha a statisztika utolsó elérhető adatát nézzük 2013 szeptemberében, akkor összehasonlítva az egy évvel azelőtti, 2012. szeptemberi adattal azt láthatjuk, hogy hatszor (6-szor!) több súlyos bűnesetet regisztráltak Grúziában az amnesztia törvény óta.
Számos fontos statisztikai adat azonban még nem elérhető erre az évre, így a képet csak két-három hónappal később tehetjük teljessé. Annyiban azonban árnyalni tudjuk a képet, ha az ország export forgalmának az adatait nézzük, ami idén növekedést produkált (2013-ra súlyozott számítást alkalmaztunk az elérhető 2013 január-augusztusi adatsor alapján).
Ebből látszik, hogy az új politikai kurzus ellenére (egyenlőre) nem csökkent, sőt, jelentősen nőtt az EU-val való kereskedelem, azonban a FÁK térség rendkívül fontos szerepet játszik Grúzia gazdaságában, és az ország exportjának több mint a fele a posztszovjet régió államaiba irányul.
Végezetül még egy pozitív statisztika, amely némi növekedést mutat az átlagkeresetek terén. Annak ellenére azonban, hogy 2004 óta Grúziában átlagban ötször annyit keresnek az emberek, 105 000 Ft-os átlagbérrel még igen messze állnak a Nyugattól.
