Viviane Reding igazságügyi biztos a múlt héten azt nyilatkozta, hogy 2020-ra az Európai Uniónak létre kell hoznia a saját hírszerző szolgálatát. Véleménye szerint szükség van arra, hogy ezen a téren is megerősítsék az együttműködést az unióban, és megosszák a játékteret az Egyesült Államokkal.
Viviane Reding november 4-én azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálatok együttműködésének erősítéséről szóló tárgyalásokat kezdeményez az Unió tagállamai között, hogy azok megfelelő ellensúlyt képezzenek az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséggel (NSA) szemben.
„A javaslatom hosszú távon az Európai Hírszerző Szolgálat felállítása 2020-ra” – nyilatkozta az amerikai lehallgatási botrány nyomán Reding.
Az Európai Unió tagállamainak hírszerző szolgálatai már együttműködnek egy ideje: az IntCen rendszerén keresztül titkosított információkat osztanak meg egymással a terrorista fenyegetések és az egyéb konfliktusok területén. Továbbá az IntCen a fogadó állam beleegyezésével csoportokat küld harmadik államokba kutatási céllal.
Az Unió külügyi szolgálata naprakész információkat kap 13 civil és katonai missziójától, többek között a koszovói Eulex-től és a Maliban működő EUTM-től. Azonban az EU egyik eszköze sem olyan hatékony, mint az Egyesült Királyságban az MI6 (Military Intelligence, Section 6) vagy a franciaországi DGSE (Direction Générale de la Sécurité Extérieure).
Az Európai Hírszerző Szolgálat ötlete nem újdonság. Ausztria és Belgium 2004-ben már javasolta egy hasonló szolgálat felállítását a madridi terrortámadás után, de a javaslat süket fülekre talált Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Németországban is.
A nagy tagállamok valószínűleg jelenleg sem támogatnák az ötletet; az osztrákok viszont feltehetőleg nem zárkóznának el tőle.
Az új hírszerző szolgálat legfontosabb feladata az lenne, hogy jelezze az Európai Uniót fenyegető veszélyeket, és elősegítse az együttműködést többek között a terrorizmus ellen. A kérdés az, hogy hogyan valósulhatna meg ez az elképzelés, hiszen a hírszerzői tevékenység szorosan összekapcsolódik az állami szuverenitással. A tagállami hírszerző szolgálatok képesek lesznek-e megbízni egymás elemző tevékenységében? Vajon a korszerűbb technikákkal rendelkező országok megosztanák-e eszközeiket más államokkal a közösség javára? Továbbá hogyan hatna a közös hírszerző szolgálat kialakítása a tagállamok más országokkal való kapcsolataira? Egyáltalán a hírszerzés, mint tevékenység lehetővé teszi-e az együttműködés ilyen szintű kiterjesztését?